tag:blogger.com,1999:blog-70145955131988146252024-03-08T18:37:11.858+01:00Hólapátolás Hispániábangyhttp://www.blogger.com/profile/17275946120575707273noreply@blogger.comBlogger21125tag:blogger.com,1999:blog-7014595513198814625.post-44098185384466491512008-11-18T11:57:00.001+01:002008-11-18T12:01:27.752+01:00Csodahegy<div style="text-align: justify; font-family: trebuchet ms;"><span style="font-size:85%;">Bár már pénteken terveztem, hogy a velem történt csodáról megemlékezem itten, de ez csak mostanra realizálódott, aminek örülhetünk, mert az azt jelentette, hogy elfoglalt voltam mindenféle ügyekkel, jófajtákkal.<br />Addig is az ügyesebbje már meg is tekinthette a képeket, amikhez most magyarázó szavakat is társítok. (King Crimson zenél, Islands)<br />A szerdát és a csütörtököt gyorsan átugrom, nem történt említésre érdemes, hacsak a már eddig is emlegetett kirándulás halasztása. De akkor, meghallottam, hogy Andreas, a német szembeszomszédom szabad pénteken, és beinvitáltam a buliba, hogy tartson velem a hegyre (váltottam zenét, inkább Pat Metheny és John Scofield legyen), mert akkor tuti megyek, a németekben lehet bízni, majd jól rámrúgja az ajtót reggel.<br />Imígyen is lett, bár az ajtót megmaradt. Végül nagy izgalmak árán (majdnem lekéstük a vonatot, most kivételesen nem az én hibámból), és kétszerére hízva (még két némettel, Jónással és Jákobbal) elértük a tizes vonatot, ami féltizenkettőkor tett ki minket Cercedillában. (képtelen vagyok elhatározni magam, hogy milyen zene legyen, most Steve Reich-hel próbálkozom, hátha ő aláfesti a mai szeánszot) Ez az északi sierra (lánchegység) kezdete.<br />Még az internetből néztem ki ezt a helyet, hogy itt lennie kell turistainformációnak meg kirándulóösvénynek, és a hír igaz, volt ilyen, csak kétezer métert kellett addig megtenni.<br />Ezerkétszáz méter magasan járunk egyébként, bár felhőtlen, napsütötte, gyönyörű napunk van, az idő hűvös, pulóver kell, aztán sál is, végül az esőkabátot is felveszem, és még csak az információnál sem járunk.<br />Ahol végül kapunk egy térképet, és tanácsot, hogy merre érdemes menni (felfelé). Neki is vágunk, nagyon szép erdőben megyünk, aztán hiphopp (najó, a hiphopp az túlzás, menni kellett fölfelé rendesen, egyébként nagyrészt felfelé vitt az út) kijutottunk az első fontosabb ponthoz, a kilátóhoz.<br />Innen már látszott, hogy a völgy túloldalán a hegyet hó borítja, és a felhőben áll. Egyébként ezt a hegyet láttuk lentről is, csak akkor még nem gyanakodtunk, hogy arrafelé vezet majd utunk. Vágytunk mind a hóra, meg az efféle izgalmakra. És volt is benne részünk, mert tovább mentünk fölfelé (a kilátó a völgyre és a síkra nézett), egyre inkább megjelent a hó, és mi egy téli varázshelyre érkeztünk. Nem tudok mást mondani, hogy csoda meg effélék, gyönyörű volt. Sajnos a képek csak utánzatai lehetnek a valóságnak, pedig azok is szépek.<br />A tűlevelek, a fák, a fű, minden havas vagy fagyott volt. Havas mennyország. Mindannyian elaléltunk, hogy ilyen létezik. Ja, közben már bőven benne voltunk a felhőben, ez még inkább varázslatossá tette az élményt. Mégegy ja, a divatrajongók kedvéért, felvettem az aláöltözetet is, és alapvetően kibékültem volna néha egy sapkával is, bár ezt a feladatot a kapucni is jól ellátta.<br />Nem vagyok valami tájleíró költő, így meg kell elégedjetek azzal, hogy azt kijelentem, hogy én még ilyen szép helyen még nem jártam. Vagy inkább úgy, hogy én még ilyen szépnek nem láttam a természetet.<br />Megmásztunk egy csúcsot (táskák nélkül), ami hivatalosan ezerkilencszázharminchárom méter magas volt, ezt mi nem tudtuk ellenőrizni, csak azt, hogy nagyon fújt a szél. És a sziklák szélfelőli oldala tiszta jég volt, a másik meg üres.<br />Jártunk egy olyan tisztáson is, ahol a fák havasak-jegesek, a fű meg szép zöld volt, elképesztő.<br />A felhő mögött néha feltűnt a nap, és látszott, hogy szépen süt, csak nem tud hozzánk közvetlen eljutni. Viszont, mikor egy sziklán megálltunk enni, a nap ott már ki is sütött, és mi néztük az alánk elterülő vidéket. A távolban meg látszott Madrid négy felhőkarcolója.<br />Mostantól már csak csorogni kellett lefelé, a hó eltűnt, a nap előbújt, és visszatértünk a megszokott erdőbe, de el nem felejtvén a csodát, amit láttunk.<br />Kicsivel hat után, már jócskán elfáradva érkeztünk meg a vonathoz. Én kissé késve elmentem spanyolórára, bár igazából elég álmos voltam, éhes is, és egy meleg fürdőt elviselt volna a szervezetem, deugye a kötelesség.<br />Aztán továbbra sem haza, mert itt jártak Judit barátai a messzi Budapestről, akikkel összefutottam én is aznap. Egyébként rengeteg könyvvel leptek meg (feltéve, ha meglepésnek lehet nevezni, ha kéri rá őket az ember, bár a címeket nem mondtam meg, szóval olyan félmeglepetés), ebből Babitstól a Gólyakalifát el is olvastam azóta. Mindenkinek ajánlom, Babits gyönyörűen ír, a törtenet nagyon érdekes, és még rövid is, szóval, nem is kell hozzá sok idő.<br />Tapasoztunk volna, de minden tele volt, végül találtunk egy helyet, ahol adtak is, meg nem is, mert a hat italhoz összesen egy kis tányérka gyöngyhagyma-olivabogyó-csemegeuborka kombó érkezett, a másodikhoz hat szalámi miniszendvics, a harmadik meg újra zöldség, meg krumpliszirom. Nem nagy szám.<br />Mire lefeküdtem, jócskán elfáradtam.<br />Szombaton rádöbbetem, vagy elfogadtam, vagy belenyugodtam, vagy ezek kombinációja, hogy véget ért a nyár. Szar érzés, utálom. Szeretnék nyarat egész évben. Megyek délre.<br />Szóval kimentem a Retiro parkba, és bár sütött a nap, amikor lefeküdtem a fűbe, hidegnek éreztem a talajt, és pulóvert vettem, hogy ne legyen olyan hideg. Nem tetszik ez nekem.<br />Azt akartam írni még az előzők kapcsán, hogy folyamatosan az járt a fejemben pénteken, hogy tök durva, hogy ott vagyok a jég birodalmában, és négy nappal korábban meg a tengerbe lógattam a lábam (vagy három hete még úsztam is benne). Egy hónap múlva meg ugye jön a sivatag. Jó dolog utazni, másoknak is nyugodt szívvel ajánlom.<br />Az intermezzo után már jövök haza a Retiróból, amikor Judit meginvitált, hogy nézzek meg vele egy kiállítást a bauhaus-ról, ami érdekes is volt, meg azért le se nyűgözött. Érzések között hánykolódom.<br />Ez persze csak az előétel volt, mert egy indiai művészeket bemutató kiállítás volt a végcél, ami most nagyon trendi választás, az indiai képzőművészet nagyon megy a hozzáértő körökben (amikben én ugye nem mozgok, de még csak nem is tudok róluk). Naszóval, izémegbizé, a legérdekesebb az volt, hogy indiai püspökök pózoltak, talán a templomuk előtt. Ez azért érdekes számomra, mert valahogy a papi ruhához inkább fehér embereket képzelek el, itt viszont volt minden, fekete, kevésbé fekete, olyan szokásos indiai kinézetű, arabos arcú. Rájöttem, hogy jól áll a fehér szerzetesi csuhaszerűség a fekete emberen. A templomok is tutik voltak, teljesen más színvilág mint itthon.<br />A hülye magyar „soseláttammégnégert” életérzéshez visszatérve, pénteken láttam egy néger fiút a hegyen, még a zölderdős részen. Képzeljetek el egy deszkás négert, fehér kabátban (azzal a tipikus világoskék díszítéssel), mikrofonfrizura, negyvenötfokos szögben (a vízszinteshez) félrecsapott nagyfajta bészbólsatyi, miközben a táj a Pilisben is lehetne. Én sem hittem el. Sose láttam még négert az erdőben.<br />Újabb kanyar után, még a hazamenésem előtt elmondom, hogy volt egy kis szoba a kiállításon, ahol először egy helyre vetítettek, valami nő kiabált, nem tudni miért, de nagyon szomorú volt, elkeseredett, mintha elvesztett volna valakit. Akkor kijöttünk a mosdóba, én még megnéztem egy Francoise Ozon filmnek a végét (csávó bemegy a sátorba, ott megvan halva a nő, a tengeren, hajó tattján nő fogja a babát, a baba meg elképesztő hangerőn üvölt) és a címlistájának az elejét (fekete alapon fehér nevek hada), aztán vissza a vetítéshez, ahol már több irányban megy a videózás, és nyolc helyen írnak Pakisztán és Bangladesh elszakadási harcai idején történt nőerőszakolásokról. Megdöbbentő volt, ezekről én sose hallottam még. Nem mindent értettem, mert egyszerre három műsort próbáltam olvasni, de majdnem kétszázezer nőt erőszakoltak és ölték meg sokukat ebben a konfliktusban. Erre nem tudok mit mondani.<br />Nagylevegőt mindenkinek.<br />Mégegyet.<br />És akkor vidámabb vizek felé evezünk.<br />Hazamentem.<br />Spanyolul tanultam.<br />Aludtam is.<br />Másnap meg már vasárnap, kimentünk a vásárba, hogy megvegyem a robotos pólót, de az már nem volt meg. Most akkor el is árulhatom, hogy milyen lett volna, bár továbbra is bízom benne, hogy valahol, valamikor csak lesz egy ilyen pólóm. Visszanéztem, és mivel már elárultam egyszer, hogy milyen volt, ezért erre nem térek ki.<br />Azért nem volt póló egyébként, mert ezeknek a spanyoloknak nincs úgy a vérében a kereskedelem, mint teszem azt a kínaiaknak. Erre nap, mint nap millió példát láthat itt az ember. Az első ugye a szieszta. Aztán meg az, hogy egyébként sincsenek túl sokat nyitva, a nyitvatartás zárási időben nincs kitéve, és ha valami nincs, pl a pékségben nincs olyan, amilyet te akarsz, akkor nem akarnak valami mást rádsózni, hanem megmondják, hogy hol van egy másik pékség. Szóval póló azért nincs, mert rendeltek még valamikor Hong Kongból, és azóta az fogy, hogy mikor vesznek újakat, nem tudhassuk.<br />Egy Ponyvaregényes pólóval vigasztaltam magam, amin van pisztoly meg vér is, szóval ezt hétfőtől csütörtökig nem viselhetem.<br />Érkezett Andreastól az üzenet, hogy foci van, szóval három hónap után újra bemutatkozhattam a pályán, kissé megkopott fizikummal és labdaérzékkel, de a lényeg ugye a résztvétel. Meg persze, hogy a nemnémet csapat győzelmi tort ülhetett a németen. Én a nemnémetben voltam két spanyollal, egy hollanddal, egy lengyellel és egy svéddel. A németek meg ugye németek, meg egy spanyol.<br />Majdnem sarkaztam egy gólt, de nem jött össze, csak két sima. Jó volt újra játszani, hiányzik a foci.<br />Egyébként már szombaton is tiszta izomlázam volt (fenékben), de ma konkrétan teljesen kikészült testtel ébredtem, a hasam, az oldalam, a lábam, mindenem. Másfél óra foci és egy kirándulás betesz, ez nem normális. Hiányzik a biciklizés, nagyon érzem.<br />Minden hétfő nehezen indul, mármint nehezen indulok dolgozni, főleg, ha tudnám előre, hogy ilyen szar órám már rég volt. Mindig mondom, hogy elszabadul a pokol, de lehet mélyebbre menni, és ma ott voltunk. A gyerekek lökdösték egymást, egymás ruhájára firkáltak a filccel, és minden egyéb, ment a szövegelés.<br />És én ilyenkor képtelen vagyok mit csinálni, csak állok ott, mint a hülye, és üres fenyegetődzésbe kezdek, elkeseredek, ideges leszek, de semmi sem használ. Aztán jönnek a gyerekek, hogy sok az ismétlés meg nem haladunk, de képtelenek felfogni, hogy ezt itt ők szúrják el maguknak. Folyton csak az megy, hogy kuss, de kuss ugye nincs, nem haladunk, nem tanítok, így nem megy.<br />Jövő órától lépni kell valamit. Sufian segíteni fog.<br />Az a baj, hogy én rosszul érzem magam attól, hogy rosszul megy az óra, úgy vagyok vele, hogy ezt a saját kudarcomként fogom fel, pedig nem kéne, a gyerekekkel van a baj, nem velem, már sok helyen bizonyítottam. Persze baj, hogy csak jófej tudok lenni meg vicces, de kemény és szigorú sosem. Francba.<br />Beszélgetős óra jött, a butácska lánnyal, ami főleg azért nehéz, mert semmi véleménye sincs, még a saját életére, vágyaira, jövőjére vonatkozóan sem, ami megnehezíti a társalgást. Kábé a kérdéseim hosszabbak, mint a válaszai. Pedig komolyan mondom, jókat kérdezek.<br />Hat vagy talán már öt hét múlva megyünk haza, repül az idő, éppen hogy megérkeztünk. Közben jött a levél, hogy a repülőtársaságunk (egyoldalúan) megváltoztatta a repülőutunkat, hazafelé benézünk Prágába is. Persze tiltakozhatunk meg bármi, de nem hiszem, hogy ez változást hozna, szóval megy a beletörődés. Gondolom a szerződésben, amit mi beikszeltünk, ők védik magukat, és ha akarják, akár Moszkván is átvihetnek, ha nekik úgy tetszik.<br />Mindegy, két óra plusz azért belefér.<br />Az jár a fejembe, hogy miként legyen a felmondás. Ugye most már csak egy helyen kell, de az is necces lesz, nem fűlik hozzá a fogam. Azt se tudom, hogy mit mondjak, mikor, asszem ez gyávaság, nem más. Főleg, hogy azt mondtam az elején, hogy maradok egy évet, ami ugye, mondhatni hazugság. Erre vonatkozólag kitalálok még valamit.<br />Szerda éjjel érkezik a család, már várom őket, biztos vagyok benne, hogy ők is szépnek fogják találni Spanyolországot.<br />Igazából itt a vége.</span></div>gyhttp://www.blogger.com/profile/17275946120575707273noreply@blogger.com23tag:blogger.com,1999:blog-7014595513198814625.post-76168016912763952532008-11-13T00:29:00.001+01:002008-11-13T00:46:17.472+01:00Castro Urdiales<div style="text-align: justify;"><meta equiv="Content-Type" content="text/html; charset=utf-8"><meta name="ProgId" content="Word.Document"><meta name="Generator" content="Microsoft Word 11"><meta name="Originator" content="Microsoft Word 11"><link style="font-family: trebuchet ms;" rel="File-List" href="file:///C:%5CUsers%5CJudit%5CAppData%5CLocal%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><o:smarttagtype style="font-family: trebuchet ms;" namespaceuri="urn:schemas-microsoft-com:office:smarttags" name="place"></o:smarttagtype><o:smarttagtype style="font-family: trebuchet ms;" namespaceuri="urn:schemas-microsoft-com:office:smarttags" name="City"></o:smarttagtype><!--[if gte mso 9]><xml> <w:worddocument> <w:view>Normal</w:View> <w:zoom>0</w:Zoom> <w:hyphenationzone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationkerning/> <w:validateagainstschemas/> <w:saveifxmlinvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:ignoremixedcontent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:alwaysshowplaceholdertext>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:compatibility> <w:breakwrappedtables/> <w:snaptogridincell/> <w:wraptextwithpunct/> <w:useasianbreakrules/> <w:dontgrowautofit/> </w:Compatibility> <w:browserlevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:latentstyles deflockedstate="false" latentstylecount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if !mso]><object classid="clsid:38481807-CA0E-42D2-BF39-B33AF135CC4D" id="ieooui"></object> <style> st1\:*{behavior:url(#ieooui) } </style> <![endif]--><style> <!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:EN-US; mso-fareast-language:EN-US;} @page Section1 {size:612.0pt 792.0pt; margin:72.0pt 90.0pt 72.0pt 90.0pt; mso-header-margin:36.0pt; mso-footer-margin:36.0pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} --> </style><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal"><span lang="EN-US">Az előzetes megígérés szerint itt vagyok, soksok beszámolnivalóval és egy kissé szomorú zenével, az utolsó Esbjörn Svensson lemezzel.</span></p><div style="text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal"><span lang="EN-US">Közben hatalmasra tátja száját a szünet, mert visszanézném, hogy mikor írtam legutóbb, sejtettem, hogy régen, node ennyire. Csodálkozom, hogy nem csaptak magasabbra az újabb betűket követelők panaszai. Múlt szombat, igencsak messze van.</span></p><div style="text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal"><span lang="EN-US">Azt akkor nem írtam, de nem is kérdezett rá senki figyelmes, hogy aznap mi történhetett a nyelvórával, hogy miért volt időm blogot vezetni a spanyoltanulási időben, de hát halottak napja volt, és az ünnep itt is.</span></p><div style="text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal"><span lang="EN-US">Gondolkodom azon, hogy miként írhanék szépen és jól, megnevettetősen, szájat mosolyrahúzósat, kedveset. Talán, ha kimegyek a mosdóba, talán az segít. Lássuk...</span></p><div style="text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal"><span lang="EN-US">Megláttuk.</span></p><div style="text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal"><span lang="EN-US">Judittal mandarint majszolunk, megindult a szezon, déligyümölcsöt mindenkinek. Napi sokdarabot eszem belőle.</span></p><div style="text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal"><span lang="EN-US">Szolgálati közvélemény, végre van működő fülesem, Judit volt oly kedves, és tegnap vett nekem egy ugyanolyat, mint ami volt, csak én abban a boltban nem vásárolhattam, ugye, mert ott haragusznak rám. Mert olyan rossz emberek. De legalább termékeket árulnak.</span></p><div style="text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal"><span lang="EN-US">Arra már nem emlékszem, hogy szombaton mi volt. A vasárnapra sem. Azért próbálkozom. Csak nagyon messze van ez a két alkalom.</span></p><div style="text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal"><span lang="EN-US">Teljesen megakadtam. Vajon mi lehetett azokon a napokon? A blog nem ad segítséget.</span></p><div style="text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal"><span lang="EN-US">Na, a leveleim átnézése után már dereng valami. Szóval az volt, hogy szombaton, a blog megírása után továbbra is tartottam a csöndes, otthonmaradós napot, gitározgattam, olvastam, feltettem pár képet a netre. Vasárnap meg, a megígérttel ellentétben, újfent nem mentem el a hegyekbe (ezt azóta is toltam, újra a holnap, mindig a holnap befutó). Ezt a késői kelésnek köszönhetem, mint mindig. Ehelyett, hogy a kinti séta azért meglegyen, (a továbbiakban Jean-Luc Ponty) a Retiróba mentem, hogy végre teljesen feltéképezzem a helyet, mert ahogy rá kellett később döbbenjek, csak egy kis részét láttam eddig.</span></p><div style="text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal"><span lang="EN-US">Már a bementetelnél találtam egy aranyos rózskertet szőkőkúttal, ahol sajnos a rózsák már túlhaladtak a pompájukon, de még így is szép látványt nyújtott a hely az őszi napsütésben. A későbbiekben láttam még egy kis tavat, amibe egy patakocska szállítja a vizet, és ennek a vízesése alatt át is lehet sétálni.</span></p><div style="text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal"><span lang="EN-US">Található ott még egy múzeum vagy valamilyen épület, de ennek a funkciójára már nem jöttem rá, mert nem volt nyitva, de az egész ház/palota üvegből van, és én nem láttam képeket, csak egy feliratot, hogy le kell venni a cipőt. Ez egy máskorra halasztott rejtély.</span></p><div style="text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal"><span lang="EN-US">A tavon a kedvenc madaraim, a kacsák tanyáztak, és a kedves látogatók etették őket, egy csaj marokszám dobta be az eleséget, amire egyszerre tíz-tizenöt madár startolt rá, amin én nem tudtam nem röhögni.</span></p><div style="text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal"><span lang="EN-US">Újra megnéztem a dobolást, ügyesek a srácok, jó volt a hangulat, tetszett. Aztán meg egy hangon (a svájci, ufószerű ütőhangszer) játszó fiút hallgattam egy darabig, akinek egy kis pénzt is szórtam a gyűjtőjébe.</span></p><div style="text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal"><span lang="EN-US">Hazabattyogtam.</span></p><div style="text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal"><span lang="EN-US">Új könyvet olvasok, olvastam, Chaim Potok, A kiválasztott című könyvét, a newyork-i hászid zsidókról, nagyon érdekes volt, most pedig már Julian Barnes, A napba nézve elnevezésű regénye került a terítékemre, ez is jó, de sajnos már csak pár oldal van hátra. Szerencsére holnap jön az újratöltés, Judithoz vendégek érkeznek, és ők hoznak pár könyvet. Öröm az élet.</span></p><div style="text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal"><span lang="EN-US">Utálok metrózni egyébként. Felszállok, és durván negyed óra alatt teljesen elálmosodok. Nem tudom, talán a levegő hiánya miatt. Ez a napi másfél, néha két óra teljesen kikészít. Főleg, ha elmegy előttem mindkettő, mint azt tette tegnap is, tizenötpercet kilopva az életem fonalából.</span></p><div style="text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal"><span lang="EN-US">Dehát ez van, valahogy oda kell jutni a munkába. Jobb lenne, sokkal jobb lenne, ha mindezt biciklivel tehetném meg, de arra majd csak Budapesten kerül sor, addig még egypár órát a metrón töltök itt.</span></p><div style="text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal"><span lang="EN-US">Közben egy olyan dolog szól közbe, hogy munka, kopog az ajtón, gyere, indulni kell, várnak a gyerekek. És én megyek, ezt itt félbeszakítom, de este folytatom tovább, és akkor nemcsak betűk, hanem képek is kerülnek az internetbe.</span></p><div style="text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal"><st1:city st="on"><st1:place st="on"><span lang="EN-US">Minden</span></st1:place></st1:city><span lang="EN-US"> jót addig is!</span></p><div style="text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal"><span lang="EN-US"><o:p> </o:p></span></p><div style="text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal"><span lang="EN-US">Visszatértem mindenhonnan, munkából, evésből, fürdésből, önként vállalt száműzetésből, alfából.</span></p><div style="text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal"><span lang="EN-US">Írok.</span></p><div style="text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal"><span lang="EN-US">Jóllakottan.</span></p><div style="text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal"><span lang="EN-US">Tisztán.</span></p><div style="text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal"><span lang="EN-US">Üdén.</span></p><div style="text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal"><span lang="EN-US">A történetszál sebesnek nem mondhatóan eljutott odáig, hogy már a múlt hét hétfőt súroljuk, amikor (a fenébe, ez a rohadt visszaemlékezés állandóan), amikor (hinnyeno), amikor, mindegy, a napközben biztos valami, például nem mentem el a hegyre (ez minden további napról elmondható lesz), viszont a problémás csoportom már nem annyira problémás, fegyelmezik magukat, viszont az óra baromi unalmas, én ismételgetem önmagam, ők továbbra sem tudják, de legalább rend(nek nevezhető valami) van. Még pótoltam más órákat, de ezekről nem ejtek szót.</span></p><div style="text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal"><span lang="EN-US">Kedd, a hétfőhöz hasonló nemtudom, nem érdekes, szerda. Kaptam egy pótcsoportot, hat tizenegypár éves lányból állt, és teljesen meg voltak őrülve, mindenki szerepelni akart, mindent spanyolul kimondott szót lefordították angolra, igyekeztek, magyaráztak, sokat nevettünk, jó óra volt. Mondtam is másnap a perui csajnak, akié a csoport, hogy megveszem tőle, erre ő, hogy vigyed, mert az egy rossz csoport.</span></p><div style="text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal"><span lang="EN-US">Olybá tűnik, hogy akkora sármom van, hogy a spanyol lányok még angolul is megtanulnak, csak hogy velem beszélhessenek.</span></p><div style="text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal"><span lang="EN-US">A csoportot persze nem kaptam meg.</span></p><div style="text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal"><span lang="EN-US">Mert nem tudok mit adni cserébe.</span></p><div style="text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal"><span lang="EN-US">Szerdán újra kirúgtak. Vagy talán már kedden? Mindegy, azért történt, mert nem vagyok anyanyelvi tanár. Mármár rasszizmus vádjával rohantam Strassburgba, de ott hosszú a sor, meg a végén még visszaítélnék nekem a csoportot, amire nincs is szükségem.</span></p><div style="text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal"><span lang="EN-US">A fizetésem, valószínűleg az utcsót ott, felvettem a francia nőnél, mindenki örül, én haza el.</span></p><div style="text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal"><span lang="EN-US">A hétvégi program, a november hónapi nagy utazás, fel északra, a baszkok és a tenger hazájába. Pénteken a hajnali hetes busszal mentünk, öt óra alatt meg is érkeztünk Bilbaóba, Baszkföld fővárosába. <st1:place st="on"><st1:city st="on">Bilbao</st1:city></st1:place> baszkul Bilbo, ezért olyan viccességek vannak kiírva, hogy Bilbobus. Frodobus viszont sehol.</span></p><div style="text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal"><span lang="EN-US">Igazi remek ír időjárás fogadott minket, én ezt már jól ismerem, tízpercenként váltakozott, hogy esik vagy sem, de ez minket nem állított meg, hogy szétnézzünk. Én ugye nem vagyok valami nagy hozzáműértő, így Judit véleményével kell megelégedjetek, aki szerint nagyon modernek az építészetek meg a színek meg a formák meg szépen van megépítve a város. Viszont esik az eső.</span></p><div style="text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal"><span lang="EN-US">Séltáltunk, sétáltunk, tényleg szép a város, de hát város, ami sokat levon az értékéből. Közben belestünk egy foglaltházba, ahol az egyik önkéntes körbevezetett minket, és elmondta, hogy miként harcolnak az elemekkel (nagyrészt a rendőrség) a hely foglalásáért. Közben csinosítják, ott is laknak, lehet ott bulizni, az ETÁ-nak pénzt adni, graffitizni a falra, elüldözni a heroinistákat.</span></p><div style="text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal"><span lang="EN-US">Ennél valószínűleg mélyebb dolgok is törnénhetnek ott, meg biztos másról is mesélt, de én ezekből nem sokat értettem, Judit mondott utána valamit, de én azt elfelejtettem. Ilyen srác vagyok.</span></p><div style="text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal"><span lang="EN-US">Bementünk egy <st1:place st="on"><st1:city st="on">Springfield</st1:city></st1:place> boltba, mert azt ugye szeressük, meg kéne pulcsi, nemegy, talán kabát is, ha csinos. Ki is néztem két pólót, a kabát valahogy nem volt jó, de a lényeg nem is ez, hanem, hogy bárhogy próbáltam a pólókat, idétlenül álltak, és a megoldás máris megérkezett, a spanyoloknak teljesen mások a méretei, csaknem lesz jó a ruha a szittya testre. Sebaj.</span></p><div style="text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal"><span lang="EN-US">Tanulság, ne vegyél magyar fenékre spanyol nadrágot.</span></p><div style="text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal"><span lang="EN-US">Sőtmitöbb, akinek nem inge, ne vegye magára. Mert nem áll jól. Multikulti bölcsességek ezek.</span></p><div style="text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal"><span lang="EN-US">Olyan a buszállomáson a csomagmegőrzés, hogy dobozba egy euró, de csomagmegőrzőben két euró, csomagonként. Persze, hogy tele vannak a dobozok. Ez aztán a foglalkoztatáspolitika, így most kell csomagosbácsinéni, dobozt ugye nem rakunk ki többet, otthon sem kell beengedőkapu, blokkolja csak a bejáratot öt darab ellenőr a Délinél.</span></p><div style="text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal"><span lang="EN-US">Újabb buszozás, Castro Urdialesbe, itt fogjuk kácsszörfölni a napokat. Rossz megállóban szálltunk le persze, sétáltunk, aztán a ház előtt vártuk Alejandrot, a szállásadónkat. Jó sokáig.</span></p><div style="text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal"><span lang="EN-US">Már úgy voltunk, hogy felhíjjuk, hogy merre jár, amikor felfedeztem, hogy két lépcsőház van, jobbra és balra is egy, és míg mi a 3A jobba csöngettünk, Alejandro a 3A balban lakik. Be is engedett minket.</span></p><div style="text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal"><span lang="EN-US">Alejandro egy nagyon kedves, harminchét éves spanyol ember, jópofa lakása van, ebből egy szobát a mi rendelkezésünkre bocsájtott, és mondta, hogy addig maradunk, amíg kedvünk tartja, sőt, még egy kulcsot is másolt nekünk. Nehéz ezekről valami pontosan írni, mert most mit is mondjak, de az biztos, hogy nagyon jó házigazda volt, kedves, segítőkész, vendégszerető, és mondott pár tippet, hogy merre menjünk, mit lássunk.</span></p><div style="text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal"><span lang="EN-US">Az első este kicsit séltáltunk vele és a barátnőjével, láttuk a tengert (csodálatos), egészen az egyik kiszolgálóhelyig vitt az utunk, ahol halat, kagylót és tintahalat fogyasztottunk kenyérrel és borral, aztán egy másik helyen meg pástétomot lekvárral és hidegtálat. Aztán meg aludtunk.</span></p><div style="text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal"><span lang="EN-US">Sokáig.</span></p><div style="text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal"><span lang="EN-US">Fürdés közben elment a víz, a hajamat már sikerült besamponozni, de az az érdekes, hogy nevettem a dolgon, és a még csurgó vízzel úgy-ahogy lemostam magam. Aztán öt percre rá megjött a víz.</span></p><div style="text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal"><span lang="EN-US">Lesétáltunk a tengerhez, ami továbbra is gyönyörű. Judit megállapította, hogy két héten belül Spanyolország északi (Kantábriai) és déli (Mediterrán) tengerét is láttuk, vagy majdhogynem jártunk a legdélibb és legészakibb ponton. Tényleg.</span></p><div style="text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal"><span lang="EN-US">Eredetileg fürdeni vágytam, mert a nap közben kisütött, de végül beértem a térdig belegázolással. Szeretem az ilyet, kéne nekem egy tenger otthonra is.</span></p><div style="text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal"><span lang="EN-US">A továbbiakról nem állíthatom, hogy hatalmas távokat jártunk be, de azért kelet felé elbandukoltunk a parton egy darabon, néha meg-megállva, gyönyörködve a tájban. Ezen csodákról majdan képeket is kiállítunk bizonyságul.</span></p><div style="text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal"><span lang="EN-US">A vasárnap hasonlóan telt, bár a víz nem ment el reggel, és ekkor nyugatra mentünk. Sajnos most az erdő és a hegy kimaradt, ehelyett telítkeztünk tengerrel, újra belegázoltam, sziklákon vacsoráztunk a holdfényben, szóval nincs miről panaszkodjak, nagyon jó hétvége volt, nyugodt és természetben gazdag.</span></p><div style="text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal"><span lang="EN-US">Zárópontul még hétfő reggel is romantikáztam egyet a tengerrel, aztán buszra szálltunk, és hazarobogtunk, feltéve, ha a hatórás buszozást robogásnak lehet nevezni.</span></p><div style="text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal"><span lang="EN-US">Azóta tanítás meg hasonlók, megajándékozódtam egy újabb csoporttal, beszélgetnem kell két fiúval angolul, asszem ez menni fog. Holnap megyek a hegyre, ma meg majdnem elmentem a krisnás ebédre, de ez meg pénteken realizálódhat.</span></p><div style="text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal"><span lang="EN-US">(a végét Return to Forever zárta)</span></p> gyhttp://www.blogger.com/profile/17275946120575707273noreply@blogger.com10tag:blogger.com,1999:blog-7014595513198814625.post-46928925158498935952008-11-01T23:19:00.000+01:002008-11-01T23:38:27.883+01:00Kiegészítések<p style="text-align: justify; font-family: trebuchet ms;" class="MsoNormal">Már olyan sokféle kezdéssel próbálkoztam már (volt már olyan például, hogy arrébbrakom a spanyolkönyvem), de nem nagyon hagyja a számítógép, hogy én itt bármiféle gondolatokat bele tudjak vinni a billentyűzeten keresztül. Eddig maga a word kétszer fagyott le, mielőtt írni tudtam volna bármit, aztán meg megakadt, és újabb öt percet vártam arra, hogy a fél mondatot, amit beírni merészeltem, azt felvigye a monitorra. Így csordogál az élet itt szépen lassan.</p><div style="text-align: justify; font-family: trebuchet ms;"> </div><p style="text-align: justify; font-family: trebuchet ms;" class="MsoNormal">Nem viccelek, háromnegyed órát kellett várjak erre a bekezdésre. Megőszülök, és komolyan fontolgattam az előbb, hogy nem írok többet, mert ezt nem akarom végigjátszani <st1:place st="on"><st1:city st="on">minden</st1:City></st1:place> alkalommal. Mondhat bárki bármit, hogy ez egy frankón gyors gép, de ezt az oldalát nekem még nem mutatta be. Arra jöttem rá például, hogy ha összeadom az idegeskedéssel és várakozással telt időt, amit egy gyorsabb géppel nyerhetnék, mondjuk egy tíz eurós alapbérrel kalkulálva, akkor negyven óra alatt egy új gépet vehetnék. Nem tudom, hogy hol járok, de közeledek. Asszem negyedszázadossá válásom alkalmából egy új géppel lepem meg magam. Nincs más választás.</p><div style="text-align: justify; font-family: trebuchet ms;"> </div><p style="text-align: justify; font-family: trebuchet ms;" class="MsoNormal">Közben nagyrészt Ravi Shankar szól, de néha <st1:place st="on">Putumayo</st1:place> is. Ez a <st1:place st="on">Putumayo</st1:place> nem egy akkora nagy szám, de legalább felvillant valamit, hogy milyen is lehet a világzene. Ezen a fronton továbbra is várom az ötleteket.</p><div style="text-align: justify; font-family: trebuchet ms;"> </div><p style="text-align: justify; font-family: trebuchet ms;" class="MsoNormal">Egyébként kint asszem süt a nap, úgy terveztem, hogy ki is megyek bele, hogy ott írjak, de a gép nem akarta megadni magát, és beindítani a wordöt, így itthon vártam, és közben gyökkettővel neteztem (vagy legalábbis próbáltam).</p><div style="text-align: justify; font-family: trebuchet ms;"> </div><p style="text-align: justify; font-family: trebuchet ms;" class="MsoNormal">Egész héten esett az eső, hideg volt, utálom. De ma naposra fordultunk át, visszatért a jóidő, ma futok, holnap meg végre elmegyünk kirándulni a hegyekbe.</p><div style="text-align: justify; font-family: trebuchet ms;"> </div><p style="text-align: justify; font-family: trebuchet ms;" class="MsoNormal">Ki szerettem volna egészíteni a múltkori írásom, mert ahogy mások rámutattak, tényleg kimaradt pár fontosabb momentum, amik nélkül nem teljes a kép.</p><div style="text-align: justify; font-family: trebuchet ms;"> </div><p style="text-align: justify; font-family: trebuchet ms;" class="MsoNormal">Hátszóval, a várakozós szombatról még annyit, hogy Juditra és apukájára vártam a parkban, és nem is találkoztam már velük ott, de később elmondták, hogy arra sétáltak el, ahol ültem, sőt, majdnem rajta vagyok az egyik képükön, de nem vettek észre, én sem őket, szóval kvittek vagyunk. Meg kerestek sokat ezután, persze én nem lettem meg.</p><div style="text-align: justify; font-family: trebuchet ms;"> </div><p style="text-align: justify; font-family: trebuchet ms;" class="MsoNormal">Csillagcsillagcsillagcsillag lassú ez a gép, élmény az internetezés így. Nem küldök már leveleket, nem olvasok el szinte semmit, csak a leglényegesebbre szorítkozom, és néha, ha elkap a gépszíj, akkor nekifutok más dolgoknak, amiknek az eredménye egy hatalmas szívás, várakozás órákig a nagy semmire, mertugye én még mindig hiszek a csodában (nagy akadás most is, kkkkkkkrrrrrrrrrr), meg tudja csinálni, gondolom, de húsz perc üresjárat után kilövöm a gépet a francba, és másba fogok inkább.</p><div style="text-align: justify; font-family: trebuchet ms;"> </div><p style="text-align: justify; font-family: trebuchet ms;" class="MsoNormal">Van élet a számítógép nélkül. Én most ízlelgetem.</p><div style="text-align: justify; font-family: trebuchet ms;"> </div><p style="text-align: justify; font-family: trebuchet ms;" class="MsoNormal">Meg szeretném nézni, hogy mit kérdeztetek még. De nem tudom. Akkor ezennel úgy veszem, hogy megválaszoltam.</p><div style="text-align: justify; font-family: trebuchet ms;"> </div><p style="text-align: justify; font-family: trebuchet ms;" class="MsoNormal">Sajnálom, igazán sajnálom, úgy ültem ide, hogy jó lesz írni, de úrrá lesz rajtam az idegesség, ha kétféle dolgot szeretnék végezni a gépen. Nem lehet, ez mármár hübrisz, vagy írsz, vagy semmi. A zenelejátszás még elcsordogál, az írás is megyeget, ha már beindult, de a net, na az kalapszar.</p><div style="text-align: justify; font-family: trebuchet ms;"> </div><p style="text-align: justify; font-family: trebuchet ms;" class="MsoNormal">(néha igazán kétségbeesek, hogy ez megy itt)</p><div style="text-align: justify; font-family: trebuchet ms;"> </div><p style="text-align: justify; font-family: trebuchet ms;" class="MsoNormal">Najó, nem érdekel, a lehető legelső pillanatban veszek egy gépet, ezt meg addig rugdosom, míg elemeire nem esik szét. És leköpöm, és szídom, és fájlalom azokat a perceket, órákat, jókedvet, amit elvesztettem. Talán jobb volt gép nélkül, mert akkor legalább nem ringatott olyan érzésbe, hogy van gépem. Mert most igazából nincs.</p><div style="text-align: justify; font-family: trebuchet ms;"> </div><p style="text-align: justify; font-family: trebuchet ms;" class="MsoNormal">Sajnálom, hogy ezt kell leírjam, tudom, hogy Péter a legjobb szándékkal küldte, és alapvetően hasznos, hogy van gép, de most tiszta ideg vagyok, nem először, és valószínűleg nem utoljára.</p><div style="text-align: justify; font-family: trebuchet ms;"> </div><p style="text-align: justify; font-family: trebuchet ms;" class="MsoNormal">(elsírom magam kétségbeesésemben, hát olyan nagy kérés, hogy megnézzem a leveleim? valószínűleg igen, szóval kérek mindenkit, hogy ne írjon nekem többet, én sem teszem, semmit sem akarok a világhálótól, se géptől, és akkor mindenki boldog lehet, sziasztok, majd találkozunk valamikor otthon)</p><div style="text-align: justify; font-family: trebuchet ms;"> </div><p style="text-align: justify; font-family: trebuchet ms;" class="MsoNormal">Egyébként huszonötödike reggel érkezünk haza, feltéve, ha ez az infó bárkit is érdekel.</p><div style="text-align: justify; font-family: trebuchet ms;"> </div><p style="text-align: justify; font-family: trebuchet ms;" class="MsoNormal">Na, veszek egy nagy levegőt, és igyekszem nem foglalkozni ezzel a szarral, és írni, és visszaszervem a kedvet, ami a megérkezésemkor volt, amikor jóllakottan, földimogyorót eszegetve átjárt, hogy akkor majd jól írok mindenféléről, amiket már többször akartam a hét folyamán, de akkor is ott lebegett előttem, hogy ez a folyamat nem annyi időt vesz el, mint a betűk tényleges bepötyögése, hanem ott van a rárakódó számítógépadó, program bekapcsolása, program lefagyása, idegeskedés, újabb kör, harmadik kör, lassúság, öt perc mentési idő, átnézés, net bekérése, várás, várás, na, próbáljuk meg feltenni (kkkkkkkkkkkrrrrrrrrrrrrr), nem megy, most megy, de csúnya lett, rohadt életbe, nem érdekel, akkor csúnyán, de megvan, lehet kiugrani az ablakon, de nincs ablak, vagy ami van, azon meg csak fölfelé lehet ugrani, lehetne, de rács van rajta.</p><div style="text-align: justify; font-family: trebuchet ms;"> </div><p style="text-align: justify; font-family: trebuchet ms;" class="MsoNormal">Nagymama írt egy levelet még szeptemberben a fríméles címemre, azt sose nézem, de most beleugrottam, és azt próbálnám megtekinteni, de nincs olyan kedvben ez a gép.</p><div style="text-align: justify; font-family: trebuchet ms;"> </div><p style="text-align: justify; font-family: trebuchet ms;" class="MsoNormal">Nincs más megoldás, szüzeket kell áldozni az informatika istenének.</p><div style="text-align: justify; font-family: trebuchet ms;"> </div><p style="text-align: justify; font-family: trebuchet ms;" class="MsoNormal">Na, meglestem a kommenteket, az legalább sikerült.</p><div style="text-align: justify; font-family: trebuchet ms;"> </div><p style="text-align: justify; font-family: trebuchet ms;" class="MsoNormal">Akkor leírom a WC-s, fotós dolgot. Úgy van, hogy van ez a Sojecable nevű hely, ahol tanítok, tanítottam, de erről később.</p><div style="text-align: justify; font-family: trebuchet ms;"> </div><p style="text-align: justify; font-family: trebuchet ms;" class="MsoNormal">Ott akkora nagy a biztonság, hogy kártya kell a belépéshez, ha vendég vagy, akkor kapsz egy pótot, de az első alkalommal, amikor ott vagy, belelesnek az útleveledbe, talán le is másolják, vagy beszkennelik, nem tudom, és lefotóznak, ez van.</p><div style="text-align: justify; font-family: trebuchet ms;"> </div><p style="text-align: justify; font-family: trebuchet ms;" class="MsoNormal">A nagymamás levelet nem tudta a szisztem felmutatni, én már nem bírtam ideggel, becsuktam a frímélt, apró örömök ezek.</p><div style="text-align: justify; font-family: trebuchet ms;"> </div><p style="text-align: justify; font-family: trebuchet ms;" class="MsoNormal">Noshát, noshát. Leesett az eső, és ennek örömére hidegre fordult az idő, napocska sehol, fújj. Utálom az ilyet.</p><div style="text-align: justify; font-family: trebuchet ms;"> </div><p style="text-align: justify; font-family: trebuchet ms;" class="MsoNormal">A spanyolkönyvet meg csak nem bírtam befejezni októberben, egy lecke megmaradt, és ezért csakis Szolzsenyicint okolom, mert túl jó könyvet írt, és azt olvastam inkább, de csütörtökön kivégeztem, újra spanyolozom, teljes erővel.</p><div style="text-align: justify; font-family: trebuchet ms;"> </div><p style="text-align: justify; font-family: trebuchet ms;" class="MsoNormal">A héten (visszanézek, hogy ne legyen önismétles, addig türelem) (semmiről sem írtam, szabad a vásár) többet tanítottam, mint szoktam, egyrészt már hétfőn bevállaltam egy beszélgetős csoportot, mert Sufian náthás volt, ez kellemes volt, bár a tanítványok nem tudtak angolul, lehet, hogy pont ezért, aztán az amcsi csaj óráit vettem át a hét többi részén, ezekkel nem is volt semmi gond, nagyrészt jól viselkedtek a gyerekek, meg halloween volt, és ahhoz kapcsolódó feladatokat kaptak. Persze, hogy megint az én csoportommal nem bírtam, néha már azt érzem, hogy feladom, mert kis rohadékok, nem tudok mást mondani, van kettő, akit pofán kéne verni, nincs más megoldás. Egyszerűen nincs semmilyen fenyegetés, fenyítés, ütőkártya a kezemben, és még spanyolul sem tudok. Személyes kudarc ez, nem más.</p><div style="text-align: justify; font-family: trebuchet ms;"> </div><p style="text-align: justify; font-family: trebuchet ms;" class="MsoNormal">A kiscsoportom viszont nagyon aranyos, játszottunk csütörtökön és végig vidámság volt (meg tanulás is, ám). Sokat nevettünk, ez a legjobb órám.</p><div style="text-align: justify; font-family: trebuchet ms;"> </div><p style="text-align: justify; font-family: trebuchet ms;" class="MsoNormal">Volt még felnőttkurzum meg mindenféle, ezeket is könnyen megcsináltam. Kéne még nekem egypár óra, az a helyzet. Állandóra. Jó meló ez.</p><div style="text-align: justify; font-family: trebuchet ms;"> </div><p style="text-align: justify; font-family: trebuchet ms;" class="MsoNormal">Kedden hívott Claire, hogy a csütörtök reggeli órát lemondta a csoport. Merthogy a cégük nem fizet többet. Rohadt életbe, pedig kezdtem belelendülni ott, és a pénz meg nagyon kell (najó, nem annyira, de azért nem jön rosszul). És a csoportom meg nem is szólt.</p><div style="text-align: justify; font-family: trebuchet ms;"> </div><p style="text-align: justify; font-family: trebuchet ms;" class="MsoNormal">Viszont van valami más, ugyancsak csütörtök reggel, az másfél óra, azóta meg is csináltam, valami Yell nevű cég, kint van a francban, bár nem kell vonatozni, csak kóvályogni a hajnali esőben. Az aranyoldalakat csinálják egyébként ezek az emberek.</p><div style="text-align: justify; font-family: trebuchet ms;"> </div><p style="text-align: justify; font-family: trebuchet ms;" class="MsoNormal">Szóval itt van két tag, akik angolul okulnának, csak az egyikük jelent meg, de ő nagyon vágja a témát, fel kell kössem a gatyát, először meg is ijedtem, hogy miként fogok én egy ilyen órát levezényelni, de azóta lettek ötleteim, nem lesz para.</p><div style="text-align: justify; font-family: trebuchet ms;"> </div><p style="text-align: justify; font-family: trebuchet ms;" class="MsoNormal">Más nem nagyon volt a héten, ahogy nézem. Megyek futni, már egy órája el akartam indulni, de ugye a gép. Közelebb, egyre közelebb az újhoz...</p>gyhttp://www.blogger.com/profile/17275946120575707273noreply@blogger.com9tag:blogger.com,1999:blog-7014595513198814625.post-12985042962058537932008-10-28T01:45:00.002+01:002008-10-28T10:48:11.242+01:00Napsütés<p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal">Ülök a napon, és nem látom a képernyőt rendesen. De azért bízom benne, hogy tisztában vagyok annyira a mondanivalómmal, hogy ne kelljen állandóan a képernyőt lesni. Nézhetem például a kutyákat, a füvet, az eget, csak akkor nagyon belassul az írásom.</p><div style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal">A közeli múzeum parkjában vagyok, gyönyörű napsütést találtak ki mára, örülök is ennek, asszem leveszem a szandálom, ti meg vegyetek sapkát-sálat.</p><div style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal">Feltettem a lábam. Letettem a lábam. Mégsem volt olyan kényelmes úgy, mint azt előre hihettem. Sebaj, majd olvasáskor.</p><div style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal">Izé meg bizé, kedden írtam, meg tettem fel képeket, remélem már megnéztétek őket, szerintem érdemes. De ebből inkább az a fontos, hogy volt szerda a kedd után.</p><div style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal">Mint az ehhez hasonló napok, ezen is tanítottam, és a gyerekekkel nem ment most se <st1:place st="on"><st1:city st="on">minden</st1:city></st1:place> rendben, teljesen megőrülnek, látják, hogy nem tudok spanyolul, ezért úgy beszélnek egymáshoz, meg alapvetően fegyelmezni sem tudok. De ekkor jön a retteget Sufian, és kisegít, ő tőle a gyerekek nagyon félnek. Szerintem azért, mert ő rendes felnőtt, nem hozzám hasonló fiatal.</p><div style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal">Új játékot eszeltem ki a felnőtteknek, házi Taboo, szavakat felírok kis papírfecnikre, ezekből húznak, és egymásnak próbálják elmagyarázni a rajta található szót. Szerintem ez fejleszti a kifejezési kézségeiket. Ma kérdező játék is lesz.</p><div style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal">Egyébként meg Robban Frod – Tiger Walk. Ügyesen meg tudom csinálni úgy a fülest, hogy mindkettő része szóljon, de ez sajnos csak viszonylag nyugodt helyzetben alakítható így.</p><div style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal">Csütörtök, blablabla, megtudtam, hogy összesen huszonkét órát kell tartsak egy hét alatt, ami plusz tizenhatot jelent, ami meg százkilencvenkét eurót. Úgy van, hogy keddtől hétfőig helyettesítek. Meglássuk majd, hogy miként. Mondjuk csak két óra van <st1:place st="on"><st1:city st="on">minden</st1:city></st1:place> csoporttal, szóval nem várok csodát, elég, ha nyugton maradnak.</p><div style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal">Ebben az országban a legyek az otthoninál sokkal vadabbak, nem félnek egyáltalán. Bárhova leülsz, főleg a természetben, egyből megjelennek, és határozott mozdulatokat kell tenni, hogy elhúzzanak. Nem elég, ha megrázod a fejed, oda is kell csapni. Komolyan mondom, rászáll a fejembre, és nem megy el.</p><div style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal">Megjött Judit apukája, és hozott sok túrórudit, mindenki örül. Bár fogynak ezerrel.</p><div style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal">Jaigen, csütörtök reggel mentem ki a melóba, és most se volt ott senki. Gondoltam, hogy akkor most miként is lesz ez így, de végül húsz perc késéssel befutottak. Előtte még odajött egy biztonságisőrnő, hogy mit akarok. Angolt tanítani. Szépen elmagyaráztam, de nem hitt nekem. Szerencsére a tanítványaim felvilágosították.</p><div style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal">Most jutott eszembe, hogy még anno a mellékhelyiséges incidensnél, amikor kellett az útlevelem az engedélyezéshez, na, akkor még le is fotóztak, mondták, hogy nézzek a kamerába, köszi. Szóval mindenkit dokumentálnak, aki vécézik, és így vissza lehet követni, hogy ki pisilt mellé. Frappáns.</p><div style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal">Hazafelé, a pályaudvaron elnéztem a távolba, és megláttam a hegyeket, a Sierrákat. Elhatároztam, hogy nekem a hétvégén mindenképp oda kell menjek, nem élet az élet kirándulás nélkül. Főleg úgy nem, hogy két hónapja nem voltam képes ezt megtenni. (közben egy fickó idepisil a kertbe, pedig bent van ingyenvécé, látom ám, hogy miben sántítasz!)</p><div style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal">Tovább az irányba, lidl (iz csípör), vettem eztazt, beálltam a sorba, közben meg nyitottak egy újat, és mutattak rám, hogy ott én kezdek. Persze nekem benne volt vagy két perc, amíg felszedelődzködtem magam, de nem engedtek senkit fizetni. Átmentem, és mondom egy néninek, akinek két darab vásárolandója volt, hogy menjen nyugodtan elém. Erre a cuccosait az eladó hátrébbrakta, hogy nem, én vagyok az első. Ezt nem értettem, most akkor ezt miért. Miért kell nekem lenni az elsőnek? Valami vallási szabályzat? Vagy Spanyolország ilyen? Őrület. Bocsánatot kértem a nénitől.</p><div style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal">Aztán irány a fülhallgatós hely, újabb menet (Judit nem ért rá, így egyedül vettem fel a küzdelmet). Elmondtam egy eladónak, hogy itt a papír, rajta van, hogy két év garancia, eltelt egy hónap se, mondta, hogy hív valaki mást, aki tud angolul, erre jött a múltheti bunkó, a főnök, aki nem tud angolul. Mondja ez (ezentúl a kopasznak lesz nevezve), hogy én már voltam itt múltkor. Mondom ja, de itt a papír, két év garancia, meg ez nem jó. Mondja, hogy a két év nem arra szól. Kérdeztem, hogy akkor mire, arra, hogy áll a sarokban? Jött a blabla, nem értettem sokat, de én tiszta ideg lettem, rohadékok, mondom, hogy hozom az ügyvédem, meg elkezdtem kikeresni a szótárból, hogy fogyasztóvédelem, erre a csávó dühösen kérdezte, hogy melyik volt, és mennyi, odavágta hozzám a pénzt, és mondta, hogy vásároljak máshol. Ez még jobban felidegesített, és próbáltam mondani, hogy én nem ezt akarom, hanem, hogy elismerjék, hogy igazam legyen, de ezt nem sikerült elmondani, mert a csávó mutatta, hogy húzzak el.</p><div style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal">Rohadjanak meg. Nem úgy jöttem el, ahogy szerettem volna. Bár elértem a célom, visszakaptam a pénzem, ami ugye járt, de a morális győzelem elmaradt. Nekem ne dobja oda a pénzt úgy, hogy közben azt gondolja, hogy neki van igaza, és csak azért adja oda, hogy befogjam a pofám, és húzzak el. Boruljanak térdre, és ismerjenek el, mint tudatos fogyasztót, akivel a gyártók nem packázhatnak, aki tisztában van a jogaival, és él velük. A modern fogyasztó. Ez vagyok én. Hamarosan szobrom is készül. Hetne, de bunkók az emberek.</p><div style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal">Remélem ti is így gondoljátok (a háttérben mindenki bólogat és egyetért, csak fogjam be végre a pofám) (és húzzak el).</p><div style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal">Szóval most nincs füles, de a régit kis furfanggal lehet használni.</p><div style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal">Mondtam már, hogy milyen sötét van reggel? Nagyon. Még nyolckor is. És hidegecske van, ha nem süt a nap, pulóvert kell venni, reggel még a sálon is elgondolkodtam. De, ha süt, akkor jóság van, húsz fok vagy több.</p><div style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal">Péntek az péntek. Nehéz lenne rájönni, hogy mivel telt, nem tudom. Asszem a Hősöket néztem. Aztán meg volt spanyolóra, ahol nem történt sok említésre méltó, ugyanez igaz a másnap reggelire is. Talán azon lehet elgondolkodni, hogy jött egy új ukrán csaj (úgy tűnik, hogy <st1:city st="on"><st1:place st="on">minden</st1:place></st1:city> bokorban van egy), és bár már tíz hónapja itt van, és takarít vagy valami ilyesmit csinál egy spanyol családnál, még bemutatkozni sem tud. Ezek az emberi teljesítmények, és nem a robot májkölfelpsz.</p><div style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal">Lassan befejezem a kezdő spanyol könyvemet, aminek azért is lenne itt az ideje, mert ideérkezésemkor még úgy kalkuláltam, hogy októberre kész lesz, de most már a novemberrel kell igyekezni, de asszem ez vállalható. Meg is vettem a második részt, amiben a birodalom visszavág. A dzsedi az újévben tér vissza.</p><div style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal">Szombaton ránktört a jóidő, de durván, meglestem egy fotókiállítást, majd bevettük magunkat a Pradoba (ez egy nagyon híres múzeum, én persze ez előtt nem hallottam róla, dehát ugye én bunkó vagyok, pikásszó képekbe csomagolom az uzsonnát), még ingyen, mert huszonöt év alatt nem kell fizetni. Namost, álljon meg a menet. Mivan ezzel a huszonöttel? Minek szivatnak meg mindenféle fizetési kötelezettségekkel, nem elég nekem, hogy öregszem? Ez a huszonöt rosszul hangzik mindenféle belépti díjak nélkül is.</p><div style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal">Olyan van itt, hogy szépművészet, magasröptű, szélesvásznú. Meg persze a régmúltra vannak ráállva, így <st1:city st="on"><st1:place st="on">minden</st1:place></st1:city> szögből megismerhettük a Szent családot (Sagra Familia) meg a kereszthalált. Meg úgy általában mindenféle keresztény témájú festményt. Na, ezekből nekem már egy is sok, szóval gyorsan elfogyasztottam a látnivalót, és szerencsére volt egypár festő, aki hajlandó volt érdekeseket is festeni. Bosch például. De volt még Goya is, aki elmosódott alakokra vesztegette az idejét (ez csak egy teremre igaz, a felső szintet nem láttam, szóval nem kell itt máglyánelégetést fontolgatni részemre). Rembrandt is külön tárlaton képviseltette magát, ő azért ügyesebb fiú.</p><div style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal">Érthető módon a második emeletnek én már nem vágtam neki, azért a kultúráltságnak is vannak határai, mármár aranylövésig adagoltam magam most is.</p><div style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal">Ja, két hete játszódjunk, Reina Sofia (a guernicás múzeum) (kijebb siftelek a napra), a jegyek ingyen vannak. De nem engednek be nélküle, hanem oda kell menni a jegypénztárhoz, és elvenni egyet, amit a jegyszedő majdan ellenőriz. Ezt azért mindenki ízlelgesse kicsit, nem szeretném én durván megmondani a frankót. Hatásszünet vége. Szóval az oké, hogy pazaroljuk csak a papírt, mert van még erdő Dél-Amerikában, kell a munka is a dolgos népeknek arrafelé, indiánból, állatvilágból meg túl sok van. De itt ezek azért alkalmaznak két embert, hogy az egyik jegyet nyomtasson, a másik meg ellenőrizze. Sőt, lehet, hogy a másik oldalon is van ellenőrzés, mert kettő a bejárat. És ennek ellenére munkanélküliség van.</p><div style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal">Hát igen, már említettem a szép időt, ez a múzeum után is tartotta magát, szóval irány a Retiro, ott bevárom Juditékat, addig is (szalad el a nap, ezt a fát nagyon ideültették elé) okosodom spanyolban meg olvasok (Médea és gyermekei kipipálva, jó volt, Borbélyapuka jóvoltából Szolzsenyicin Rákosztálya következik, nagy tapsot neki) (ezentúl minden vendég egy könyvet köteles kölcsönadni nekem, szabályok vannak) (Ravi Shankar élőben Montereyben, imádkozott, hogy jól tudjon játszani, és ne essen az eső. érdekes ez az indiai zene nagyon, többet kéne hallgatni, meg úgy általában a világzenét. ha valaki tud jót, ne titkolja előlem se!) (csak ne klezmert), szóval beültem a szent fa alá, aminek a lombkoronáját golyóbisokra formálta <st1:city st="on"><st1:place st="on">Darwin</st1:place></st1:city>, ez mindenkinek nagyon tetszik, lefotózzák, modellt állnak fele, sürgés-forgás. Én először majd elalszom, aztán nem, és tanulok, olvasok, várok. Sokáig. Gyanakszom. Ja, a telefonom lemerült, így szóbeli megegyezés volt a találkozás helyszíne, az időpont a később.</p><div style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal">Vártam, vártam. Mondjuk mást csináltam, és jól éreztem magam, gyönyörű (ezt sokszor le fogom írni a nappal kapcsolatban, mert asszem napfüggő vagyok, de legalábbis a friss levegő kell nekem, gond is, hogy nincs a szobámban, de így nagyobb a késztetés, hogy kint legyek. főleg, hogy lassúcska a gép, netezni nem is akarok már annyira, nincs is mit nézni, hírek, meg hírek, idekint meg fű és nap és levegő) napsütés, levettem a cipőm, felhajtottam a nadrágom szárát, nagyon jó (ideült valaki a napra, azaz oda, a napra, kabátban sálban, elromlott ezeknek a melegérző központjuk?), élvezem az életet. És nézem az utat, mikor jönnek, le ne csússzak róluk.</p><div style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal">Nem jöttek. Nem tudom mennyi idő telt el, három-négy óra, lassan aktuálisak lennének, körülsétálok, semmi. Akkor hazamegyek, lehet, hogy változott a tervük, semmi para, elvan mindenki külön, semmi aggódás.</p><div style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal">Aztán meggondoltam magam, hátha keresnek majd, telefonálni kéne. Igenám, de nem tudom a számot. Megoldás (azon kívül persze, hogy megjegyzem a számot máskor), hogy kölcsönkérek a vodás telcsit valakitől. Elő a lényem rejtett zugaiban található spanyolom (átköltözöm a napra, odavágyom) (kipipa), és odamegyek valakikhez (fiatalokhoz), hogy tudtok-e segíteni, nincs elem a telcsimben, de pénz van rajta, ha vodás vagy, légyszi add kölcsön. Nincs náluk telefon, szorri.</p><div style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal">Aztán kis tanácskozás után visszajött a srác, és akart adni egy eurót. Rendes tőle, de én telefonálni akarok.</p><div style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal">Újabb nekifutások, valahogy mindenki movisztáros vagy oranzsos. Vagy harminc ember. Ideges lettem, és lefáradtam. Lehet, hogy senki sem vodás ebben az országban? Ez a kettő együtt, a segítségkérés, és a spanyolul beszélés kiszívta az erőm, kedvtelenül hazabattyogtam.</p><div style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal">Lusta lettem volna főzni, de nem volt pizza a boltban. Főztem.</p><div style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal">Aztán megnyugodtam.</p><div style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal">A vasárnapra tervezett hegymenet elmaradt, mert más terveket készítettek Juditék, így elhalasztottuk egy héttel, és én kimentem a Casa de Campo nevű erdőbe/parkba (nézzétek meg a térképen mekkora, már a Retiro se kicsi, de ez kifejezetten hatalmas). Egy szép hosszú séta után jutottam már el ide, közben láttam a Folyót. <st1:city st="on"><st1:place st="on">Minden</st1:place></st1:city> fővárosnak kell lennie folyójának, ennek is van, nagy eső után egy ekkora folyik le az Istenhegyin is. A szennyvízcsatornák szélesebbek és csinosabbak szoktak lenni. A folyómeder maga széles volt, legalább harminc-negyven méter (talán több is, de olyan fele/harmad <st1:place st="on">Tisza</st1:place>), de ebből a hely nagy részén mező volt, szép zöld fűvel.</p><div style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal">Nagyon ez az indiai zene, már tegnap is hallgattam a bevezetés az indiai zenébe című albumot, el is mondja benne <st1:place st="on">Ravi</st1:place>, hogy nem szabad összehasonlítani az európai zenével, és nem szabad harmóniát, dallamot keresni, és akkor jó lesz. Tényleg nagyon jó.</p><div style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal">Sétáltam, sétáltam, kicsit néztem a gyerekek futbalmeccsét (két gól, egy fejes és egy szabadrugás, két sárgalap), aztán rájöttem, hogy <st1:city st="on"><st1:place st="on">minden</st1:place></st1:city> pályán meccs van.</p><div style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal">Megérkeztem a Casa de Campoba, először megijedtem, mert csomó kocsi volt, de ez a vidámparknak szólt, beljebb már elfogytak az emberek, és csak dombok és fák álltak. Kellemesen délután volt, igazi kirándulós, mentem is, míg a lábam vitt, egy tóig (ez volt az eredeti végcél, hogy majd ott leheveredek olvasni), de ott tömegek tanyáztak és óbégattak, kábé, mint, nem is tudok jó hasonlatot, de sokan voltak, az a lényeg. Ezért visszafordultam és kerestem egy elhagyatottabb helyet, ahol lepihenhettem.</p><div style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal">Hatkor egyszercsak elment a nap. Sötétke lett, és hűvös. Addig a pólómat is levettem, most viszont fel kellett vegyem a pulóverem. Nagy a hőingadozás.</p><div style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal">Rádöbbentem, hogy jön a tél. Hatkor már sötét kezd lenni (azért ehhez az óraátállítás is segédkezet nyújt), hűvösödik. Persze a városban melegebb van. És az is persze, hogy november közeleg, nekem meg eszembe se jut cipőt venni, csak este vagy munkába.</p><div style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal">Holnap kezdem meg az extra órákat, kíváncsi leszek, hogy ez miként fog lezajlani.</p><div style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal">Egyékbént meg eltelt két hónap, félidő van. Sok dolog történt, és még sok van hátra. Nagyon örülök, hogy ide jöttem/jöttünk, nem hiszem, hogy tölthettém az időmet ennél jobban. Kezdek megtanulni spanyolul is, ez is nagyon nagy izgalom számomra, tudok beszélgetni, sokat megértek, egyre bátrabb vagyok. És persze az idő csodálatos, és sok új helyet megismerhetek.</p><div style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal">A decemberi marokkói utazáshoz már neki is kezdtünk a házigazdák keresésének, egy már meg is van, aminek nagyon örülök. Egy arab fiú, aki sok vendéget fogadott már, és mindenki meg volt vele elégedve, látszik, hogy a szívén viseli, hogy a vendégeket megismertesse a helyi kultúrával, ami engem talán a legjobban érdekel. Egyébként nem Marrakeshben lakik, hanem egy kicsit kijebb, ami még jobb, mert így két estét igazi arabok között tölthetünk (a családjával, akik nem beszélnek angolul), igazi élményeket szerezhetünk az életükből, és remélhetőleg kimegyünk a sivatagba, a hegyekbe, szamáron vagy tevén. Nagyon várom már. Az első két napra még nincs házigazda, de nem hiszem, hogy ezzel gond lenne, van elég felajánlás. Teljesen bezsongok a gondolatra, hogy végre elhagyom az európai kultúrkört. Vágyom a sivatagra, a bazárra, az emberekre, a kajára, a mindenre, nagyon jó öt nap lesz.</p><div style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal">És akkor ott van még a novemberi kirándulás, az északi hegyekbe, Asztúriába. Kicsit ez a projekt döcögősen halad, de remélem <st1:city st="on"><st1:place st="on">minden</st1:place></st1:city> kikristályosodik a hét közepére. Pár nap a hegyekben, az is nagyon jó lesz</p><div style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal">Valahogy újra csak azzal tudom befejezni, hogy nagyon jó itt. Remélem nektek is otthon. Sőt, azt is remélem, hogy sokatoknak megadatik egy ilyen szép országban élni, mert Spanyolorszáh tényleg jó hely, bárkinek nyugodt szívvel ajánlom.</p><div style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal">Talán képek is lesznek, mert van még pár múlt hétről, amiket Gemma csinált Granadában, és tegnap én is lőttem párat.</p><div style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal">Itt a vége, fuss el végre.</p> <span style="font-family:trebuchet ms;"></span>gyhttp://www.blogger.com/profile/17275946120575707273noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-7014595513198814625.post-37796362522444031302008-10-22T14:01:00.001+02:002008-10-22T14:03:29.310+02:00Granada<div style="text-align: justify;"><meta equiv="Content-Type" content="text/html; charset=utf-8"><meta name="ProgId" content="Word.Document"><meta name="Generator" content="Microsoft Word 11"><meta name="Originator" content="Microsoft Word 11"><link style="font-family: trebuchet ms;" rel="File-List" href="file:///C:%5CUsers%5CJudit%5CAppData%5CLocal%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><o:smarttagtype style="font-family: trebuchet ms;" namespaceuri="urn:schemas-microsoft-com:office:smarttags" name="City"></o:smarttagtype><o:smarttagtype style="font-family: trebuchet ms;" namespaceuri="urn:schemas-microsoft-com:office:smarttags" name="place"></o:smarttagtype><!--[if gte mso 9]><xml> <w:worddocument> <w:view>Normal</w:View> <w:zoom>0</w:Zoom> <w:hyphenationzone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationkerning/> <w:validateagainstschemas/> <w:saveifxmlinvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:ignoremixedcontent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:alwaysshowplaceholdertext>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:compatibility> <w:breakwrappedtables/> <w:snaptogridincell/> <w:wraptextwithpunct/> <w:useasianbreakrules/> <w:dontgrowautofit/> </w:Compatibility> <w:browserlevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:latentstyles deflockedstate="false" latentstylecount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if !mso]><object classid="clsid:38481807-CA0E-42D2-BF39-B33AF135CC4D" id="ieooui"></object> <style> st1\:*{behavior:url(#ieooui) } </style> <![endif]--><style> <!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:EN-US; mso-fareast-language:EN-US;} @page Section1 {size:612.0pt 792.0pt; margin:72.0pt 90.0pt 72.0pt 90.0pt; mso-header-margin:36.0pt; mso-footer-margin:36.0pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} --> </style><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--> </div><p style="text-align: justify;font-family:trebuchet ms;" class="MsoNormal"><span lang="EN-US">Kitöröltem az előző kezdést, nagyon béna volt, nagyot sóhajtok, de ezzel sem kerültem rá az írós vágányra. Most akkor legyen itt még egy mondat, vagy kezdjek új sort, új mondanivalót? Inkább rápihenek.</span></p><div style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;"> </div><p style="text-align: justify;font-family:trebuchet ms;" class="MsoNormal"><span lang="EN-US">Úgy megakadtam már itt az elején, hogy még jobban rápihenek, hagyok időt magamnak, hogy eljöjjön, amikor értelmes mondanivalót vagyok képes kisajtolni magamból, talán egynémelyetek örömére. Addig is hahó, bár ezt egyszerre fogjátok meglátni a történettel, úgyhogy ez afféle írói fogás, semmi más.</span></p><div style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;"> </div><p style="text-align: justify;font-family:trebuchet ms;" class="MsoNormal"><span lang="EN-US"><o:p> </o:p></span></p><div style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;"> </div><p style="text-align: justify;font-family:trebuchet ms;" class="MsoNormal"><span lang="EN-US">Egy nap telt el, mondanivaló továbbra is van, közben Paco de Lucia pörgeti az ujjait, meg a háttérben a hétvégén készült képeket teszem fel a netre, szóval nagy izgalmak elé nézhettek, ha kicsit is érdeklődtök.</span></p><div style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;"> </div><p style="text-align: justify;font-family:trebuchet ms;" class="MsoNormal"><span lang="EN-US">Az előző hét második felében a gyerekeknek számítógépes órái voltak, amikor végre fellélegezhettem, olyan sokat nem kellett csinálnom, csak figyelni a gyerekeket, és néha segíteni nekik, ha kérdésük volt. Egyébként az egész arról szól, hogy vannak programok a gépen, amik használata közben a gyerek játszva tanul, ahogy néztem, nem is rosszul. Többé-kevésbé értették is, szépen csöndben voltak, jól telt az óra. Nekem sem unalmas, mert járok körbe, megnézem, hogy éppen hol tart az adott kisdiák, ha kell, kérdezek vagy segítek.</span></p><div style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;"> </div><p style="text-align: justify;font-family:trebuchet ms;" class="MsoNormal"><span lang="EN-US">Csütörtökön van a korai órám ugye, odaértem, és csodálkoztam, hogy nincs egy tanítványom se a buszon, ami a céghez visz, pedig rajta szoktak lenni, de mindegy, gondoltam késnek. Megérkeztem, leültem, vártam. Senki. Megnéztem az órám, és akkor vettem észre, hogy volt egy nem fogadott hívásom és egy sms-em, amiben még hétkor írták, hogy nem jön senki. Most ezt kétféleképpen tudnám felfogni, először is, hogy a fenébe, fölöslegesen utaztam több mint két órát, vagy úgy, hogy hurrá, elmaradt az óra, nyertem két órát, és a következő alkalomra is felkészültem (ami fontos, mert az is van több óra meló). A második mellett döntöttem, és nagy vígan hazavonatoztam.</span></p><div style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;"> </div><p style="text-align: justify;font-family:trebuchet ms;" class="MsoNormal"><span lang="EN-US">Boltoltam meg vártam, hogy tíz óra legyen, mert akkor elmentem visszaváltani a fülhallgatómat. Az van ugyanis, hogy az eszközök tönkremennek körülöttem, a gyorsnak mondott gép lassú, Judit wireless kártyája behalt, és akkor most ez is, a friss fülesem kontaktos lett valamelyik nap (szokás szerint a jobb füle nem jó), utálom az ilyet.</span></p><div style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;"> </div><p style="text-align: justify;font-family:trebuchet ms;" class="MsoNormal"><span lang="EN-US">Bementem a boltba, és nagy nehezen elmagyaráztam, hogy mi a szitu (az egyik eladó beszélt egy keveset angolul). Nem mondom, hogy sikerrel zárult az eset, szerintük a kétéves garancia azt jelenti, hogy ha az első használatnál rossz, akkor visszacserélik, egyéb esetben nem. Az a baj, hogy nem beszéltek rendesen angolul, így csak azt tudtam mondani, hogy ez így nem jó, de következőkor jól visszamegyek, és odacsapok, főleg, mert otthon megtaláltam a papírt, amit még hozzá adtak, és azon világosan rajta van, hogy ez meg ez. Rohadjanak meg. Rájuk küldöm a fogyasztóvédelmet nemkicsit.</span></p><div style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;"> </div><p style="text-align: justify;font-family:trebuchet ms;" class="MsoNormal"><span lang="EN-US">Pénteken meg ugye nekivágtunk a Granadának, röpke öt órás az út, ezt a közepén egy félórás szünet szakítja meg. A táj végig szép volt, bár a lábhely továbbra is kicsi.</span></p><div style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;"> </div><p style="text-align: justify;font-family:trebuchet ms;" class="MsoNormal"><span lang="EN-US">A péntek sétálással telt, megismerkedtünk a várossal kicsit, felmentünk a kilátóba megcsodálni az Alhambrát, és örültünk, hogy gyönyörű időnk van (igazi rövidgatyás-szandálos). Közben hallgattunk egy kis flamencot, az egyik téren ugyanis cigányok (a flamenco atyjai) játszottak, gitár, ének, meg tapsolás. Nagyon kellemes volt, annyira, hogy még pénzt is vettetünk a perselybe.</span></p><div style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;"> </div><p style="text-align: justify;font-family:trebuchet ms;" class="MsoNormal"><span lang="EN-US">Csak egy gyors bemutatkozás, Granada Andalúzia szívében található, körülbelül háromszázezren élnek itt, és a spanyol mondás szerint, ha nem láttad Granadát, akkor nem láttál semmit. Granadát tartják a legbulisabb spanyol városnak, sok utazóval, hippivel van tele a városka, akik hosszabb-rövidebb időre ide teszik a székhelyüket. A látkép festői, régi házak, a környező hegyek a horizonton, a világhíres <st1:place st="on"><st1:city st="on">Alhambra</st1:city></st1:place>, a kellemes időjárás és a közeli tenger ideálissá teszik az ittlétet. Nekem nagyon tetszik, hogy az utcák tele vannak utcazenésszekkel, mindenhol hippik árulják a kézművestermékeket, és itt kötelező a tapas.</span></p><div style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;"> </div><p style="text-align: justify;font-family:trebuchet ms;" class="MsoNormal"><span lang="EN-US">Elgondolkodtam még az utazás közben, hogy (feldobtam a tűzre a sültkolbászt, és átkapcsoltam jútúbra) mennyire más lett volna <st1:place st="on"><st1:city st="on">minden</st1:city></st1:place>, ha Írország helyett (ami ugye egy ócska hely) egy jó helyre mentem volna, például pont Granadába. Gondolom jobb. De aztán arra is rájöttem, hogy ez csak ilyen játék a fejemben, tök fölösleges ezzel foglalkozni, valószínűleg többet tanultam Dublinban, mint tettem volna itt. Megaztán, az első külföldözés nem szokott olyan jól sikerülni, mert az ember akkor még nem tudja, hogy miként is mennek a dolgok, (ettem, finom volt, a képek feltöltése viszont befuccsolt, újra nekifutok ennek).</span></p><div style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;"> </div><p style="text-align: justify;font-family:trebuchet ms;" class="MsoNormal"><span lang="EN-US">Ott tartottam, hogy az első alkalommal sok idő elmegy azzal, hogy az ember csodálkozik, hogy a külföld az más. A gondoltammenet lényege, hogy talán egyszer, ha úgy adódik, szívesen laknék Granadában, mert egy ilyen helyen jól lehetne élni, és a spanyolomat is fejleszthetném. Namindegy, ez afféle mellékvágány.</span></p><div style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;"> </div><p style="text-align: justify;font-family:trebuchet ms;" class="MsoNormal"><span lang="EN-US">A sétálás után, este tízkor találkoztunk Tommal, aki a hétvégi idegenvezető-szállásadó szerepét vállalta magára, a CouchSurfing hálózatán keresztül. Tom német, de mind angolul, mind spanyolul (gondolom én) nagyon jól beszél, ő volt a tökéletes házigazda, mert még aznap este levitt minket tapasozni, aztán egy remek kis kocsmába. A tapasozás (bár asszem erről már volt szó) egy nagyon kellemes elfoglaltság, <st1:place st="on"><st1:city st="on">minden</st1:city></st1:place> ital mellé jár kaja, körökre van osztva a menü, mindig mást kapsz. Ahol mi jártunk a két nap alatt, ott általában szendvicset adtak meleg vagy hideg töltelékkel, sült krumplit, tésztát, olajbogyót. Olyan két-három körrel jól is laksz, így négy-hat euróból eszel meg iszol is. Nem rossz, gondolkodom egy budapesti tapas bár megnyitásán.</span></p><div style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;"> </div><p style="text-align: justify;font-family:trebuchet ms;" class="MsoNormal"><span lang="EN-US">Az esti hely meg egy eredeti flamenco kocsma, ahol a zenészek csak úgy játszogatnak, egymásnak, a közönségnek, bárkinek, és az egész teljesen szabadon megy, néha még a mosogatógépről is énekelnek egy nótát.</span></p><div style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;"> </div><p style="text-align: justify;font-family:trebuchet ms;" class="MsoNormal"><span lang="EN-US">Jó ez a flamenco. Bár a tapsolást még nem értem, de arra rájöttem, hogy a gitározásnál a pengetésen van a lényeg, egyébként csak két-három akkord megy körbe.</span></p><div style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;"> </div><p style="text-align: justify;font-family:trebuchet ms;" class="MsoNormal"><span lang="EN-US">Mivel fáradtak voltunk, így az estét viszonylag a korai három órakor fejeztük be.</span></p><div style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;"> </div><p style="text-align: justify;font-family:trebuchet ms;" class="MsoNormal"><span lang="EN-US">Másnap reggel egy csodálatos napra virradt, mégpedig a tenger napjáé. Kicsit szégyellem leírni, hogy míg otthon már lassan előkerülnek a télikabátok, mi meg csak úgy leugrunk csobbani egyet, dehát ez van.</span></p><div style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;"> </div><p style="text-align: justify;font-family:trebuchet ms;" class="MsoNormal"><span lang="EN-US">Bepattantunk Tom Wartburgjára, igen Wartburg, mégpedig egy huszonhat éves deluxe változat, ami tetőablakot és melegíthető hátsó ablakot jelentett. Ezzel robogtunk le a titkos helyre, amiről a helyiek se nagyon tudnak, pedig ez a legtutibb hely Tom szerint. És tényleg, nem voltak sokan, és gyönyörű volt a hely, talán nem is voltam még ilyen jó tengernél. Csobbantam egy nagyot, aztán felmásztam a közeli dombra, amiről majd képek tudósítanak mindenkit. A fő program pedig a kavicsozás volt, Judittal megpróbáltuk megkeresni a környék legjobb kövét, átnéztünk több százat, közben sokat nevetünk és a hullámok a lábunkat verték. Kellemes nap volt, örülök, hogy ebben az évben sem maradt ki a tenger, pedig már kezdtem beletörődni.</span></p><div style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;"> </div><p style="text-align: justify;font-family:trebuchet ms;" class="MsoNormal"><span lang="EN-US">Hazamentünk, este újra tapas, aztán kóválygás a városban. Egy helyet kerestünk, ahol a programmagazin szerint egy flamenco koncertet láthatunk, de a hely nem lett meg. Kérdezősködtünk, mindenki mást mondott.</span></p><div style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;"> </div><p style="text-align: justify;font-family:trebuchet ms;" class="MsoNormal"><span lang="EN-US">Végül meglett, de ebben sem volt sok köszönet, a koncert béna volt, így úgy határoztuk, hogy megtekintjük a másik fő látványosságot, a granadai botellont. Ezen a jeles eseményen az emberek összegyűlnek a kilátónál, beszélgetnek, kulturáltan alkoholt fogyasztanak. Néha meg elszaladnak a rendőrök elől.</span></p><div style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;"> </div><p style="text-align: justify;font-family:trebuchet ms;" class="MsoNormal"><span lang="EN-US">Csakhogy a kilátó sehogy sem lett meg, mindenki tudni vélte, hogy merre lehet, de mi több óra kóválygás után sem leltük, így végül letettünk róla, de nem is nagy baj ez, a lényeg, hogy megnéztük rendesen Granadát.</span></p><div style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;"> </div><p style="text-align: justify;font-family:trebuchet ms;" class="MsoNormal"><span lang="EN-US">Vasárnap újra a látnivalóké volt a főszerep, a modern világ hét csodájának majdnem egyikét, az Alhambrát. Ezt a várat még az arabok ittlétük során építették, és azóta is mindenki kíváncsian benéz, hogy milyen is az arab építészet. Jó. És még kertet is tudnak építeni.</span></p><div style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;"> </div><p style="text-align: justify;font-family:trebuchet ms;" class="MsoNormal"><span lang="EN-US">Nem vagyok valami jó a tájleírásban, sem az építészet taglalásában, ezért nézzétek meg a képeket, az majd elmond mindent. Nekem tetszett.</span></p><div style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;"> </div><p style="text-align: justify;font-family:trebuchet ms;" class="MsoNormal"><span lang="EN-US">(rohadt internet, kábé egész nap a képek feltöltésével szórakoztam, már fent van vagy tizenöt darab, és még hátravan harminc, sose lesz meg, nekem meg menni kell dolgozni)</span></p><div style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;"> </div><p style="text-align: justify;font-family:trebuchet ms;" class="MsoNormal"><span lang="EN-US">(tényleg menni kell dolgozni)</span></p><div style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;"> </div><p style="text-align: justify;font-family:trebuchet ms;" class="MsoNormal"><span lang="EN-US"><o:p> </o:p></span></p><div style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;"> </div><p style="text-align: justify;font-family:trebuchet ms;" class="MsoNormal"><span lang="EN-US">Vége az órának, megjöttem. Csak, hogy lássátok, hogy milyen naprakész információkkal látlak el titeket, elárulom, hogy ajánlatot kaptam, vagyis megmondták, hogy jövő héten az egyik amcsi lány óráit át kell vegyem, míg elutazik. Ez azt jelenti, hogy <st1:place st="on"><st1:city st="on">minden</st1:city></st1:place> nap négy vagy öt órám lesz, pénteken meg kettő. Ez pont jókor jön, mert ráérek, és pénzt is el tudom költeni bármikor.</span></p><div style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;"> </div><p style="text-align: justify;font-family:trebuchet ms;" class="MsoNormal"><span lang="EN-US">A másik vonalon meg kijöttünk az Alhambrából, és végigsétálunk a Sacromontén, ami ösvény egyik oldalán a völgy, a másikon megy a régi cigánynegyed található. Gitárhangok, limlom, összevisszaság, szép táj. A másik oldalon meg dolmboldal és hozzá tartozó barlangok, amikben hippik laknak. Egyesek már évtizedek óta. Elméletileg jó ott lakni, télen melegek, és ingyenkaját meg kapnak a boltok zárásakor, szóval álomélet van ott.</span></p><div style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;"> </div><p style="text-align: justify;font-family:trebuchet ms;" class="MsoNormal"><span lang="EN-US">Most egy kicsit gitár.</span></p><div style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;"> </div><p style="text-align: justify;font-family:trebuchet ms;" class="MsoNormal"><span lang="EN-US"><o:p> </o:p></span></p><div style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;"> </div><p style="text-align: justify;font-family:trebuchet ms;" class="MsoNormal"><span lang="EN-US">Ettem, gitároztam, focit néztem, mostmár akár be is fejezhem a mesét. Amiből igazán nincs is sok, hazajöttünk, jó volt a hétvége, nagyon örülök, hogy ilyen szép helyen jártunk, hogy volt tengerezés, és jó úgy a jövőbe nézni, hogy lesz még hasonló kirándulás, egyfelől az észak-spanyol hegyekbe, másfelől meg Marokkóba.</span></p><div style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;"> </div><p style="text-align: justify;font-family:trebuchet ms;" class="MsoNormal"><span lang="EN-US">Szép az élet, na.</span></p> gyhttp://www.blogger.com/profile/17275946120575707273noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-7014595513198814625.post-27314548699285458612008-10-15T00:57:00.001+02:002008-10-15T01:02:49.804+02:00Történelmi pillanat<p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal">Történelmi poszt következik, a word tíz perc alatt bejött, és persze a különlegességet meg az adja, hogy a vadinyú gépen írok, amit mégegyszer köszönök Péternek. Nagyon örülök, hogy végre van gépem, tudok netezni, blogot írni, zenét hallgatni, és még a lelki üdvömet is szolgálja ez a csodálatos masina, türelemre tanít, úton-útfélen. Például ez (már elfelejtettem, hogy miféle gondolat indult itten). De az biztos, hogy néha intermezzók szakítsák félbe az írási folyamatot, a levelek megnézése (2 perc), a levelek újra megnézésse, mert az előbb még nem töltöttek be (még 2 perc, pedig senki sem írt), hát ilyenek vannak, nem fény a sebesség, de lassan hozzáedződünk egymáshoz, én (Juditnak segítettem az angol szöveg fordításában, hát, nem voltam valami nagy segítség, közben meg a tűzróka villog, valamit akar, lássuk) (megint villog, állandóan villog, nem tud ellenni magában?), szóval én már kezdek rájönni, hogy nem szabad hagynom, hogy a gép legyőzzön, türelmesnek kell lenni, ha lassú a gép, hát lassú, maximum korábban felkelek, hogy megadjam neki azt a tizenöt percet, amíg feláll a gép, bejön az internet, a winamp és a semmi más. Talán még a cset is, mert ugye szociablisieknek tetszünk lenni.</p><div style="text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal">Egyre jobban távolodom bármi értelemes iránytól.</p><div style="text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal">Összeszedetség az kell, nem efféle össze-vissza anekdoták.</p><div style="text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal">Először azt a címet szerettem volna adni, hogy az első végigdolgozott, sőtmitöbb, végiggürcölt hét, de ezt elvetettem, mert nagyobb dolgok történnek itt, minthogy csak a munkáról essék szó, a blog mégiscsak az író(eszköz) körül forog, kit érdekelnek az efféle kenyérkereseti módok.</p><div style="text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal">Továbbra is valami rendszerfélét kutatok a mai bejegyzés tartalmára vonatkozólag (Judit a szótárt bújja, vajon melyik szó érdekli? impugnar – vitat, támad, ellentmond; na, ki tudta?), az lesz, hogy ilyen mindeféle (az össze-vissza szót nem akarom leírni ma többet).</p><div style="text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal">Nincs most zene, hasad a hajnal, csöndet kíván az ebadta nép.</p><div style="text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal">Előre figyelmeztetek <st1:city st="on"><st1:place st="on">minden</st1:place></st1:City> olvasót, hogy megint múzeumba tévedtem! Be. Beeeeeee.</p><div style="text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal">A hétvégén (“Mondd!” “Nincs semmi”, ilyen párbeszédek mennek itt, és a program nem törődve a szittya hagyományokkal, a macskakörmöt felülre teszi) Granadába megyünk, éppen kanapét próbálok lőnni magunknak, egyelőre egy visszautasítás a mérlegünk.</p><div style="text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal">Szép dolog ez, hogy a jövőről írok itten, hát akkor, nesztek még jövő, megvettük végre-valahára a jegyeket Marokkóba is, decemberben megyünk, meglessük a havas Szaharát, öt napon át. A tevén síléc lesz, a beduinok korcsolyázni fognak az oázisokban és lékhorgásznak a fürdők medencéjében. Ilyen lesz.</p><div style="text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal">Granadába egyébként pénteken megyünk, azt vasárnap vagy ilyesmi napon jövünk vissza. Még egy hegyes-kirándulós kiruccanás fér majd bele a programba, aztán már otthon is vagyunk, hogy érezzhessétek a büdös lábszagom foci után.</p><div style="text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal">Feloszlott a European Mantra. Sajnálom. Egy pillanatra nem nézek oda, azt ezek mennek otthon. Mivé lesz az ország?</p><div style="text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal">Kéne nézni olcsó jegyet a hazamenetelre. Asszem a december vége és az olcsó utazás nem alkotnak közös halmazt.</p><div style="text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal">Egyébként az, hogy az gép lassabb, mint a gyors gépek az fölöttébb-kulturálisan hasznos, mert a várakozással töltött időszakokban az ember elfogyaszt egy-egy rövidebb szépirodalmi cikkelyt, így pallérozottabb elmével vághat bele az aktuális pletykákat megvitató csetelésbe. (elő szokott az veletek fordulni, hogy írtok, aztán valahogy rátenyeleltek az egérpadra, azt máshova kerül a kurzor, ti meg oda írtok? velem sokszor, és jelentem, rohadt idegesítő szokás. a helytelen kéztartásra gyanakszom.) Hát igen, itt elvesz, ott meg hozzáad.</p><div style="text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal">Hatalmas kalandok részese vagyok, amelyben a tévéből ellesett tanulmányokat is felhasználhatok (mekkgábor), az egyik nap, nevezzük például vasárnapnak, nekiestem a régi laptopomnak, szétkaptam egy pillanat alatt (csavarhúzás ment orrvérzésig), felismertem a vincsesztert (bíztam benne legalábbis), kivettem, majdnem beletettem az arra kifejlesztett műanyagtokba, de nem fért bele, szócséplés ez itt mind, a lényeg, hogy mostmár a régi szép idők emlékei, zenék, fotók, gitárkották, minden megvan, összecsapjuk a tenyerünket örömünkben.</p><div style="text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal">Figyeljétek, egy oldal már el is ment, de lényegi történések nem voltak. Sehol egy cselekvést sugalló ige.</p><div style="text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal">Továbbra is melegnek mondható az idő, még éjjel is ki lehet menni rövidgatyában, bár sokáig még nem próbáltam így kint tartózkodni, de talán nem vészes. Napközben meg, ha nem esik éppen, akkor húsz fok fölött vagyunk. Pedig én még sapkasálat is hoztam.</p><div style="text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal">Nagy furfang ez a word, (ezt most nem látom, mert nem tölt a gép ilyen gyorsan, csak remélem, hogy megjelenik, írtam mindezt, de nem jelent meg végül, csak egy része, hazárdjáték ez, nem más) menteni akarok, mondom neki, hogy akkor leccgótudödeszktop, erre egyből installálni akar. Ha meg akarok<span style=""> </span>nyitni egy fájlt, installálni akar. Oké, én értem, hogy lelkes meg legyünk a legfrissebbek, áptudét, de ez már túlzás, hékás. Ha meg kinyomod az installt, akkor átugrik az internetbe. Cseles.</p><div style="text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal">A konyhatudományom/unk új magaslatokba szárnyal, új összetevők és ételek kerülnek asztalunkra, újra felfedeződni látszik a főzőtejszín és a normális hús. Bolognai tészta, majdnem brassói, botra felszúrt húsok, köris rizottó, hogymásnemondjak. Élvezetes és nem is drága dolgok ezek, a virsli a tegnapé, nincs már hamburgerhús se (azaz nem lesz, mert a hűtőben még maradt ám), változatosan étkezni jó. Tudom ajánlani más, velem hasonló cipőben járó fiatalembereknek is, bizonybizonymondomnektek, enni jó.</p><div style="text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal">Mint ahogy azt már említettem volt, egy teljesen végigdolgozott hét lement, üdvrialgás, hurrázás, elmesélés is következik.</p><div style="text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal">A hétfőről már volt szó, akkor legyen a kedd. Szóval kedden is van egy gyerekcsoportom, ezek még inkább gyerekek, hat és nyolc év között vannak, nagyon kis aranyosak, itt négy fiú és egy lány található. A legaranyosabb gyerek Daniel (vagy, ahogy ő nevezi magát, Pepito) állandóan azt hajtogatja, hogy szar az óra és ő inkább számítógépezne. De azért teszi a dolgát, meg bőszen hegyez, asszem ez a hobbija, hegyez egy kicsit, eltöri a végét, hegyez. Aztán büszkén mutatja a faforgácsot az érdeklődőknek. És azokból bőven akad. A srácok egyébként megőrülnek a (egy kis <st1:city st="on">Stanley</st1:City> <st1:country-region st="on"><st1:place st="on">Jordan</st1:place></st1:country-region> csak belefér, fülhallgatón át, ez a srác tudja mi fán terem a mifa) tollért és a törlőért, amivel a táblán lehet ügyködni, sorban állnak, hogy felírhassanak bármit, aztán meg a szerencsés törölhet a végén mindent.</p><div style="text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal">A keddi óra úgy kezdődött itt, hogy elővettem az tanári segédkönyvet, hogy akkor kilessem belőle, hogy mit kell mondjak, erre <st1:city st="on"><st1:place st="on">minden</st1:place></st1:City> spanyolul volt benne. Kicsit összezavarodtam, hogy akkor most mi lesz, de utólag fölösleges volt az egész, mert nem kell olyan sokat tenni, csak ismételtetni mindent a gyerekekel, azt szevasz, le is telt az egy óra. Nekik meg az a fontos, hogy foglalkozzanak az angollal és idővel megtanuljanak beszélni.</p><div style="text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal">Csütörtökön már <st1:city st="on"><st1:place st="on">minden</st1:place></st1:City> flottul ment, még a heeeed-endsoldernízendtóznízendtós szövegű dalocskát/tornagyakorlatot is átvettük, ez főnyeremény volt.</p><div style="text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal">Viszont a hétfő-szerdai gyerekcsoport nagyon rossz irányba kezd elmenni. Kis Carlos szétrobbantja a közt egy pillanat alatt, szerdán még csak kezdeményei voltak ennek a dolognak, akkor csak az egyik lány csatlakozott a forradalomhoz, és alapjában véve figyeltek, ha csak a blútekkelés miatt is, ma (hétfőn) viszont még egy lányt csábított el a sötét oldal, nem figyeltek, nem tudtam, hogy mi legyen, úgy érzem, megesznek, képtelen vagyok fegyelmezni. Rájuküvöltsek, asztalracsapjak, hazaküldjem a rendbontót? Dillemák ezek. Bezzeg, ha Sufian bejön, akkor kuss van. Érzik ezek, hogy gyenge vagyok, kiszagolják a félelmet, és nem figyelnek. Csak, ha olló vagy ragasztó kerül a kezükbe. Várjatok csak, előkerül még a magyarokistene. Mindezek közben a negyedik, még hű kislány, nagy aranyos bociszemekkel nézett, hogy akkor mi lesz, ő tanulna. Kőkeménység, az lesz. Meg számítógépes óra, ami mindannyiunknak meglepetés lesz.</p><div style="text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal">Pénteken munkaebéd volt, felmerült bennem, hogy akkor a főnök fizet, de az is, hogy én fizetek, ami ugye nem a legjobb felállás. (bebizonyosodott, hogy a jútúb az túl nagy falat) Szóval biztonsági játékba kezdtem, saláta már volt, mire megérkeztem, egy kis bort is ittam, mert megkínáltak, rendeltem egy főételt, pizzát (olasz étteremben vagyunk), olcsót, de a desszertet négy euróért már nem vállaltam be, a szocializálódás meg a rendes kaja megéri a pénzt, de többet már nem kockáztatunk. Aztán Sufian fizetett, de nem bánom, hogy nem ettem többet, nem a kaja, hanem a többiek minimális megismerése volt a lényeg (mondjuk velük nem hiszem, hogy sok dolgom lesz, mert az órák között nincs idő, utána meg mindenki megy haza, de azért mégis, jó tudni, hogy kábé kik vannak a szomszéd teremben).</p><div style="text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal">Szerdán nem jött a csoportom, dolgozott/beteg volt, ma viszont teljes két fővel ültem szemben, egy friss diplomás csaj az új páciens, szegény angolul se tud, és valószínűleg nem is a legokosabb. Azt nem tudta, hogy hol van Magyarföld (pirosfehérzöld), szerintem még nem is hallott róla, de Ausztria említése se villanyozott fel semmit, pedig ezt már szokták az emberek tudni, és közben már dúdolják is a Pisztrángot és szopogatják a képzeletbeli mócártkuglit. Mondtam, hogy akkor szaladjunk neki, hogy milyen országokat ismer, hátha valahogy csak sikerül. Ezeket tudta: Franiaország, Olaszország, Spanyolország (nahát), Nagy-Britannia, ezeket se tökéletes, vagy azt közelítő angolsággal. Kérdeztem, hogy “Portugália?”, “jaaa, tényleg”. Ezután már nem csodálkoztam különösebben, amikor nem tudta, hogy hányan élnek az országában. Ilyen lány ő, na.</p><div style="text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal">Vajh, miféle események zajolhatnak itt, amik említésre méltóak? Jaigen (közben Szakcsibácsi).</p><div style="text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal">Csütörtök este koncertnap volt, egy bizonyos kubai triót (azért írom ilyen szépen körbe a nevét, mert már nem tudom) mentünk megnézni, de előtte elcsábultunk egy ingyensörre. Aztán túl korán érkeztünk, és ácsorogtunk egy hotel bárjában vagy egy fél órát, de fogyasztani persze ugye drága, és mi ezt vállaljuk is.</p><div style="text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal">A zenekart Judit már látta egy nappal korábban, ahol inkább beszéltek, de meg is mutatták magukat, így tudható volt, hogy jó zenét láthatunk, és nem is csalódtam, nagyon jó volt egy ilyen remek koncertet hallani, mindhárom zenész kitett magáért, nekem főleg a dobos tetszett, baromi jól játszott a pergőn és a dobok testén, igazi latin hangulatot teremtett.</p><div style="text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal">Örülök ennek nagyon, kicsit jobban bele kéne ássam magam a helyi zenei eseményekbe.</p><div style="text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal">A közönség kap egy hatalmas mínuszt, suttyó bunkók voltak, a szokásos sznob, kicsípett, gazdag csőcselék, akik azt hiszik, hogy azért, mert lehúznak róluk egy csomó pénzt, joguk van egy koncert közepén óbégatni. Kultúrarendőrség kéne ide, aki a saskabarét is az első poén előtt elvezeti, a közönségével együtt. A tévékre meg az idő nagy részében zsákot húz.</p><div style="text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal">Álmosodom így fél hat felé.</p><div style="text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal">Pénteken is nagy nap volt, színházba mentünk, musicalre, mégpedig a We Will Rock You címűre, ami (nagy nehezen kikövetkeztethető módon) a Queen slágereire épül. El is képzeltem, hogy premier meg nagyszínház (az ingyenjegyeket Gemma szerzette), még a félhatos kezdést se furcsálottam. Végül egy iskola volt az előadás színhelye, amitől nekem rossz előérzetem támadt, amit az is erősített, hogy a dalok majdan spanyol nyelven hangoznak el, így a történeten kívül a dalokat se értem majd, bár bebólintani és dúdolni tudok.</p><div style="text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal">Egyébként a jegyes téma is vicc, tök üres volt az egész.</p><div style="text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal">Az előadók a suli régi diákjai, akik <st1:city st="on"><st1:place st="on">minden</st1:place></st1:City> évben, már vagy húsz éve, előadnak egy darabot.</p><div style="text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal">Meg is kezdődött a mienk, az első dal pléjbek volt, meglepődtem, de mondom, biztos oké. Aztán a következő is az volt, és szép lassan rádöbbentem, hogy itt valami hatalmas tréfának kell történnie, vagy ez a legszörnyűbb előadás, ami valaha ember fejében megfogant. Mertugye, mi a franc értelme van annak, hogy egy csomó gyerek felölti a jelmezeket, rövid beszélgetéseket folytat egymással, aztán eltátog egy számot, miközben úgy tesz, hogy ő most itt rohadtul kiénekli a lelkét? Most legyen az, hogy, ha musicalt akarnak, legyen, ha szarul énekelnek, az se baj, úgyis csak a rokonok mennek el, azoknak meg az is jó, ha színpadon a gyerek befűzi a cipőjét, azt is lehet évekkel később mutogatni boldog-boldogtalannak, hogy nézzétek, született színésztehetség a fiú/lány. Sőt, talán még nem is énekelnek rosszul, ez is opció.</p><div style="text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal">Vagy ének nélkül előadnak egy darabot, sikerült már ez is sokaknak, a végén tapsoltak, meg lehet hajolni, és nem azt érezni, hogy ez az egész egy olyan előadás, amit a tükör előtt bohóckodva csinál az ember, csak akkor a kellékeknek pontosan elég egy cipő, abba lehet üvölteni a szöveget. Magyarán nevetséges.</p><div style="text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal">Mögöttünk ült az egyszemélyes rajongótábor, aki mindig tapsolt és az összes spanyol Queen számot tudta és akarta fejből énekelni. Én ettől eltekintettem volna, de az világ már csak ilyen.</p><div style="text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal">Már a félidő előtt elmenekültem.</p><div style="text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal">Ez egy remek végszó arra, hogy eltegyem magam a holnapnak, és majd akkor számolok be a többiről, bár az nem olyan sok, csak egy múzeum lesz meg wifipara. És spanyolórák, megdöbbenéssel. Jóéjt (nekem)!</p><div style="text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p><div style="text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal">Fúúúú, szép lassan, de nagy örömömre, megnyílt a word, igaz, csak másodszorra, de röpke fél órája vártam már, megkönnyebülés van, és Pat Metheny – The Road to You.</p><div style="text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal">Szóval az van, hogy volt két spanyolóra a múlt hétvégén, a tempó és a szint pont megfelelő, bár nem értek mindent, a tanárlány meg nagyon<span style=""> </span>kedves és érthetően magyaráz.</p><div style="text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal">Volt egy feladat szombaton, hogy párban kell lennünk, és egy ismert figura általunk elképzelt életéről kell mesélnünk a másiknak. Gondoltam, akkor legyen valaki tényleg ismert, John Lennon, őt úgy is szeressük. Kérdezte a csaj, hogy ki az. Gondoltam nem értette, megismételtem neki. Semmi. Mondom Beatles. Semmi. Teljesen ledöbbentem. Azt gondoltam eddig, hogy Ukrajnában is hallgatnak zenét, de most kissé elbizonytalanodtam.</p><div style="text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal">Ezután már nem csodálkoztam azon, hogy a <st1:country-region st="on"><st1:place st="on">brazil</st1:place></st1:country-region> csaj nem ismerte Woody Allant.</p><div style="text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal">Ja, az ukrán lány Jennifer Lopez volt. Kérdeztem, hogy hova valósi vagy, erre ő kérdezte, hogy ugye spanyol. Mondom nem hiszem. Angol? Azt se hiszem, én úgy tudom, hogy a Karib-térségből jött. Szerinte biztos nem. Akkor jó. Egyébként Puerto Rico-i.</p><div style="text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal">Szombaton újra nekivágtunk a kultúrának, megint a Reina Sofía bebarangolása következett, a második emelet. A negyediken még régebben átszaladtunk, kábé fél óra is elég volt arra, hogy megállapítsuk, hogy ott nincs semmi. A harmadik meg üres valamiért.</p><div style="text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal">Szóval szétnéztünk, és volt jópár nekem tetsző alkotás, főleg a Dalík tetszenek, de voltak jó szobrok is. A kubizmussal viszont nem sikerült teljesen megbarátkoznom, bár volt pár érdekes. A Guernika hatalmas, nagyon megfog, annyi részlet van benne, hogy a felét sem veszed észre.</p><div style="text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal">Nem néztük végig az emeletet, a befejezés egy másik hétre tolódik el, érdemes lesz még benézni. És ez az ingyenesség és a rövid időtartamok elviselhetővé, élvezhetővé teszik a múzeumlátogatást. Fő a mértéktartás.</p><div style="text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal">Ennyi idő is elég volt nekem, hogy megállapítsam, hogy a világ egyik legunalmasabb munkája a múzeumi teremőrség. Ott ülsz a székeden, és nyolc órán keresztül bámulod a kiállított tíz darab képed. Olvasni, zenét hallgatni, sétálni nem lehet, csak nézed a látogatókat. Ha tud valaki unalmasabbat, jelezze!</p><div style="text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal">Ezzel akár a végére is érhettünk a beszámolónak, más nincsen, csak talán még egy felajánlás így a végére, a szokásos. Ha valakinek kell valami Spanyolországból, sangria, bikás póló, Fernando Torres Dániel hajtincse, Real Madrid mez, perui indián kacat, bármi, akkor jelezzétek, én meg küldöm vagy viszem.</p><div style="text-align: justify;"> </div><p style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;" class="MsoNormal">Még annyi maradt ki, így visszaolvasás után észrevéve, hogy van wifipara, de mivel mennék futni, csak címszavak lesznek. Judit gépében valamiért hirtelen elkezdett nem működni a wireless kártya, már nem fog úgy, mint régen. Senki sem érti, hogy miért. Erre keresünk megoldást.</p>gyhttp://www.blogger.com/profile/17275946120575707273noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-7014595513198814625.post-77270398853341036562008-10-08T11:03:00.000+02:002008-10-08T11:04:29.984+02:00Új penna<p align="justify"><span style="font-family:trebuchet ms;">Villámposzt következik, melyben beszámolok arról, hogy Péter jóvoltából újra van laptopom, és ezen fogom írni a későbbi posztokat.<br />Nagyon köszönöm Péter!<br />Hát ennyi voltam.</span></p>gyhttp://www.blogger.com/profile/17275946120575707273noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-7014595513198814625.post-60717983214491775232008-10-08T01:08:00.001+02:002008-10-08T02:42:10.219+02:00Megkezdett gondolatok<p align="justify"><span style="font-family:trebuchet ms;">Kitöröltem az előző mondatot, mert nem tetszett. Írói cenzúra van.<br />Közben Judit zenéit hallgatom, ezekről nem sokat tudok, szóval egyelőre nem ajánlom őket, majd csak, ha beleszerettem valamelyikbe.<br />Valami frappáns indítás kéne ide. Vagy csak simán az előzők folytatása.<br />Péntek volt, szombat lett. A hétvége.<br />Sokféle terv keringett a fejekben, de ezek közül is az első volt a spanyolóra, amiről már beszámoltam, aztán szünet, végül meg elmentünk az Atocha vasútállomásra nézelődni.<br />Még csütörtökön, ahogy jöttem haza az óra után, bementem a pályaudvarra, hogy megnézzem a madridi terroristatámadás áldozatainak emlékművét. Nem találtam. Ehelyett viszont rácsodálkozhattam, hogy milyen is a modern vasútállomás. Jó.<br />Képzeljétek el a Keletit vagy a Nyugatit, szórjátok ki a csöveseket és a hajléktalanokat, meg úgy általában a rosszarcokat, menjen vele a szemét, a mocsok, a kosz, a lepukkantság, szóval gyakorlatilag ezen helyek esszenciája. A végén meg pakolj a közepébe egy trópusi kertet. Hát ilyen. Hatalmas pálmák, zöld, sűrű növényzet, és a csúcspont, a teknősbékák hada.<br />Van egy rész, ahol van vagy negyven teknősbéka, különböző méretekben, de nagyrészt hasonló életszemlélettel, ami a csendes távolbameredésben merül ki. Eddig unalmas állatnak tartottam őket, mert a harmincszor tizenötös antikváriumban nem sok lehetősége van mutatványokra, hacsak az egy szem vízből kilógó elemen időeltöltést annak nem vesszük.<br />Ezek a srácok se voltak aktívabban, de a környezet szebb, és mivel többen vannak, mindig akad olyan, amelyik éppen túrázik, úszkál. Az érdekes az, hogy mennyire ügyetlenek, volt egy, amelyik fel próbált mászni egy úszónövényre, ez nem jött össze, és hátrabukfencezett, nagyon viccesen.<br />Szombaton is őket tekintettük meg, plusz érszrevettük, hogy halak is vannak a tóban. Nagyon jó hely, ha hideg lesz, akkor oda is lehet menni ücsörögni.<br />Egyébként továbbra sincs hideg, vasárnap éjjel melegem volt pulóverben. Tegnap is volt vagy húsz fok napközben, ma viszont esősre áll az idő, így nem tudok elmenni futni, marad az írás énnekem.<br />Még szombaton meg akartuk nézni az fentebb említett emlékművet, és úgy sejtettük, hogy nyitva lesz, de ugye itt a minden hazudik, nyolckor bezárt. Ezért inkább a környéket róttuk dvd-kölcsönző után kutatva. Ez nem valami egyszerű mutatvány, bár azt sejtem, hogy otthon se lenne sokkal könnyebb. A nyeremény a Fiúk nem sírnak című film, ami nagyon szép alkotás.<br />Másnap kulturálisan kezdtünk neki a napnak, elmentünk a Reina Sofíába, amiben többek között a Guernica is található, de mi egyelőre nem ezt néztük meg. A látogatáshoz egyébként nagy lökést adott, hogy vasárnap ingyenes.<br />Modern technikával készült alkotásokat láttunk, nagyon érdekesek voltak, fémfolyadékot emeltek mágnessel, olyan tükrök, amik köralakú részekből álltak, és valahogy számítógép segítségével mutatták az előtte álló embert, meg pörgő-forgó dolgok. A végén egy olyan is volt, hogy egy manus bambuszból vagy miből lényeket épít, amik a szél segítségével mennek, és túrják a homokot. Ez így elmondva elég homályos mind, meg nem is hiszem, hogy érthető lenne, de azt elárulom, hogy érdekes volt, és máskor is benézek a múzeumokba.<br />Tegnap hajnalig írtam a blogot, így, a megígérttel ellentétben sem mentem el a reggeli meghallgatásra, de nem is bánom, nem kell nekem még egy munkahely, semmi kedvem új főnökökkel megismerkedni. Ehelyett délre beszaladtam a gyerekes nyelvsuliba, hogy akkor lezsírozzam a mikénteket meg mindent, hogy akkor én ott vagyok tuttin.<br />Nem sok részlet derült ki, azt már tudom, hogy óránként tizenkettő üti a markom, és bár ez nem sok, de a lelki részt nem lehet megfizetni.<br />Szóval körbemutattak, hogy ez meg ez van, könyvek, meg még könyvek, elefántos, majmos, gyerekes, sokfélés, cd-k, játékok, minden. Nagyon jól fel van szerelve a suli, készülni sem kell annyira, mert minden ott van, meg van mondva, neked csak a szád kell kábé.<br />Egyből két órával nyitottam tegnap, az elsőn négy gyereket kaptam. Nagyon vicces volt az óra, a gyerekek nyolc és tíz év között vannak, sokat nevettünk, én néha kínomban, mert ha nem vigyáz az ember, akkor felzabálják a gyerekek, üvöltenek, röhögnek, spanyolul beszélnek. A fő felforgató elem egy kissrác, aki sajnos még csak nem is jó angolból, cserébe meg nem figyel. A lányok elképesztően aranyosak, segítenek, próbálkoznak, igyekeznek. Nagyon jó volt az óra, teljesen feltöltődtem.<br />Egyébként az volt a tananyag, hogy „Hello, my name is …, her name is …, his name is …, he’s … years old”, szóval nem magas szinten folyik a műsor, de én ezeket tegnap elmondtam vagy százszor, asszem én már megtanultam.<br />Utána volt még egy beszélgetés óra, ezen egy vegyészmérnöknővel kell beszélgetni. Kicsit fura volt a nő, nem is unott, de valahogy volt benne valami elmélázás. Mondta, hogy volt Londonban egy hetet, kérdeztem, hogy csak a városban volt, vagy szétnézett másfele is. Erre mondta, hogy nem, mert terhes. MI? És tényleg, megmutatta a hasát, a hatodik hónapban van. Én csak azért nem vettem észre, mert már ott volt, mikor megérkeztem, és gyerekszéken ült, ahonnan nem látszik ki rendesen.<br />Szóval egyelőre így állunk, a meló nagyon jó lesz, de még kell szerezni pár órát, hogy jól kijöjjek pénzügyileg.<br />Ha kicsit is figyelmesen olvastatok eddig, akkor sejthetitek, hogy nincsen laptopom, Péter ezt nagyon kedvesen megpróbálja orvosolni, fel is adott egy laptopot tegnap, ez ma meg is érkezett volna, de. De jött ma a telefon, hogy nem volt teljes a cím, majd holnap hozzák, mert minden kocsi már kiment. A kérdés felmerül bennem, (amellett, hogy a Fedexnek a jó édes útszélen álló anyját), hogy mi a szarért nem akkor hívtak fel, amikor még ott volt a kocsi. Hülyék, lusták vagy leszarják? Komolyan kíváncsi lennék. Ja, és a cím teljes volt, ezek szemétmocskosrohadékok. Már megint a DHL história. Valahogy ezekbe minden ilyen utazásnál belefutok.<br />A másik az internet. Az meg egy kalap szar, sokszor megszakad, lassú, nem lép be, szar, na. Szóltunk volta a főnökségnek, hogy ez így nem frankó, de Fredrick megmondta az igazságot, hogy még mindig ez a legjobb szolgáltató. Sajnálom a spanyolokat.<br />Szépirodalomra térnék itten ki, csakmert az is fontos ám. Mióta itt vagyok, letoltam a Claudiust, Illéstől a Puszták népét, és befejeztem Orwelltől a Hódolat Katalóniának-ot. Mindhármat ajánlom mindenkinek, szép könyvek. Jó a borítójuk. Ezzel szemben viszont ennek a nóbeldíjas embernek, a török Pamuknak a könyve, a Hó, egy szar, már bocs azoktól, akiknek tetszett, ők majd a saját blogjukon dícsérjék. Szóval az ember rosszul ír, vagy a fordítás rossz, de inkább az elsőre gyanakszom, de gondoltam hátha a sztori és a történet szociográfiai háttere, a török világ kárpótol. Nem. Sokat elolvastam, de eddig, ne tovább, mostmár Sarkadi Imre van terítéken, ő nagyon jól ír.<br />Kéne valami frappáns lezárás.<br />Uff.</span></p>gyhttp://www.blogger.com/profile/17275946120575707273noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-7014595513198814625.post-82256282160494472422008-10-06T16:38:00.000+02:002008-10-06T16:39:33.433+02:00Hólapátolás elnapolva<div align="justify"><span style="font-family:trebuchet ms;"> Úgy terveztem, hogy a mai blogbejegyzés keretében fánkinapot tartok, de ez nem valósul meg a késői óra miatt. Nyugodtság, az kell ide, Steve Hackett – Hungarian Horizons, nagyon szeressük. De persze miért is ne férne be ide egy kis Szörp is?<br />Hátbizony, egy helyes vagyakár helytelen megfejtés se érkezett az előző posztban meghirdetett játékra. Csalódott, sőt, nem, szimplán csak csalódott vagyok. Pedig oly kíváncsi voltam. Namindegy, vissza az úgynevezett eseményekre, ugyanis olyanok is voltak.<br />De előtte kényelmesen hátradőlök.<br />Így.<br />Múlt keddig repülünk gondolatban, amikor is elhatározám, hogy nincs más megoldás, fel kell adjam a segédkertészi álmaimat, és be kell érjem az angoltanári pozícióval. Nem könnyű, ha az embernek ilyen gyorsan összetörnek az álmai, de én azért igyekszem továbbra is ember maradni, mégha ezután néha rángani fog a szám széle, ha valaki kiejti a kert vagy a pázsit szavakat.<br />Miután Meget alaposan kikérdeztem a hogyanokról és a miértekről, már mindent tudtam a hatékony angoltanári állás keresésének csínjáról-bínjáról. (ez a csínbín meg mi a fenét jelenthet? filológusok, előre!) Úgy kezdődik ez a műsor, hogy otthon rájössz, hogy az internet ócska, nem fog menni a meló, mert nem megy a netes telefonálás onnan (a vonalas ugye drága). Judittól se megy. Élet az ilyen?<br />Szóval lokutórió (spanyolul: locutorio). Kis spanyol kulturális lecke következék. Szóval az ország tele van külföldivel, akiknek otthon sok családtagja maradt, meg egyébként sem webkettesek még, így különböző informatikai szolgáltatásokat lehet és érdemes nekik nyújtani. Internet, fénymásolás, pénzhazaküldés, telefonközpont. És ez a locutorio. Mivel a mi környékünkön nagyrészt bevándorlók élnek, így minden sarkon kettő locutorio van (és egy kínai közért. nagy francok ezek a kínaiak, rájöttek a tutira, a spanyolok minden adandó alkalommal bezárják a boltot, szieszta, ünnep, focimeccs, bármi, a kínaiak viszont állandóan nyitva vannak, és gondolom dől a lé). Az első ilyenbe beestem, és egy szótár és a gyenge nyelvi tudásommal (meg széles mosolyommal) felvértezve megpróbáltam megtudakolni, hogy fel lehet-e tenni egy programot a gépre (most jut eszembe, Judit szólt, hogy ne írjak le minden szart, mert talán ez rontja a színvonalat, szóval ezt most szkippelem. nemmellékesen, ő volt az egyetlen, aki pozitív kritikával kínált meg), szóval odaültem a géphez, feltettem a programot, felcsörgettem a családot, hogy működik a program, hát nem. Nem lehetett semmit hallani. (ez a kizöldezés és kipirosozás iszonyatosan idegesít, van ember, aki ezt szereti? kikapcsoltam, megnyugodtam). Nagy (tényleg nagy) nehézségek árán sikerült a csajnak elmagyarázzam, hogy rossz a fülhallgató, mondta, hogy cseréljem ki, az se volt jó, áttett egy másik géphez. És csodák-csodája, ott működött a tuti. Hurrá. És akkor következik a munkakeresési rész. De előtte zenét kérek.<br />Bügge Wesseltoft – It’s Snowing on My Piano, erre van itten szükség (aki nem ismeri, ismerje meg!). Van itt bárki, akit érdekel, hogy mit hallgatok, sőt, odáig megy, hogy ő is meghallgassa? Vagyakár olyat is el tudnék képzelni, hogy, ha nem ismeri, akkor megszerzi, hallgattja, élvezi, ideszól, hogy kössz a tippet, jógyerekvagytevégülis. Jó lenne. Ide is ideírom: hallgassatok soksok zenét! Meg játsszatok hangszeren, mert az örömet ád.<br />Vissza a munkakereséshez. A stratégia az, hogy az aranyoldalakban felhívom az összes nyelvsulit, hogy adjanak munkát, van egy standardszöveg, ezt vágom be, amint felveszik: „Hello, my name is George Simon, I’m an English teacher, and I’m looking for a job (if you have anything available)”, néha meg még azt is bevágom, hogy „Hola, Buenos dias”. Erre vagy az van, hogy nem tudnak angolul, és akkor szarban vagyunk, mindketten. Ekkor azt mondhatom, hogy: „Jó szój Dzsorzs Szájmon, jó szój professzor de inglész, jó kiéro enszenyár”, és akkor aztán nagy kérdőjelek vannak, mert a választ úgysem értem, max, ha kapcsolnak egy angolul értő kollégát. Őrület ez egyébként. Egy angol nyelvsuliban nem beszél senki angolul. Nem értem.<br />Pénteken felhívott egy nyelvsuli, azt le is vágtam, hogy melyik, de azt már nem, hogy mit akar (bár sejtettem), ezerszer elmondtam spanyolul, hogy nem beszélem a nyelvet, de ez nem lágyította meg a szívüket, és továbbra is hajtogatták a magukét. Kértem, hogy írjanak levelet, vagy majd négykor felhívom őket, vagy valami, de semmi. Szerencsére megunta a nő egy idő után és békén hagyott. Itt újabb szereplő, Judit lép a képbe, megkértem, hogy kapja őket telefonvégre. Sikerült is neki, és mikor telefonált és előadta, hogy mi a szitu, neki kapcsoltak egy angolost. És megbeszélték vele, hogy majd hétfőn újra próbálkozik a spanyol, és majd Juditot hívják fel. Ilyen nehéz lenne ez az egész?<br />Bocs, asszem ezeket a dolgokat kissé nehézkesen magyarázom, de pontosan ugyanolyan értelmetlen élőben, csak ilyenkor még a fejedet is vernéd a falba, hogy miért van ez.<br />Összesen huszonvalahány sulit hívtam fel, az eredmény a legtöbb helyen az, hogy küldjek önéletrajzot (ezt anélkül is meg tudtam volna csinálni, de Meg szerint a telefon az üdvözítő megoldás, ímélt senki sem olvas az országban), és másnapra egy meghallgatásom is akadt. Ketten azt ígérték, hogy visszahívnak, azóta is csöng a telefonom.<br />Elcsoszogtam szerdán a helyre, egy francia nő fogadott, Claire, mondta, hogy heló, beszéltünk két szót, aztán adott egy papírt, hogy írjam rá, hogy mi számomra egy jó óra. Rolex.<br />Odaírtam, közben ő matatott máshol, odaadtam neki, ő el sem olvasta, és mondta, hogy másnap itt és itt tartok órát, óránként tizennyolc euróért, és a vonatot fizeti, mert oda azzal kell menni. Hát, akkor menjünk. Még beszéltem az egyik tanítvánnyal, hogy elmagyarázza az odautazást. Oké.<br />Claire mondta, hogy szerez még melókat, okés, kell is az, dőljön a lóvé.<br />Kicsit ideg voltam aznap, hogy akkor most mi lesz, órát kell tartani, négy teljes főnek, sose csináltam még, mi lesz, ha nem tudok eleget, ha csőbehúznak a keresztkérésekkel, vagy bármi más, könyvem sincs, ami mögé bebújhatnék, hogy (tanítvány úr) kérem, én készültem, ötletem se sok van, Meg, a fő tanácsadóm már aludt, így a melléktanácsadóm, Judit húzott ki a csávából, és adott beszélgetési témát (az öregek helyzete Spanyolországban), és megnyugtatott, hogy én tudok angolul.<br />Így hajnalok hajnalán (hétkor) nekiindoltam, hogy akkor a helyi HÉV-vel (ez vajon szóismétlésnek minősül?) Tres Cantosba eljussak. Kis nehézségek árán (azt hittem, hogy a seis az hét, depedig hat) és apró késéssel (együtt késtem a tanítványaimmal) megérkeztem. Igyekszem nem a túlrészletezés hibájába esni, van két nő, egy férfi és egy hiányzó. A Sogecable-nál tanítok egyébként.<br />Lényeg a lényeg, hogy kedvesek és lelkesek voltak, olyan középszinten vannak, és ügyesek, mernek beszélni, elcsevegnek egymással, szeretem az ilyet, jobb ez, mint egy embert tanítani, mert nem kell olyan intenzíven figyelni és nem kell annyit készülni, mert jobban megy az idő, és talán jó az is, hogy több ember van, érdekesebb. A szuperjól kitalált bemutatkozás és hasonlók kábé tíz perc alatt kifújtak, így a vésztervnek hozott igeidők végignézése mentett meg, ezt vettük át, és ezek alapján már tervezetem is van a jövőre, aztán az öregek témát is sokat vitattuk. Szerintük a kaja élteti őket annyira, az egyik nő szerint egyenesen az ibériai sonka a csodaszer.<br />Jó volt, szép volt, vége volt. Tetszett, jó lesz, nem kell már izgulni.<br />Megmutattam az útlevelem, így pisilhettem. A portán be kellett mutassam, hogy adjanak egy ideiglenes belépőt, hogy a wc-ig elmehessek.<br />Aznap este eljött a nagy nap, a spanyol teszt. Kibusszal, bevizsgára, kezünkbe kaparíntottuk, és megkérdezték, hogy minek jöttünk ide, Madridban is van lehetőség. Előtte persze nekünk (de főleg Juditnak) megmondták ezerszer, hogy Madridban nincs lehetőség. Ilyen ország ez, ha valamit nem erősít meg legalább három különböző ember, akkor tuti, hogy nem igaz. Vagy igaz, de akkor véletlenül.<br />Mindegy, akkor már megírjuk, és a madridi kurzusra kerülünk rá. Neki is kezdtem, megyegetett, ismerős szavak és témák, feleletválasztós. Ami miatt el is morfondíroztam azon, hogy a tippelés vagy az erős gyanú alapján ikszelés nem módosítja-e az eredményt. Aztán ezt az elméletet gyorsan el is vetettem, amikor olyan kérdések jöttek sorba, ahol se kérdést, se a válaszlehetőségeket nem értettem. Megszámoltam, harmincnégy helyen tudtam ikszelni. Megszámolták, tizenöt helyen tudtam jól ikszet tenni. Ez simán kettes. De örülök, hogy nincs többé egyetem, de ez csak egy ilyen mellékes gondolat.<br />Itt a felhozatal nem olyan volt, mint a foglalt házban, a feketétől a fehérig minden volt.<br />Pénteken újabb meghallgatás, ezt nem is tudom, hogy mikor beszéltem le, de talán még szerdán. Itt egy olyan csávó fogadott, aki egyfelől azt hajtogatta, hogy nem tud sok pénzt adni, másfelől az angoltanárok szemetek, és, ha többet kínálnak nekik, akkor inkább azt vállalják el. Nem volt szimpatikus.<br />Azt ajánlotta, hogy tanítsak egy Repsolos csávót, heti kétszer egy óra, tizenhárom euró. Ez nem tetszett nekem, de azt mondtam, hogy oké. Kevés a zsé, túl sok az utazás, de hát nem lehet semmire nemet mondani, valahogy nincs is meg bennem ez a tulajdonság, ültem ott, és nem mertem, képtelen voltam azt kinyögni, hogy ez így nem frankó. Azóta kiművelődtem a rendszerből, ismerem a dörgést. Holnap lemondom a melót.<br />Jaigen, szerdán visszamentem a locutorioba, a csaj megint azt a gépet adta, ami nem működött először is, de elmutogatta, hogy most már minden frankó. Semmi sem volt frankó. Áttett egy másik géphez, ott se ment, rohadt élet, ideges lettem, és bár még volt fél órám, otthagytam az egészet a francba. És találtam egy másik helyet, ami azóta is tökéletesen tisztábbszárazabbbiztonságosabb.<br />Innen lestem ki még pénteken egy újabb helyet, ahova még aznap el is mentem, meg van egy holnapra (azaz hétfőre), azaz mára, azaz erre most perpillanat nem is akarok elmenni, mert lassan négy, és oda tízre kell, de szerintem csak elmegyek, mert én egy olyan srác vagyok.<br />Szerintem már minden metróvonalon utaztam. Ez alkalommal is rohadt messzire kellett menjek, ilyen majdnem órákat lehet itt utazgatni (a vonat negyven perc volt kábé).<br />Persze késésben voltam, és persze nem találtam meg a helyet, persze még a telefonszámuk se volt nálam, hogy felhívjam őket, hogy hahó, hahó. Hahó. Ehelyett szaladtam, a huszonhatost keresve. Úgy csinálom ezt, hogy nekiindulok tizenkettőtől fölfelé, és mikor tizennyolc után nincs több szám, csak kicsit távolabb (fú, beszartam, ver a szívem ezerrel, valaki hatalmasat dobbantott a falon, ezek az alvók nem törődnek az ébrenlévők idegeikkel, és bármikor nekiesnek vagy nemtommitcsinálnak a falnak, fallal. megijedtem, na) (beteszem a kölni koncertet búcsúzóul, négy órába hajlunk itten) meg már kezdődik a mező, a sivatag, a semmi.<br />Újabb kör, továbbra sincs huszonhat. Aztán megvan, a tizennyolc előtt van, a hiányzó számokkal egyetemben, egy ház falán, csengők formájában.<br />Újabb nehézség, a cím szerint level:8, ami fogalmam sincs, hogy mi, de itt semmi ilyen nincs kiírva. Van egy, kettő, három és négy, és ezekből A, B, C, D.<br />Hát, akkor legyen a 4D és a biztonság kedvéért a 4B is. Egyikből ki is szólnak, hogy Hola, én meg be, hogy „Hola, donde esta la academia de inglés?”. A választ nem értettem, ezért feltettem a kérdést megint, közben meg a biztonság kedvéért mondtam néha, hogy sí (mindig ezt csinálom, pedig általában egy szót sem értek). Továbbra sem értettem semmit, ezért bedobtam az aduászt, nem beszélek spanyolul. Erre lassabban mondott valami titkosat, hogy hol a suli, ezt sem értettem, de illedelmesen megköszöntem és elbúcsúztam.<br />Láttam egy járókellőt, akit leszólítottam, hogy merre van a suli. Mondja, hogy ott, és rámutat egy teljesen másra, ami persze suli, de angolt nem tanítanak ott, ez már messziről látszik. De azért megköszöntem, és rohantam. És onnan megláttam a sulit, ez egész telep háta mögött volt.<br />Felmerül a kérdés, hogy melyik barom számozza a háztömb másik oldalát is az elől lévő utcával?<br />Durván sokat késtem, és alapvetően ideges is voltam akkorra. De ott tök kedvesen fogadtak, no para, elmondhatták volna jobban is, megesik, üljek le.<br />Leültem, körülnéztem. Gyereksuli, miniszékekkel. Bejött az ember, Sufian, nagyon kedves, meg is dícsérte az akcentusomat (vajon ezért tartom kedvesnek?), beszélgettünk, láttam, hogy frankó a hely, aztán neki órája kezdődött, így én kitöltöttem a papírt, hogy mi volt életem kedvenc munkája meg egyéb kérdések.<br />És rájöttem hogy ez a hely tök jó, szívesen tanítanék gyerekeket angolra, de nincs heti öt napom, főleg, hogy minden nap csak egy órát tartanék első körben.<br />Szóval bevallottam a frankót, hogy nem akarok hazudni, meg ilyenek, nekem az öt sok, három lenne a jó. Azt nem tud adni, legyen négy, és ebből két napon két órám is lenne. Mondtam, hogy gondolkodom rajt.<br />Megkezdődik az első nyelvóra, de előtte kóválygás a környéken. Két igényem lenne nekem, étel (bolt) és olvasás (pad és napsütés). Na, ezen a környéken semmi sincs, csak rozzant házak, üres utcák, napsütés csak akadna, de pad az sehol, meg az utcák általában szűkek, lefogják a gyönyörű fényt. Lett bolt, pad is olyan-amilyen, én parkba álmodtam magam, de itt fa meg fű sincs. Szar környék.<br />Kezdem értékelni a mienket, itt minden van, vidámság és emberek az utcán éjjel is. Múltkor két gyerek játszott egy rollerrel éjfélkor. De tizenegykor is vígan mászókáznak a helyi gyerekek.<br />Közbevetek magamnak valamit. Nagyon nyugaton vagyunk az időzónában, ezért az a szomorú helyzet áll elő reggel, hogy fél nyolckor kezd a nap feljönni. Nem is akarok én olyankor fent lenni.<br />Meg olyan is volt, hogy csütörtökön, még az óra közepén csörgött a telefonom, én ugye nem vettem fel, illedelem van, utána visszacsörögtem, spanyol beszélgetés kezdődik, amiben a másik oldalon simán letagadták, hogy kerestek engem valaha is. Legalábbis valami ilyesmit hámoztam ki. Egyszerűen nem értem, hogy mi folyik itt.<br />Hívott Claire, hogy szerzett melót, minden napra két órát. Mondtam, hogy az nem jó, csak hármat akarok dolgozni, ezt nem értette meg, nem beszél rendesen angolul, a leveleit is spanyolul küldi. Még akkor is, ha ebben az angol levelemre, sms-emre reagál.<br />Leírva ezeket, úgy érzem, hogy valami hülye komédiában vagyok, ahol a néző azon röhög, hogy én teljesen más nyelvet beszélek, mint az itteniek (és tényleg).<br />Az van, hogy ezt akkor majd ímélben lebeszéljük.<br />Spanyolóra, spanyolórák. Mert péntek este és szombat reggel vannak, nem szedjük külön. Menjek aludni? Most élvezem az írást, maradok.<br />Kiderül, hogy a tesztet a többiek most írják, nekünk addig partvonal. Az is van, hogy két csoportot indítanak itt, és talán én egyikbe se esek bele, de a kínai tag, aki még a holát sem ismeri, na, ő mehet máshova.<br />Aztán nekünk, akik már írtak tesztet, magánóra. Csak olyan szintfelmérésnek. Három brazil van még, ők tudnak spanyolul, csak nagyon erős brazil (portugál) akcentussal, ami zsé, dzsé betűk tobzódásában merül ki. Ezen a kis szösszeneten elérünk addig, amíg én az egy hónap alatt jutottam, sőt tovább, háromféle múltidő. Hohó, gyors lesz, kérem.<br />Másnap meg csoportbontás, bemutatkozás, nagyon frankó a dolog, kedves a tanár, a színvonal pont jó, és lesz kulturális kiképzés is. Ez kell nekem.<br />Addigra meghánytam a vetettem, és elvállalom a gyerekmelót. Aztán Claire-rel meg szereztetek órát, ha nem elég a pénz (mert azt nem is beszéltük) és, ha van időm, kedvem. Mindez holnap délben derül ki.<br />Rohadt sok van még hátra, asszem ezt már holnap írom meg, addig legyen elég annyi, hogy teknősbéka és múzeum is lesz. Addig meg ez eltevődik kedvenc lektorunknak, utána meg reggel olvashatjátok is eztet.</span></div>gyhttp://www.blogger.com/profile/17275946120575707273noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-7014595513198814625.post-59811498204731729692008-09-30T16:20:00.003+02:002008-09-30T16:45:37.559+02:00Játék és muzsika (talán) tíz percben<div style="font-family: trebuchet ms; text-align: justify;"><meta equiv="Content-Type" content="text/html; charset=utf-8"><meta name="ProgId" content="Word.Document"><meta name="Generator" content="Microsoft Word 11"><meta name="Originator" content="Microsoft Word 11"><link rel="File-List" href="file:///C:%5CUsers%5CJudit%5CAppData%5CLocal%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:worddocument> <w:view>Normal</w:View> <w:zoom>0</w:Zoom> <w:hyphenationzone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationkerning/> <w:validateagainstschemas/> <w:saveifxmlinvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:ignoremixedcontent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:alwaysshowplaceholdertext>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:compatibility> <w:breakwrappedtables/> <w:snaptogridincell/> <w:wraptextwithpunct/> <w:useasianbreakrules/> <w:dontgrowautofit/> </w:Compatibility> <w:browserlevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:latentstyles deflockedstate="false" latentstylecount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><style> <!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} --> </style><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--> </div><p style="text-align: justify;font-family:trebuchet ms;" class="MsoNormal"><span style="font-size:85%;">Nyereményjátékkal indítunk ma. Aki leggyorsabban megmondja, hogy a 06-70-395-3926-os szám mögött ki lakozik, az nyer. Az első helyes megfejtő (bár ezt nehezen fogom leellenőrizni) az előző blogot kapja meg adathordozón, képekkel! Egyébként erről jut eszembe. Ezt nem mondtam anno, és bánom a szánom, de jobb később, mint még később. Szóval télen végigbogarásztam az ír blogot, helyesírási hibát írtottam, fúrtam-faragtam, a kínos részeket töröltem, izgalmas részeket toldottam be (például egyszer megküzdöttem egy medvével, és csak egy kalapács és fél doboz tiktak volt nálam. ha kíváncsi vagy, hogy ki nyert, olvass el!), szóval nagyon szép lett, a képeket hozzátettem, bónuszként, és két fájl van rajta, egy kommentes, és egy csak az én szövegelésemmel. Ilyen is van. Ha valakinek kell, talán Ákos gépén még megvan az anyag, zargassátok őt, biztos vagyok benne, hogy tűkön ülve várja a pluszmunkát. Cserébe nyomjatok puszit a fejére és simogassátok meg a haját, és akkor minden jó lesz!
<br />(Visszamenőleg is Eric Clapton)
<br />Van egy bónuszkérdés, ez a szám: 06-20-4848-444, de ez valszeg valami cég, tán a ráfázol bank, velük meg a másfélmillás buli óta nem beszélgetek.
<br />A múlt hétvégi kiruccanáshoz visszakanyarodok egy gondolatsor okán. Ültünk a numero kettő családnál (a José Adolfonál), a nagyobb lány a képeket mutatja, erre kitalálja a család, hogy legyen videózás, hamár így benne vagyunk a múltidézésben. Be is nyomták a kazit, amin fekete-fehérben ment az izgalom. Na, vajon mi? Nem, nem a hangyaháború, hanem az ultrahang. Ilyet se láttam még.
<br />A babát szépen leültették, nézze, hogy milyen volt még kicsiként. Magán a felvételen nem sok látszott, valami mozgásféle meg pulzálás meg alul kiírtak mindenféle adatot meg hullámvonalak, gondolom ez a szokásos. Aztán átváltottunk 4D-be (???), és 3D-ben láttuk a babát, ahogy szopizza az ujját és nemtom mit csinál. Nem volt valami aktív.
<br />Nézetek közötti váltás, egyszerre mindkettő, szívritmus, ez meg amaz, és vége. Kábé negyven perc a műsor vagy nemtudom, de mi azért sokat pörgettünk bele.
<br />Nagyon jó műsor volt, egyfelől, még sosem láttam ilyet, nem is tudtam, hogy van, másfelől meg igazán kedves gesztus, hogy egyből beleugrottunk a legszemélyesebb dolgaikba. Az ultrahangozás egyébként százharminc euró, ti is csináljatok, ha van rá lehetőségetek (és babátok)!
<br />Semmiféle átvezetés, vagy ilyen kamu mondatok lesznek az egyes részek között.
<br />Megyek be a kínai mindenes boltba, ahol a művirágtól kezdve a rúzson-játékmacin-képeken-lábosokon-szőnyegen-zsírkrétán-bugyin át a csavarhúzóig minden van, látom, hogy a hangfalból üvölt a kínai szöveg, az eladó meg egy ipodot (vagy nagy valószínűség szerint valami hamisítványt szorongat) és másfél colon lesi az eseményeket, míg a hang meg huszonötcentis hangfalból jön. A tévé azért kompromisszum a javából.
<br />Közvéleménykutatás, melyben kivételesen nem arra vagyok kíváncsi, hogy mennyire vagyok jófej (nagyon) vagy bármilyen egyéb jó tulajdonságom mennyire erős (sok van és mind nagyon). Tehát, mondhatjuk, sőt valahol el is hihetjük mindnyájan, hogy ez a blog az olvasónak (nektek) íródik, és nem a grafomániámnak nem tudok jobb formát adni (pedig adhatnék, simán eséllyel indulhatok a Nobel-díjért, csak valami holokausztot vagy gyermekkatonaságot vagy állandó kólahiányt kell behazudnom a gyerekkoromra). A felszólítás az, hogy kritizálj meg jól, és írd meg, hogy mi és miért nem tetszik. Persze nem anyázni kell, meg négyszeműköcsögözni, hanem frappáns formában megmondani, hogy akkor mi az, amit kihagynál, miből van túl sok és például miből látnál szívesebben többet (persze, ez azért nagyon félrevihet embereket, és ezért is szólok, hogy ez nem azt jelenti, hogy mostantól olyan levelekkel kell bombáznotok, hogy decsakazértis csatlakozz az ehhezésehhez szektához, de például írhatok többet a helyi teszkó kínálatáról és árpolitikájáról, ha ez valakit izgat. szóval a jövőbe nincs belepofázás, de mesélni azt mesélek szívesen, még nagy ősz szakállam is lesz). Mostmegcserébe nem tudom, hogy mit akartam. Ja, hogy mondjátok meg a frankót a blogról. És ne lapuljatok, én is veszem a fáradságot!
<br />Ha valakit érdekel, megmondom, hogy ezt most a gémélbe pötyögöm Nóri gépén. Nagyon kényelmes a billentyűzete. Közben meg a kokain nem hazudik Eric szerint.
<br />Izébizé.
<br />Belenyúlok a múltba, de csak az adatokat merítem ki.
<br />Még szerdán, de messze volt, voltam a második nyelvórámon. Késtem, de ez nem lényeg, meg már megszoktuk, meg mások is késnek, szóval áramszünet volt a foglaltházban. Először a közvilágítás behatolását próbáltuk felhasználni a nyelvóra megtartására, de ez azért kevés, így egy kávézó/gyrososban kötöttünk ki. Két új nigériai tag érkezett, Emmanuel és Wilfred. Újfent az alatt-felett témakört jártuk be (alulról-felülről), és újfent kiderült, hogy a srácok azért nem túl gyorsak, gondolom ezért sem vágják a nyelvet hét hónap ittlét után. Ami azért durva lehet, fél év alatt azért az ember nagyon megérkezésközelbe kerül, de ők mégsem annyira. Nem lehet könnyű bevándorlónak lenni. Erről még tudakozódni szeretnék.
<br />Egyébként két új tanár érkezett, kezdenek ők is sokan lenni.
<br />A végén nem engedték, hogy fizessünk, pedig Raghu még a pénzt is nagyon rázta, majd legközelebb mi jövünk, mondták.
<br />Ma is voltam, újabb nigériai bukkant fel, én valami összeesküvésfélét gyanítok. Samuel. Mostmár nem mondok több nevet.
<br />Az volt a téma, hogy egyfelől mi is az a foglalt ház, ezt sajnos Wilfred nem nagyon értette, és azt kérdezgette mindig, hogy akkor hogyan fizetnek a tanároknak, akik mindig elmondták, hogy ingyen dolgoznak, úgymond emberbaráti szeretetből. Aztán meg a több, mint, kevesebb, mint szófordulatokkal ismerkedtünk. Újra Wilfred akadt meg. Lehet, hogy egy rohadt nagy felsőbbrendű, túliskolázott szemét vagyok, de engem zavart, hogy nem jött rá, hogy a nyelvtanban úgynevezett szabályok vannak, és ha nem is tudod ezeket, a másik táblára ezerszer fel van írva a forma, csak abba kell beletenni a melléknevet és a főnevet, a többi marad. Namindegy.
<br />Nem volt valami jó óra.
<br />Viszont megtudtam, hogy egy csomó biciklialkatrész található a ház aljában, ebből bárki építhet biciklit, aki akar és tud. Olivier lelkesen szorongatott egy otthonról hozott ülést és a hozzátartozó csövet, hogy akkor ő most megcsinálja a szerencséjét. Én talán beszerzek egy egyben lévő használtat, ha olcsó (ehhez egy dán tag nyújtott linkeket).
<br />Angol nyelvtani vita bontakozott ki, amiben Judit nyerni látszik, bár én továbbra is magamnak adnék igazat, de azok a fránya nyelvészek. Hülye angolok!
<br />Arrive at, arrive to? Let's stop for a word! Arrive to London, arrive at a party, arrive in Barcelona. Melyik a helyes? Egyesek szerint az "arrive to" szókapcsolat csak helytelen lehet, szerintem meg ez az üdvözítő megoldás. Valaki súgja már ide a fülembe, hogy igazam van!
<br />Laptop továbbra sincs, ez ügyben kábé megbénultam, se erre, se arra, valahogy itt Spanyolországban úgy belassul az ember, hogy örül, ha evett és aludt aznap. Judit gépét használom egyébként, mert Nóri eltávot kapott, és így körbecserével Judit az ő gépét használja, Nóri meg Szlovéniában tölti ezen napokat.
<br />Közbevetés. A galíciai tervet Asztúriára cseréljük, mert ott van nemzetipark, ahol sokat lehet bolyongani a hegyekben és kecskeként ugrándozni. Marrakesh és Granada marad.
<br />Bármily meglepő is, főleg, hogy az elmúlt években sok elvetélt nyelvtanulási kisérletem volt, de olybá tűnik, hogy meg fogok egy új nyelvet tanulni. Lassan egész mondatokat makogok el, különböző témákban, a beszélgetéshez idomulva és a nyelvtani szabályokat betartva. Felszólítok, múltat idézek, kérdezek, kiselőadást tartok ezeregy témakörben.
<br />Ehhez kapcsolódik, hogy az egyetemi nyelvoktatás is beindul, zöld utat kaptunk, csütörtökön szintfelmérő. Remélem a haladó kezdők közé kerülök.
<br />Kezdek a kertészes melóról lemondani, vagy ők mondanak le rólam, nem tudom, de egyéb karrieri lehetőségeket is a látókörömbe húztam. Az első, evidensnek is nevezhető lehetőség a nyelvtanárság. Mivel magyarul elég kevesen akarnak tanulni, vagy sokan, csak nem tudok róla, marad az angol nyelv. (késő van, fél három, de nem vagyok álmos) Meg(an), a kettes szoba lakója angoltanár, így hasznos tanácsokkal lát el a munkakeresés hogyanjára vonatkozólag. Röviden az van, hogy itt senki sem beszél angolul, így rám is szükség van, főleg, hogy szerintem angolul se beszélek olyan szarul, és valami minimális pedagógiai érzék is szorul belém, kedvem is lenne, sőt, mégcsak nem is fizetnek rosszul, minimum tizenhárom óránként, de nem szabad, hogy a pénz csábítása a sötét oldalhoz vezessen engem, maradok az ötszáz-hatszáz eurós tervnél.
<br />Külvárosi iskolákat kell feltelefonozzak az aranyoldalakból, mert ott nem csak színanyanyelvi tanárokra van szükség, hanem a második világ polgárainak is jut lehetőség. (Vajon hol kezdődik a második világ? És hol ér véget?) Október eleje a szezonkezdés, nekem is oda kell érjek. Holnap, vagy ma, vagy tegnap, ahogy vesszük, meg ahogy olvassátok, de valamikor bele kell vessem magam fejjel a keresésbe, kell a meló. Az önéletrajzomba már behazudtam rengeteg elégedett diákot, akik az én közbenjárásomra lettek perfektek angolból.
<br />Végső megoldásként meg marad az adminisztratív akármi, de két hétig még próbálkozom ezzel, de nem akarom elbízni sem magam, van több tervem még a tarsolyomban. Csak elvesztettem a tarsolyt.
<br />Pénteken nekivágtunk, hogy elmegyünk dzsezzet hallgatni, mert a honlap megmutatta nekünk, hogy az ingyen van, és az ingyent azt mink szeressük.
<br />Útközben belekeveredtünk egy Ramadánnal kapcsolatos rendezvénybe, mégpedig egy koncertre, ahol tunéziaiak rokkoltak, mármint a férfiak, közben a nők kendőben, teljes menetfelszerelésben énekeltek (néha úgy, mint a magyar hujujujujuj). Jó volt, a hangulat is, de nekünk a dzsezz volt a fűtőanyag, mentünk előre.
<br />A klubnál kérdezték, hogy ismerünk-e valakit a zenekarból, perszehogy, bementünk, kijöttünk. A beugró tizenkét euró, de mivel a fél műsor lement, most csak nyolc. Haha (spanyolul: jaja). Ilyen puccos hely volt, öltöny meg az asztalhoz kísérnek, na ne vicceljünk.
<br />Róttuk a várost, az utcákat, egy rockklubot vettünk célba, ahol visszautasítottak engem (értitek, engem?!), mert rövidnadrág (!!!) volt rajtam, és ez úgy látszik nem rákendról. Na, a világ összedőlt. Jimi Hendrix azt mondta, hogy ha a hatról kiderül, hogy kilenc (vagy a hippik levágják a hajúkat), az sem érdekli, de ezzel ő sem számolt, számolhatott. Aztapaszta. Ilyen is van. A beengedőember (figyeljetek, ilyen is van) öltönybe ácsorgott, és megmondhatta, hogy akkor mi az, ami belefér a lázadásba, a szörfnadrág az túl rebellis, vagy túl kevéssé az, nem tudom, de az kizár.
<br />Később egy hiphop/dubstep helyre se mehettem volna be feltételezhetőleg, mert a szórólapozó szerint, aki négy darab hajat zselézett át az egyik térfélről a másikra, közte szünet, szóval szerinte a rövidnadrág az frankó, de a hajam az sucio (koszos, esetleg rendezetlen).
<br />Lassan már szégyellem magam, következőkor már túl jóképű leszek. Hová, kérdem én, a karomat az ég felé emelve, a szememmel meg a népet óvva intve, hogy hová lesz így a világ? Örülhetne kicsi és nagy, ha olyan lehetne, mint én, főleg, ha a hajamról van szó.
<br />Namindegy.
<br />Másnap újra nekifutottam a ramadán témának, mondván, hogy szombat, az utcsó koncert, marokkói zenészek, nem lehet hibázni. Lehetett. Egy szót mondok: hiphop (spanyolul ejtve: ipop). Ez azért kiábrándítóan szar. Négy egészséges fiatalember, ahelyett, hogy a áruházi rakodna vagy dvd-t árulna a metróban vagy mittomén, itt ugrabugrál, és arról magyaráz, hogy hogyan teltek az állítólagos éveik a nevelőintézetben, meg, hogy mekkora csikágó van a rózsadombon. Közben meg csikágóban rózsabomboznak.
<br />Szerencsétlen ötödik, ott hátul, aki már majdnem belefér a zenész kategóriába (persze csak messziről, de még úgy is fényévnyire), ott hátul csavargatja a dzsojsztiket meg húzogatja a fel-le-t, ő meg még csak nem is látszik.
<br />Mindez arab nyelven történik, de persze fubu ruházatban. Nullaöt. Napersze.
<br />Én igyekeztem élvezni, nem elzárkózni, ritmusra bebólintani, nem sikerült, öt perc az új rekord.
<br />Magamba nézve sem jut eszembe más, pedig azt hittem, hogy itt-ott lapul még valami gyöngyszem az életemben. Nem.
<br />Majd teszek fel új képeket. Addig lehet türelemmel lenni.
<br />Ja, hűl az idő. Napközben már csak huszonegy fok van, szombaton hosszúnadrágot és cipőt vettem este. Egyből meg is bántam, meleg volt. De cipő az elkél, ha nem süt a nap és esik. Itt az ősz. Franc sem várta.
<br />Nagyot ásítottam, három óra van, alvásidő.
<br />Ha igazán spanyolok akartok lenni, szarassátok a kutyátokat a betonra!</span></p> gyhttp://www.blogger.com/profile/17275946120575707273noreply@blogger.com10tag:blogger.com,1999:blog-7014595513198814625.post-50128580749748412832008-09-23T23:44:00.001+02:002008-09-23T23:48:15.828+02:00Hételeje,hétközepe, hétvége<div style="text-align: justify; font-family: trebuchet ms;">Nahát az van, hogy újra magamhoz kaparintottam Judit laptopját, rengeteg időre, így neki is lehet ugrani ennek a bejegyzésnek, és fel kell pörgetni az agyamat ezerrel, mert végtelen mennyiségű emléket kell előkaparni az elfeledett tartományokból. Régen nem írtam.<br />De a jó szokás megmaradt: Maroon 5.<br />Minden (net hiányában ellenőrizhetetlen) információm szerint szerdán írtam utoljára, ami testvérek között is majdnem egy hét, ugyanis ma már kedden (vagy martest) írunk. Ez pedig minimum azzal jár együtt, hogy fogalmam sincs, hogy mi volt azóta. Ez a szar abban, ha nincs net. Tényleg nem tudom, hogy mikor írtam. Mindegy, akkor írok erről meg arról, és ötvenöt perc múlva úgyis lemerülök, akkor otthon befejezem, és megnézem a tuttit.<br />Technikai vonalon pörgünk fel. Még jómúltkorában említettem, hogy vettem egy fülest. Na, az kábé két nap alatt meg is halt, pedig ebből az egyiken nem is használtam. A fülfogó része fogta magát, és letört. Valahol ennek örülök, mert egy nagy kalap szar volt, a boltban pedig vitatkozás, bizonygatás, kérlelés nélkül, kábé bocsánatot kérve, teljesen megértően visszaadták a teljes pénzt. Kicsit féltem, hogy jól megszivatnak azzal, hogy (mint abban a bizonyos Mr. Bean epizódban) adnak egy pont ugyanolyat kárpótlásként. Pénzt adtak (és nem tatárbífsztéket).<br />Led Zeppelin. Nem is, Earth, Wind and Fire.<br />Így sok séta, netet lesés, ügyeskedés után ma reggel beszereztem egy hama márkájú csodát, nagyon kényelmes, jó a hangja, és még viszonylag olcsó is. Örülünk.<br />Viszont a laptop vonalon kevés ok van a feltétlen boldogságos ugrándozásra-összevisszakalimpálásra, mert a haláleset egyre valószínűbb, bár még nem bűzlik, de a szag egyre erősebb. Erről győztek meg minket két számítógép szervízben is, a baj a már eddig is sejtett, mondhatni kommunikációs zavar, a fej és a torpotroh között, kontakthiba van a monitor és a videókártya között,így maximum külön monitorral használható, bár én ebben sem vagyok biztos. Ha így van, akkor talán lövök az íbéjn egy olcsót, ha meg nincs vagy nem úgy gondolom, akkor meg jön a laptopvásárlás. Most épp az Asus eee 1000 a befutó, de azért nem indult el a verseny túlságosan, még nem is láttam efféle kis gépet sehol.<br />Szóval laptop most nincs, vagy ha van, akkor kölcsönbe, egyébként meg a lakásban lévő gépet használom, amin van internet, és múzeumi példányként, még a kilencvennyolcas ablakok futnak rajta. Az is lassan, vacak, domború képernyőn. Nagy szar, utálom használni, idegesít, mert elképesztően lassú.<br />Szó esett már a borotváról, Judit azt is visszacserélte, ügyes lány ő. Nem árulom el a titkát, de azt igen, hogy leleményesen oldotta meg a feladatot. Így most már egy akkumlátoros borotva és jópár napos borosta birtokosa vagyok.<br />Most egyébként egy múzeum/botanikus kert előkertjében vagyok, egy padon ülve élvezem a jó levegőt, és az esőtelenséget. A pad kicsit nyirkos, de ez nem baj, a nap süt, ez a lényeg. Bár, most felmerült bennem, hogy átülök egy olyan helyre, amit teljesen átmelegít a nap. Most csak a fejemet éri.<br />Szárazabb, melegebb érzés jár át. És visszatükröződés.<br />Dereng valami, ezen a nyomon indulok tovább.<br />Kedden írtam, és akkor szerdán meg nem történt túl sok említendő azon kívül, hogy megpróbáltam megkeresni a környék kertészeteit. Ebből egy nem lett meg, a másikat viszont becserkésztük, húsz perc séta alatt meg is lett. Viszont az iroda része nem volt nyitva, így itt kezdtük a csütörtököt. Leadtunk egy jelentkezést munkára, a recepciós szerint majd októbertől lesz munkásigénylés, szóval várni kell. Ez egyébként egy hatalmas kertészet, akkor megjegyeztem, hogy mekkora, de már nem emlékszem, csak arra, hogy valami nagy szám volt.<br />A csütörtöki napon jártunk még Madrid közterület-fenntartó cégénél, ahol ugyancsak leadtunk egy önéletrajzot, itt biztos lesz valami munka, remélem nekem is. Van itt is parkrendezés, meg rendben tartás. Most már azt írjuk az önéletrajzra, hogy spanyolul alapszinten beszélek.<br />Fél óra a hátralévő idő.<br />Pénteken ment le a már ismertetett laptop és borotva akció, és ezzel együtt vettünk egy üveg bort és egy doboz csokit. Szégyellem bevallani, de üveg alapján választottam a bort. Az volt a feladat, hogy kell egy vörösbor tizenöt euró körüli összegért. Én viszont semmit sem tudok a borokról, nem mond semmit a borvidék, magyar bor nem volt (pedig ez lett volna az eredeti elképzelés, ám Madridban nem találtunk tokajit), így maradt a legócskább megoldás, egy szép üveget választottam, és reménykedtem, hogy hátha az jó. Bár ezt sosem fogom megtudni, mert mint sejthető, ajándékba lett.<br />Az van ugyanis, hogy még hétfőn este (most megint elkezdtek kavarogni a napok, a fenébe, ezenúl jegyzetelni fogok vagy nemtudom, de ez így nem állapot, most úgy érzem, hogy hétfőn írtam utoljára, és akkor ezért nincs benne a múltkoriban a hétfő este sem, de akkor mi volt kedden?, behazudok oda egy semmit), tehát hétfő este Gemma vacsorát főzőt (talán) Lilla tiszteletére, merthogy ő meg elment kedden. A lényeg az, hogy az előző mondatot a gép kizöldezte, hogy túl hosszú, meg kusza. Nem ezt akartam írni, csak felvillant és megzavart. Jókait is kizöldezte volna ez a szemét hajcsár? Nade a lényeg a vacsorával kapcsolatban, egyfelől, hogy finom volt nagyon, másfelől meg, hogy Gemma aznap meghívott minket, hogy menjünk le a hétvégén a falujába, mert ott most van a faluünnep, és ezen mi is vegyünk részt.<br />Én egyből fellelkesültem, hogy mekkora jó, egy hamisítatlan spanyol fieszta, a falu szentjével (ilyen is van, erről később), szamárral, nulla turistával, ennél jobb program nem is akadhatna a hétvégénkre.<br />A falu szentje, a szent szűz és ez valami szobor, amit a falu határában találtak elásva valakinek az álma alapján. Mivel a határ egy másik falu határa is egyben, így megosztozni (18 perc) kénytelenek rajta, oly módon, hogy négy hónapig itt van a szent, négy hónapig ott, a maradék négyben meg egy várban csücsül. A búcsú első hétvégéjén, a vallásoson, a szentet kukluxklába öltözött emberek cipelik ide-oda, nagymenet, katonazenekar, gyökkettős sebesség, éneklés, ami kell (nekem ebből semmi sem kell, én már az Apor Vilmos teret megkerülőt is untam eléggé, gondolom ez nem lehet kevésbé unalmas, főleg, hogy lassabb és hosszabb).<br />Továbbra is Earth, Wind and Fire. Csak egy másik album.<br />A meghívást el is fogadtuk nagy lelkesen, főleg, hogy nekünk a falunapok világi hétvégéje maradt, bulival, tűzijátékkal, mittoménmivel.<br />A maradék tizenkét percben viszont inkább azt osztom meg veletek, hogy pénteken is elmentem futni. Sőt, szerdán is. Szerdán azt találtam ki, hogy összekötöm a kellemest (vagy nevezhetjük kellemetlennek is) a hasznossal, így futás közben a spanyol szavakat tanultam. Tán ezért, tán a zene hiánya miatt, tán a késői ebéd miatt, tán a csillagok állása miatt, de nem bírtam aznap a futást. Kikészültem teljesen, sétálom kellett fél óra után. Újraindultam, de akkor is beszorult a levegő, képtelen voltam normálisan lélegezni. Nem tudom, hogy érdekel-e ez egyáltalán valakit. Nem vagyok benne biztos. És közben hét perc van hátra, így elmondom még azt, hogy pénteken meg Zolitól kölcsönkértem a fülesét, egy kínai bigyót, ami két perc után kiesett a fülemből, és láttam, hogy nulla az esély rá, hogy ott is marad, így zene nélkül futottam megint, és most se ment. Nem bírtam, leheveredtem a fűbe. Ott fekvőztem meg felüléseket csináltam, de megérintett az idő szele, úgy érzem. Öregszem. A szakállamba ősz szálak vegyülnek, egyre többször traktálom a „fiatalokat” „bölcsességekkel”, az ifjúkoromról beszélek, satöbbi. És nem bírok futni. Nem könnyű nekem.<br />Csak magamnak ideírom: nyelvsuli. És akkor legalább innen folytathatom. Szünet következék. Ismeretlen idejű.<br /><br />Közben itt vagyok ám, csak mindenféle dolgokat csinálok az interneten. Addig is Dhafer Youssef zenél, ő ilyen arab zenét nyomat oudon (arab pengetős hangszer), már régóta kerestem, és Milvia jóvoltából megszereztem magamnak.<br />Kicsit nézegetem a lehetőségeket Marokkóba, ugyanis ötven euró alatt el lehet menni Marokkóba, repülővel, oda-vissza. Az nagyon jó ár. A három lehetőség, Tanger, Casablanca és Marrakesh. Tanger túl északi, és egyelőre Marrakesh tűnik a befutónak, mert talán ott a legtöbb a látnivaló. Ha esetleg valaki ezzel vitába szállna, jelezze nyugodtan.<br />Nézem az indexes videókat is, hogy mi volt hétvégén, és bár nem szeretnék politizálni, röhögnöm kell, hogy ilyen hülye országban élünk, azaz perpillanat, csak éltek. Öröm látni, hogy ezek a hülyék vagyunk mi. Megérdemeljük valószínűleg.<br />Egyszerűen nem értem, hogy miért van az, hogy van pár barom, és ők folyton galibát csinálnak. Namindegy.<br />Felgyújtják a kocsikat, anyagi kárt okoznak, vandálkodnak, könyörgöm, hol van ilyenkor a rendőrség? Vagy miért nem vezénylik akkor ki a katonaságot? Akkora nagy baj lenne, ha ezeket a hülyéket lecsuknák? Hülyeország.<br /><br />Nagyon érdekes helynek tűnik ez a Marokkó, ahogy egyre többet olvasok róla. Egyre jobban vágyom oda, és fejben egyre több napot vágyok ott eltölteni. Remélem öt nap csak lesz belőle, de talán hét lenne a legjobb.<br />Még csütörtökön megjött a várvavárt csomag otthonról, benne a mindenféle jóság. Sajnos a laptop akkor már nem volt jó, így csak most néztem bele. A spanyol cuccok nagyon jók, hamarosan nekik állok, a Jamie-Robi koncertbe már bele is néztem. Kissé elszomorodtam. De azért nagyon jó látni őket. Sajnálom, hogy nem lehetek ott több koncerten, ti viszont mindenképp menjetek el az utolsóra!<br /><br />Most úgy áll ez az utazásos sztori, hogy akkor lesz egy Granada, egy Galícia és egy Marokkó. Ezek a hosszabb lélegzetűek, de biztos lesz még pár kisebb is.<br />Azért ez a sok megakadás, mert megörültem, hogy van rendes net, és mindent meg akarok nézni, visszamenőleg is. Közben meg éhes vagyok. Afenébe.<br />A sztoriban meg ott tartottam, hogy nyelviskola.<br />Judit még valamelyik nap volt egy foglalt házban, ami azt jelenti, hogy az üresen álló házat elfoglalják a bárkik, és aztán ott mindenfélét csinálnak. Itt is van egy ilyen, és Judit látta, hogy ingyenes nyelvoktatás is van (meg koncertek meg bár meg játszóház meg satöbbi), szokás szerint a harmadik világbelieknek. De tettem egy próbát, hátha a jómagyar ember is befér. Szerdán mentem, a teremben egy néger nő tartotta az órát négy négernek/ázsiainak, nem figyeltem annyira.<br />Mondom, hogy jöttem az órára, ez meg ez vagyok, lehet-e csatlakozni. Mondta a lány, hogy üljek le, aztán kiment, visszajött egy másik csajjal, aki elmondta, hogy még nem döntötték el, hogy mások is járhatnak-e, de majd hétfőre kiderül, és gyüjjek akkor vissza.<br />Visszagyüttem. Most egy francia srác volt meg az előző néger lány, és mondták, hogy persze, csatlakozhatok, de többet nincs angolozás. Mondom, ok, és hola. A srác Olivier, a lány (papírról nézem, de nem, eszembejutott) Marisa. Két másik tanuló volt ott, Donatus (Nigériából) és Raghu (Indiából, Pakisztánból, vagy valami ehhez hasonló országból).<br />Az óra maga nagyon vicces volt, és sokat tanultam. Mindent szépen elmagyaráz a két tanár, nevetünk is, jól megy az óra. A néger fiú asszem még nálam is kevésbé beszél spanyolul, viszont cserébe még buta is kicsit, de kedves. Neki sokat kell magyarázni. A másik gyerek már tud valamit, viszont ő meg magában beszél, felolvassa, amit leírt, még akkor is, ha nem ő a soros, és mindent megismétel sokszor. Bár lehet, hogy ez a helyes magatartás, de azért fura.<br />Egyébként a helyhatározókat tanultuk, előtt, mellett, alatt, ilyesmik.<br />A végén még beszélgettem kicsit Olivierrel spanyolul, nem volt könnyű, de csak sikerült, ilyeneket, hogy miért vagyok itt, hogy mit dolgozom, hasonlók. Tök jó érzés.<br />A helyszínen éppen bicikliszerelés ment, hosszú sorok kígyóztak. Eszembe jutott, hogy mennyire szeretek biciklizni. Nagyon. És mindig megnyugtat.<br />Háború – Harmadik világ.<br />Jó látni, hogy itt is bicikliznek. Otthon meg CM, remélem ti is ott voltatok.<br />Az a foglaltházas nyelvsuli hetente kétszer van, hétfőn és szerdán, a másik, az egyetemes, az meg most derül majd ki, hogy járhatunk-e. Jó lenne, ha két kurzusra is járhatnék, nem árt a gyakorlás.<br />És akkor el is érkeztünk a nagyfalathoz, a hétvégéhez. Levegőt kell venni előtte, akkora.<br />Péntek este/délután vágtunk neki a túrának, Gemma egy barátja odakocsikáztatott minket, egészen Gemma szülei házáig. A táv kábé kétszáz kilométer, délnek, közben a szép tájat néztem, és ámultam. Szép ország ez. Kirándulni kell, nem vitás. Meg menni és menni.<br />La Solana, tizenhétezres kis városka, a környéken sok az olajfa, a szőlő és a dinnye. Egyébként ez már a La Mancha tartomány, a helyiek meg a manchego-k.<br />Megérkeztünk, Gemma nyakába ugrott egy gyerek, aztán kijött az anyuka is, aki egyben a nagymama is, mert Gemma a legkisebb (ő harminc), és van egy csomó unoka.<br />Nehéz az egészet összefoglalni, mert elég sok dolog történt. Szóval inkább téma szerint csoportosítok.<br />Gemma szüleinél laktunk, akik nagyon kedves emberek, olyan hetven körül lehetnek, nagyon vidámak, a család nagyon szereti őket, a végén még képeket is mutattak a fiatalkorukból. A házban mindenhol a gyerekek, unokák képei és vallásos tárgyak láthatóak, így például én is egy Szűz Máriás szobában aludtam.<br />Mivel a szülők, és úgy általában senki sem beszél angolul, így az információk vagy másodkézből érkeztek vagy mutogatás útján, vagy sehogy. Sokszor csak kukán ültem, és mosolyogni próbáltam, amitől a végére el is fáradt az arcom. Meg a sok ismeretlen beszédtől el is fáradtam.<br />A házban vagy alvás volt, vagy evés. Megérkeztünkkor egyből tálaltak is, asszem orosz salátának nevezik a csodát, amit kaptunk. Furcsa volt, mi négyen ettünk, míg a család ott ült, és nézett. Ők ettek korábban, vagy otthon, de azért fura. Azért sikerült megbirkózni a dologgal.<br />Végülis marad az időrend.<br />Gemma unokahúgai sokan vannak, mind nagyon aranyosak és szépek. Asszem a legidősebb olyan tizenegypár lehet, a legkisebb meg négy hónapos. Ők mindig ott ugráltak, játszottak, és az arra érdemesekkel beszéltek (velem ugye nem, mert nem értettem semmit). Voltak még fiúk is, de ők kevesebben is vannak, meg nem is voltak olyan sokat ott.<br />Péntek este még kinéztünk a főtérre, ahol meghallgattam életem első sevillana koncertjét. Ez a flamenco poposított változata, aminek a lüktetését a nem beavatottak is érzik. Viszont cserébe a hangszeres virtuozitás, sajnos, háttérbe szorul.<br />Itt tíz énekes volt, és összesen öt zenész, akik nem is nagyon kaptak szerepet, csak a gitáros, de szóló vagy ilyesmi nem volt, csak hallatszott, amit játszott.<br />A zene nekem annyira nem tetszett, kicsit mulatós, kicsit műdalos utánérzésem volt, és ezt annyira nem szeretem, valahogy mű nekem az egész. Viszont volt egy vagy két flamenco, az nagyon tetszett. Viszont nem értem, hogy milyen ritmusra tapsolnak, ennek kiderítése a jövő zenéje.<br />Másnap reggel, ami itt tizenegyet, delet jelent, reggeli, ami muffin és a tegnapi saláta. Aztán felpattantunk, és elmentünk egy másik családhoz, útközben városnézés. Szép kisváros ez, minden ajtó előtt függöny, amiket általában Don Quijote található. Kissé zavaró, hogy kábé más nincs is, nem sztereotípia ez, hanem a sajnálatos igazság, nekem unalmas egy idő után. Viszont itt lenne az ideje elolvasni a könyvet, ha úton-útfélen ebbe botlunk.<br />Gemma nővére és családja a délutáni program, neveket nem mondok, mert nem emlékszem. Itt két lány van, de feltűnik még több gyerek is, a történések és a fényképek alapján úgy tűnik, hogy a család nagyon sok időt tölt együtt, a gyerekek állandóan együtt játszanak, ami szerintem egy nagyon jófajta szokás.<br />Itt is van egy kis harapnivaló, amiből talán a rákrúd az egyetlen említenivaló, ez finom.<br />Kerekes Band, mindenki fütyüljön!<br />Az apuka lótenyésztő családból való, így a ház aljában található egy állatos rész, három lóval és egy szamárral. A csacsi (burro), Lucas, a család kedvence, minden gyerek odavan érte, van egy kiskocsi, abban húzatják magukat vele. Erről jut eszembe, egy csomó kép készült, nemsokára felteszem, csak még meg kell találjam a módját, hogy miként kicsinyítsem le a képeket.<br />Hazamentünk, és ott már várt minket az ebéd. Ami egy hatalmas csoda újfent. Olyan jókat ettünk a hétvégén, nem is értem, hogy miért nem híztunk ötven kilót. A menü nevére sajnos nem emlékszem, de arra igen, hogy valamilyen leves volt tésztával, erre csavartunk még egy kis citromot. Érdekes, finom íze volt.<br />Nem tudtuk eldönteni, hogy ez akkor most a főétel vagy sem, mert nem láttunk másik fazekat a konyhában. De valahonnan mégiscsak elővarázsoltak kettőt, egyikben csicseriborsó kapott helyet (nem is tudom, hogy ettem-e már csicseriborsót), a másikban meg egy csomó főtt hús, sonka, bárány, pulyka.<br />Gyümölcs, fagyi. Jóllaktunk mind.<br />Vicces volt, a bácsi még a dinnyéhez is kenyeret evett.<br />Ja, van egy harmadik fajta dinnye, amiről eddig nem tudtunk, valahol a sárga és a görög között van félúton.<br />Megtudtuk, hogy itt a szőlő bokron terem. Ilyen kis félgömb a földön. A magas, kacson lévő csak a gazdagok kiváltsága. Szóval egész nap hajolgatni kell, ami elég szar meló lehet.<br />Azt meg végképp nem tudtam, hogy a vörös szőlő vízigénye nagyobb, így mindenhol fehéret termesztenek, viszont a spanyolok a vöröset szeretik, aminek az az eredménye, hogy a fehérből vöröset kell csinálni. Mégpedig úgy, hogy a fehér szőlőhöz hozzáadják a vörös rostjait, és voilá, kész a vörösbor. És ez a spanyoloknak jó, nincsenek egyáltalán felháborodva a dolgon. Én elképzelni sem tudom, hogy mitől vörösbor az ilyen, dehát én csak afféle turista vagyok itt.<br />Erről jut eszembe. Mindenről eszembe jut valami. Ittunk hétfőn tinto de veranot, ami az egyik nemzeti ital. Ez úgy készül, hogy vörösborba citromos bubis vizet töltenek. Majdnem fröccs. Ezt isszák a szórakozóhelyeken meg otthon is, és nem sangriát, ahogy azt elképzelnénk messziről.<br />Fú, sok van még hátra.<br />Bepattantunk egy kisbuszba, amit az egyik család kölcsönzött a másiknak, hogy körbevihessenek minket a látványosságokon. Mindenki nagyon kedves volt végig, egyből befogadtak minket, nagyon hálásak vagyunk mindenért, és kár, hogy ezt annyira nem vagyunk képesek szavakba önteni. De úgy látszott ez nem is kell, az én házam, a te házad, ez a mondás itt is igaz volt. Nehéz ezt megfogalmazni. A lényeg, hogy végig nagyon kedves és aranyos volt mindenki.<br />Szóval kisbuszba be, és el egy barlangig, ahol egy helyi önkéntes körbevezetett minket. Még zseblámpákat is adott. Ez a barlang egyébként az, ahol anno DQ is aludt, még a sztori elején, és a barlangban látott dolog is ehhez igazodtak, volt bent DQ meg DQ szerelme, mármint ezeknek a cseppkőbe vagy egyéb sziklába beleképzelt fantáziaszüleményei. Én láttam egy pingvint a falon. Meg egy denevért is, de az igazi volt.<br />Levitt minket a csávó egy helyre, és mondja, hogy ott lent, ott a tó. Kérdeztük, hogy hol. A lábunknál volt, csak nem vettük észre, olyan tiszta volt a vize. Simán belementem volna, mert sose vettem volna észre, pedig nem ilyen pocsolya volt, hanem rendes tó.<br />Közben kint esett az eső. Ez egy ilyen esős időszak most, néha esik, néha nem. De a meleg továbbra is megvan, esőben is. Simán húsz fok fölött van az idő, még este is. Szeretem az ilyet.<br />Kifelejtettem, a barlang előtt megnéztünk egy vízesést is. Mindezek után pedig a tavakat néztük meg, ezek is szépek, de lassan kifogyok a szóból, minden szép, minden jó. Sok képet csináltam, majd ezek beszélnek helyettem.<br />Kilátó és vár volt a két utolsó program, a várnál már sajnos lement a nap, így kép erről nem nagyon van.<br />Hazamentünk, és újra kaja. Tortilla, kenyér, foghagymás paprika, szardella. Ez is nagyon jó volt.<br />Aztán ki a városba, tűzijátékot nézni. Nem vagyok nagy rajongója a műfajnak, de ez most nagyon megfogott. A rakétákat ötven (de talán kevesebb) méterre tőlem lőtték fel, és láttam, ahogy kijönnek a csőből. Aztán meg fölöttünk durrant szét mind, a hajunkba állandóan szállt a pernye. A látvány betöltötte a teljes eget a fejünk fölött. Nem volt hosszú vagy sok, de pont jó volt, nagyon tetszett.<br />Még benéztünk a városba, de nem volt semmi, fáradt is voltam, és már oda jutottunk, hogy a sörhöz adott tapast se ettük meg. Durva.<br />A másnap chocolate con churros-szal indult, ami fánkszerű tészta friss csokiszószba mártogatva, ez a helyi vasárnapi reggeli, meg általában a bulik után is ezt eszik az emberek hajnalban, hazafelé menet.<br />Nekem egy kicsit túl olajos volt a tészta, de azért ízlett ez is. Csak az olaj kiütött.<br />Ezért már nem annyira tudtunk enni, mikor Gemma bátyjához (Jesús Adolfo) megérkeztünk. Volt valami számunkra azonosítatlan tengeri izé, abból azért ettünk.<br />Itt a nagyobbik lány, María (öt éves) mindannyiunkat egy névre szóló borítékkal fogadott, benne egy-egy gyöngykarkötő. Sose kaptam még ilyet (legalábbis az utóbbi időben), nagyon kedves dolog. Hordani fogom.<br />Fényképnézés következett, amit María vezényelt, persze a képeken ő volt. Addig én a kisbabával játszottam, mert vele tudtam a legjobban kommunikálni. Kicsit féltem, hogy elsírja magát vagy ilyesmi, de az általam előprezentál Tavaszi szél megnyugtatta.<br />A babának fura volt a köldöke, nagyon kiállt, nem is értettük, hogy mi a fene, de kiderült, apró sérv. Műteni kell majd. A másik lánynak is volt. Jajj.<br />Itt is kedvesek voltak. Mindenhol kedvesek voltak.<br />A fickó visszafelé felvilágosított minket, hogy az építőipar stagnál (ő is abban van), szerinte nem fogok könnyen munkát kapni. Így felmerült bennem a gondoltat, hogy talán itt lenne az idő utánanézni az egyéb ajánlatoknak is, így adminisztratív és egyéb vonalon elindulni, hátha. Viszont továbbra sem akarok heti ötöt, csak max hármat dolgozni.<br />Újabb ebéd, édes lecsó, hússal, ez is jó volt. Gyümölcs, fagyi. Szóval, a szokásos.<br />Visszafelé busszal jöttünk.<br />Y nada.<br />Hosszú lett. Majd képek is lesznek, ne féljetek.<br /></div>gyhttp://www.blogger.com/profile/17275946120575707273noreply@blogger.com7tag:blogger.com,1999:blog-7014595513198814625.post-41465409296742746942008-09-16T12:21:00.001+02:002008-09-16T12:25:29.694+02:00Nagysokára, laptop nélkül<div style="text-align: justify;"><span style="font-family: trebuchet ms;">Retiroparkbeli különszámomat olvashatjátok, ezen a holdsütötte estén, kezdeném, kezdhetném, ha a világ és a sors nem szólna közbe. Közbeszólt. Nem kapcsolt be a laptop, pedig én szép kényelmesen elhelyezkedtem a gyepen, rákészültem a billentyűkre, de a gép csak nem akaródzott bekapcsolni. Világított a kis zöld, szóval áram az volt bőven, fel akart pörögni a gép, de semmi sem történt. Azon kívül, hogy én ideges kezdtem lenni, és fejben már új gépet készültem venni. Az árra nem mertem gondolni, mert az ugye magasabb, mint egy kiló kenyér ára, így soknak tekinthető. Két, sőt tíz kiló kenyérnél is több.</span><br /><span style="font-family: trebuchet ms;">Ígyhát most a Tierno Galván Parque-ból írok, nektek, csakén. Judit gépén, működő o betűvel. Ami azért nagy csoda mostanság, összesen két hete hiányzik az enyém, de teljesen megszoktam, hogy nincs ott, és nyugalomra vagyok intve állandóan, nem húzhatom fel magam efféle apróságokon.</span><br /><span style="font-family: trebuchet ms;">A gépügyre visszatérve, az internetes villámsegítség, Ákos szerint a videókártya a ludas. Ja, azt még nem is mondtam, hogy este bekapcsolt, de az általam már megszokott, sok kis horizontális, színes vonal megjelenésével zárult az a forduló, nevezhetjük persze lefagyásnak is. Ez Ákos szerint, több mint gyanús. Szerintem is gyanús, hogy ilyen megesik velem, szeparatista szerveket szimatolok. És közben nem örülök. Persze a másik gép néha megy, néha nem, de ezt én nem nevezném üzembiztosságnak.</span><br /><span style="font-family: trebuchet ms;">A videókártya integrált, így alaplapcsere vagy gépcsere következik hamarosan. És fogszívás ezerrel. Én egyiket sem preferálnám, de valami baj van, az biztos. Egyébként én olyan aprócska gépet szeretné, sokat bíró aksival. Mivel nem nézek olyan sok filmet, nem kell a nagy képernyő, ha meg kell, akkor otthon úgyis van egy monitor. Zenehallgatás, blogírás, netezés, ezek vannak, számítógépes játékra sajnos már nincs időm, se kedvem se nagyon.</span><br /><span style="font-family: trebuchet ms;">Azt eddig nem is mondtam, hogy Billy Cobham – A Funky Thide of Sings.</span><br /><span style="font-family: trebuchet ms;">És akkor ugrás a múltba, minden bizonnyal Toledo volt az utolsó megálló. Egyébként tök jó ez a laptop, kedvesen kiírja, hogy egy óra, tizenhárom perc van még hátra, ennyi fog ma belémférni.</span><br /><span style="font-family: trebuchet ms;">Szerda. (levettem a szandálom. ha valaki nagyon el akar képzelni, padon ülök, kavicsos, poros talaj a lábam alatt, előttem-mögöttem fű. lehetne a pad a füvön, és lehetne, hogy a program ne javítsa ki a készakarva hibáimat és ne pirosozzon alá, de nem az én gépem, nem állítgatok) Szerda. (korty víz) Szerda. (fejvakarás, nehezen kezdődik) Szerda. Futottam, mostmár idekint, a parkban. Nagyon jól esett. Negyven-negyvenöt perc volt kábé, elfáradtam. Gitár és nyelvtanulás.</span><br /><span style="font-family: trebuchet ms;">Judit egy bevándorlókat segítő szervezetnél van, így (navárjunkcsak, ez már csütörtök, sebaj) hét végén részt vehetett egy konferencián, amihez majd én is mindjárt kapcsolódom történetügyileg, de erre a szerdára megoldást kéne találni. Hogy mi volt, mármint. Az nem lehet, hogy semmi. Pedig erős a gyanú. Hova tűnhet el egy nap?</span><br /><span style="font-family: trebuchet ms;">Megvan. Aznap kimentünk Alcala de Henáres-be, de mintha erről írtam volna. Vagy nem? Mindegy, akkor írok erről. A fenébe, nincs net, nem az én gépem, és egyébként is, totál összeszedetlen vagyok, nem beszélve arról, hogy a memóriám kissé lukacsos.</span><br /><span style="font-family: trebuchet ms;">Busszal mentünk erre a csodahelyre, ott feliratkoztunk a már sokszor emlegetett papírra, bár bevallottuk, hogy nem vagyunk igazi, harmadikvilágbeli menekültek, bár nekem egy kicsit mintha vágott szemem lenne, ha nagyon messziről nézi az ember. Sötétben meg négernek tűnök, de ez még itt is szar poén.</span><br /><span style="font-family: trebuchet ms;">Visszabusz, megjött Lilla, a lányok barátnője, Berlinből. Egyelőre nem tudom, hogy róla sok szó esik-e majd, de a nevét azért elárultam. Aznap este mittudoménmi volt, és nem is próbálok meg visszaemlékezni rá. Ja, szeptember végén derül ki, hogy jut-e hely nekünk a nyelvcsoportban, akkor újra telefonálunk.</span><br /><span style="font-family: trebuchet ms;">(54 perc) És itt van az a bűvös csütörtök, amikor egyrészt futottam, másrészt, van ez a dolog, a bevándorlóügyes. Judit engem is kiinvitált a végére, amikor egy koncert történt meg (azért kint, mert ez Dél-Madrid, bizonyos Rivas). Egyébként a buszon tök ügyesen megkérdeztem, hogy ez megy-e Rivas Urbaciones-be, amire választ is kaptam, csak nem értettem.</span><br /><span style="font-family: trebuchet ms;">A koncert az volt, hogy tizenöt, különböző helyekről érkezett ember ütőhangszerelt, koncertszerűleg. Nagyon jó volt a koncert, jó helyen is ülünk a harmadik számtól, ám sajnos, mint ahogy ez lenni szokott, a hangosítás ócska volt. Voltak hangszerek, amik csak akkor hallatszottak, amikor mindenki más kussolt. Volt pl egy indiai fickó egy tányérszerű kézdobbal, amiről meg voltam győződve, hogy nincs hangja. Volt. Csak a minden más elnyomta. Főleg a dobfelszerelés. Vajon miért kell dobfelszerelés egy ütőhangszeres buliba? Sose értem.</span><br /><span style="font-family: trebuchet ms;">Nagyon sok érdekes szám és hangszer volt, marimba, kalimba, valami vizes teknő, pózna, csörgők, a brazil tökre szerelt horgászbot és valami olyasmi, hogy egy gyúródeszka, és az két, félbevágott sodrófával vernek, a kerek végével. Ilyet sose láttam még.</span><br /><span style="font-family: trebuchet ms;">Álmos vagyok, leheverednék, de vizes a fű. A lábam se tudom kényelmesen feltenni. Nehéz az élet, de én állom a sarat.</span><br /><span style="font-family: trebuchet ms;">(45 perc) A végét úgy zárták, hogy elhordták a hangszereket, középre álltak, és tapsoltak, vagy egyéb módon hangot adtak ki, az egyik fickó meg vezényelte a többit, meg a közönséget. Volt nyuszitaps is.</span><br /><span style="font-family: trebuchet ms;">Aztán felkerekedtek, kimentek a kijáraton, és az emberek meg utánuk, mindenki vígadt, tapsolt. Zászlót is lengetett, brazilt. Ment az előtérben a dobolás, aztán a folyosón, kint az épület előtt, az épülettől a parkolóig, majd a parkolóban. Közben egy csoport argentin dobos is csatlakozott, egyesek kerekeken tolt dobbal. Tánc, taps, kiabálás, latin fiesta.</span><br /><span style="font-family: trebuchet ms;">Vicces, hogy itt a közönség egyből elkapja az ütemet, hajlandó menni és tapsolni, táncolni, amit kell, nem csak fapofával ül és nemért.</span><br /><span style="font-family: trebuchet ms;">Jó kis este volt, örülök, hogy ilyet is láttam, jófejek ezek a latinok, tudják, hogy mi a jó.</span><br /><span style="font-family: trebuchet ms;">Judit szerzett egy másik belépőt, így én is elmentem a konferenciára a pénteki napon. Négyre értem ki, kis hezitálás és téblábolás után szereztem egy vevőkészüléket, ami majd a szinkrontolmácsokat közvetíti a fülembe.</span><br /><span style="font-family: trebuchet ms;">Az elsőben lemerült az elem, de a második már működött, így rádöbbenhettem, hogy unalmas az előadás. Arra már nem emlékszem, hogy pontosan miről szólt. Aztán ott volt a második, ami a bevándorlókkal foglalkozott, de pontosan arra sem emlékszem, gyorsan leléptem. A harmadik volt a mélypont, arról tényleg azt hittem, hogy ez jó lesz, itt a bevándorló gyerekek integrációja volt a téma, és egy csávó húsz percen keresztül azt magyarázta, hogy mi az, hogy fiatalkorú. Elárulom, az, ha valakinek a kora fiatal.</span><br /><span style="font-family: trebuchet ms;">Éppen feladtam volna, amikor Judit leadta a drótot, hogy van egy Kolumbiáról szóló, ami jó. Arról szólt, hogy Kolumbiában erőszakos népvándorlás van, az embereket elűzik a földjeikről, nem mellékesen megölnek sok embert. Az elején két indián beszélt, hogy miként is megy ez, meg, hogy őket is elűzték. Ez Judit szerint nagyon megdöbbentő és szívhezszóló volt, én szimplán lemaradtam erről. Aztán egy fotóriporter mesélt és képeket mutatott, végül meg egy pszichológus a menekülők lelki világát elemezte. Ezek is érdekesek voltak elméletileg, de számomra nem sok jött át, mert a szinkrontolmácsolás vontatott volt és minden szónoki képességben hiányt szenvedett. Ez tök más, mint érteni valamit rendesen.</span><br /><span style="font-family: trebuchet ms;">Részt vettünk még egy Magreb-országok bemutatón. Itt helyi ruhát adtak ránk, és körbevezettek pár sátorban, ahol megismerkedhettünk a berber kultúrával egy kicsit.</span><br /><span style="font-family: trebuchet ms;">A berberek is emberek, tudtátok? Naszóval, ők Afrika északi részén élnek, és alapvetően vándoroltak meg hasonlók. Kajákról beszéltek meg a fürdős helyettesítőiről, ruhákról, és megpengettem egy oudot, ami sajnos nem volt behangolva. Aztán megtapogattam a Szahara homokját (eredeti), nagyon finom szemcsés, tök jó lehet benne járni meg belefeküdni. Tevegelnék is.</span><br /><span style="font-family: trebuchet ms;">Charlie Hunter.</span><br /><span style="font-family: trebuchet ms;">Egy olvasást népszerűsítő játék volt a lezárás (amire azt hittük, hogy megint ingyenlimonádé, ami még csütörtökön volt), kaptam egy verseskönyvet, ami márelfelejtettemkinek húsz szerelmesversét tartalmazza. Spanyolul persze, így ez Juditnál kötött ki.</span><br /><span style="font-family: trebuchet ms;">Otthon a lakótársaimmal szocializálódtam egyet, amiről eszembe jut, hogy Zoli is ismeri a magyar virtust, táblázatot készít a boltok és a termékek árviszonyairól. Nem kispálya ez, kérem. Van vagy hatvanféle termék, és hat bolt, egyelőre foghíjasan, de a végkövetkeztetés lassan megvan, a Día és a szemben lévő kínai áruház a legolcsóbb, az El Corte Inglés meg lehúzás.</span><br /><span style="font-family: trebuchet ms;">Péntek este meg Andreasszal, Frederique-kel és Milviával, az új olasz lakótárssal beszélgettem a nyelvekről meg a politikai helyzetekről Jó, hogy ilyen sokféle és normális arcokkal lakom együtt. Biztos vagyok benne, hogy ezerféle jóság fog ott a lakásban történni.</span><br /><span style="font-family: trebuchet ms;">Szombaton nem mentem ki a konferenciára, az eddig ismertetett okokból, először érdekes volt, a miliő, az emberek, az egész, de a nyelvismeret hiánya egy kicsit ezt is hazavágja.</span><br /><span style="font-family: trebuchet ms;">Így a fennmaradó időt a szokásos módon, spanyolozással, gitározással, és futással töltöttem. Sőt, csináltam száz fekvőtámaszt a futásból hazafelé, a végén már járni is alig tudtam. Viszontcserébe, valami motoszkál a bicepszem hűlt helyén. Ja, egy légy volt.</span><br /><span style="font-family: trebuchet ms;">(13 perc) Afenébe. Ezt otthon fejezem be, már előre látom, a helyet a spanyolnak adom át.</span><br /><span style="font-family: trebuchet ms;">Este bizonyos Noche el Blanco volt a városban, ez egy teliholdas ünnep, olyan, mint a művészetek éjszakája, csak ingyen. Tele a város. Spagetti a házfalon. Ezt én nem értettem, de én nem konyítok a modern művészetekhez. Najó, nem spagetti, hanem egyre jobban felfújt csövek egymásba gabalyodva valami híres, régi és fontos épület falán.</span><br /><span style="font-family: trebuchet ms;">Az az én nagy problémám, hogy nem értem. Felirat meg ugye nincs, hogy akkor mit kéne gondolni. És speciel semmit.</span><br /><span style="font-family: trebuchet ms;">Aztán egy hotelben is voltunk, szimultán sakktorna, ablakon kinézés, és vizuális művészet az amerikai nagykövetség támogatásával. Egy óriáskereket látunk valahonnan belülről, forog. Körbe-körbe. Ezt se értem.</span><br /><span style="font-family: trebuchet ms;">Aztán van egy tömeg, ami arra vár, hogy órák múlva egy ember (10 perc) húsz méter magasan átmenjen egy kötélen a fejük és a tér fölött. Ezt nem vártuk meg, hanem bementünk egy fotókiállításra a Cervantes intézetbe. (körkérdések: szerintetek mi az első regény? fizetsz azért hogy megcsörgess valakit, ha külföldön vagy? hány éves a kapitány? volt még valami, de elfelejtettem, időm lejárt, puszi és nyuszi, folytköv, kifekszem a fűbe, afenébe, van olyan mód, hogy energiatakarékos, de én nem állítottam oda, mostmár ugye mindegy)</span><br /><br /><span style="font-family: trebuchet ms;">Hazaértem, rácsatlakoztam az áramra, mehet a jöhet. De csak ezzel a géppel, a másik feladni látszik a harcot, a windows még indulni látszik, de csak ennyi, a többi néha csend. Sajnálom. Igazán.</span><br /><span style="font-family: trebuchet ms;">(közben hatalmas szünet, Mikivel laptopot nézek már, nem hiszem, hogy érdemes lenne új alaplapot venni, százért meg új laptop is teremhetne a karácsonyfa alá, előtt)</span><br /><span style="font-family: trebuchet ms;">Bekapcsoltam a másik gépet, megnyílt, megörültem, megfogtam, hogy nem is tudom, hogy miért, kékhalál. Lelkesedés kicsit letört. Írok.</span><br /><span style="font-family: trebuchet ms;">Szóval Éjszaka fehérben, Cervantes intézet, fotókiállítás, ez jó volt, tetszett, főleg az, ami arról szólt, hogy egy kisbabát fotóztak, miközben beutazták Dél-Amerikát.</span><br /><span style="font-family: trebuchet ms;">Aztán sokat sétáltunk, fújt a hideg szél, a szökőkutakban óriási gumikacsák laktak, a Francia Intézet már egykor bezárt (mekkora szemétség, mikor egy csomó dolog ötig volt), végül hazafelé vettük az irányt, és még itt a szomszédságban megnéztünk volna valami videósót, amelyben lebontják a város, egészen hajnali ötig. Na, ez is bezárt egykor.</span><br /><span style="font-family: trebuchet ms;">Ilyen egy este volt ez.</span><br /><span style="font-family: trebuchet ms;">A tegnapi napon akartam ugye írni, erről már volt szó. De arról még nem, hogy a fekvőtámaszoktól olyan rohadt izomlázam van még mindig, főleg a hasamban meg a mellizmomban. Nem könnyű ez a testmozgás, egészségmegőrzés témakör.</span><br /><span style="font-family: trebuchet ms;">Tegnap kissé hadilábon álltam a technikai eszközökkel, a fülhallgatóm is bekrepált, szokás szerint kontakthiba, bár ez most több mint egy évig bírta, szóval nem haragszom rá. Hogy csökkentsem a frusztrációt magamban, gyorsan vettem ma egyet, mivel a boltban csak genius márkájú volt, így olyat vettem. Elsőre jó a hangminőség, de kényelmetlen. Másodjára még mindig jó a hangminőség, és picit kényelmesebb, de nyom. Nemtom mi lesz, lehet, hogy veszek inkább egy másikat, ezt meg elteszem pótba. Lehet, hogy ez lenne a legjobb, pótból sose baj, ha van, plusz jól jön, ha ikrezni akarok. De lehet az is, hogy megszokom, mert a hangja tényleg jó. Nehéz kérdések ezek.</span><br /><span style="font-family: trebuchet ms;">Kimásztam a parkba, ott írtam, aztán kicsit nyelvet is tanultam, rá kéne feküdni a szavakra, az a nagy helyzet.</span><br /><span style="font-family: trebuchet ms;">Mostmeg kifogyott a mondanivaló, így becsukom a magam, és olvasok vagy gitározom vagy eszem. Sok lehetőség van itten. Addig is várom a válaszokat a kérdésekre, és laptop ügyben is szívesen fogadom az okosságokat.</span><br /><br /><span style="font-family: trebuchet ms;">Utólagos engedelmetekkel, utólagos közbevetés, a bűvös, eszembejutott kérdés: Vajon én kötözködő lennék? És, ha igen, mennyire?</span></div>gyhttp://www.blogger.com/profile/17275946120575707273noreply@blogger.com9tag:blogger.com,1999:blog-7014595513198814625.post-44351499903213860672008-09-11T02:54:00.000+02:002008-09-11T02:55:04.003+02:00Apró csodák, Toledo<div align="justify"><br /><span style="font-family:trebuchet ms;">Medeski, Scofield, Martin & Wood.<br />Kicseréltem a székemet, az életminőségem fényéveket ugrott. Nagyon jó kényelmes székben ülni. A széket egyébként kintről loptam, a német lány is támogatta a projektet. Szuper.<br />Közben képfeltöltés megy ezerrel, eredetileg a blogra mentek volna a fotók, de úgy nem lett volna csinos, meg nagyon letolná a szöveget, így újra egy képfeltöltő helyre mennek a fotók, ott lehet megnézni. A link pediglen ez: http://www.flickr.com/photos/gyurma<br />Újra sok események vannak, de még egyre visszatérnék a múltból. Asszem vasárnap volt a futónap, negyven percig ment, iszonyatosan elfáradtam, a végén már csak vonszoltam magam, aztán még két napig fájt a combom. A futóhely is elég ócska volt, de azóta találtunk egy nagyon kellemetes helyet, erről még később.<br />Közben nézem, nagyon feljavult a flickrt, nem csak húsz megát enged egy hónapban, hanem százat, és be lehet önteni a képeket, nem kell egyenként kijelölgetni őket. Öröm ez nekem. Remélem, nektek is.<br />Hétfőn volt olyan, hogy már nem is emlékszem, hoooopoogy mi. Izé. Nem jut eszembe. Az biztos, hogy voltunk bevásárolni, de volt vajon más is? Nem tudom. Vegyük úgy, hogy nem.<br />Elmentünk hárman bevásárolni. Izgi, mi?<br />Én mosócuccost és borotvát szerettem volna venni, végül mindenmásegyebet is vettem, de lett hajvágógép is. És itt az első csoda, lezajlott az első spanyol beszélgetésem. Álltam a hajvágógépek előtt, és a két legoooolcsóbbat hasonlítottam össze, mikor odajött egy eladó, és megkérdezte, hoogy segíthet-e. Mondom angolul, nem beszélek spanyolul. Erre mondja spanyolul, nem beszél spanyolul. Elszomorodott az arca. Azért próbált segíteni, és mondta, hogy ez a legjobb, és valami nagyon drágát mutat. Mondom, nekem olyan kell, ami "no caro", nem drága. Aztán az is eszembejutott, hogy "barato", olcsó. És mutatom a kettő olcsót. Mondta erre, hogy az, amit mutatott, az a legjobb, de a kettő olcsó közül ez és ez a jó. Azt vettem meg. Aranyos ember volt ő.<br />Aztán a borotva mégsem olyan jó. Nem aksis, hanem kábeles, és én pont olyat nem akartam. A másik aksis lett volna. Holnap visszaviszem, hogy ez nem frankó.<br />Kedden kissé megkésve, de nekivágtunk Toledoba.<br />Ja, még hétfőn gyalog mentünk a boltba, ami két metrómegállóra van, és útközben felfedeztünk egy parkot, ami alkalmas futásra, meg bármikori döglésre, mert közel is van, meg szép is, van benne fa meg fű meg víz meg műgejzír. Jó hely. A park neve az, hogy Parque Tierno Galváno, lehet kigugliöszözni.<br />Szóval Toledoba pár kisebb csúszás miatt, mintpéldául elalvás, foglalt fürdőszoba, otthonhagyott útikönyv, satöbbi, meg, mert a busz se akkor indul, amikor kéne, szóval egykor gördültünk ki, de így is elég volt az idő, hogy jól szétnézzünk, bár igaz, hogy belső teret nem néztünk semmiből, így templomot és múzeumot nem láttunk, aminek a kirándulás résztvevőinek egy része annyira nem örült, de majd bepótol, a másik fele meg nem is akart ilyenek közelébe menni.<br />Sétálgattunk meg sétálgattunk ebben a kellemes városkában, ahonnét egyébként Don Quijote is nekivágott a maga elmebeteg túrájának. Keskeny-girbegurba utcácskák, össze-vissza szintkülönbségek, és egy nyári zápor várt minket itt. Meg szép látkép, és egy elhagyatott valamilyen épület a folyó partján. Én rövid túrára indultam, Judit meg kulturális körutat tervezett be.<br />Nagyon szép volt a táj, a nap gyönyörűen sütött (ilyen nap volt ez, először felhőtakaró, majd esőcske, végül verőfényes napsütés és hőség), fel is másztam a legmagasabbnak tűnő dombra, majd egy még nagyobbra, hogy letekintsek Toledora, és, hogy kielégítsem kirándulási vágyamat. Tetszik ez a táj, és rájöttem, hogy én igazából minél többet szeretnék kirándulni, a lábamat nem akarom fölöslegesen ember által emelt helyekre betenni, szívesen sétálok a városban, de kint a természetben a legjobb.<br />Tettem egy félkört a város körül (ha nagyon érdekel, hogy merre, akkor elmondom, az óvárosból keleti hídon jöttünk ki, és dél felől kerültem az úton, és nyugatról jöttem vissza), meg csináltam egy csomó képet, hadd lássátok, hogy merre jártam. Ja, ez a másik apró csoda, hogy kirándultam. És ez az a két dolgoooooool9og, amiért érdemes itt lenni, hogy találkozzak és beszéljek emberekkel, és hogy sokat lássak a tájból. Igyekezni fogok mindkét fronton.<br />A tizes busszal jöttünk vissza, és pont időben, mert kábé éjfélkor esni kezdett, ami jégesővé fajult, az utcákat háromcentis jégdarabok borították be, és a levelek egy részét leverte a fákról, az előttünk levő kis placcon minden tiszta zöld volt a levéltől. Előtte meg fehér a jégtől. Asszem, ilyen se sokszor lesz.<br />Ma elmentünk Alcalá de Henaresbe, ahol a nyelvsuli van, és feliratkoztunk a papírra. Kicsit gond, hogy nem vagyunk bevándorlók, de nagy valószínűséggel így is lesz hely. Ez majd persze csak a hónap végén derül ki, addig is fejlesztem magam, hogy ne a legkezdőbb csoportban legyek.<br />Az út ide egyébként fél óra, és a jegy oda-vissza négy euró alatt van, ami időben és pénzben is simán megéri.<br />Más most nem nagyon van, többek között munka sem, de az csak lesz, addig nyelvtanuló időszakban vagyok. Egyébként már tudok teljes mondatokat mondani, ha nem is bármiről, de meg tudom kérdezni, hogy ez meg ez merre van, és hasonlók. (a zárás már a La Femme D'Argent-re történt)<br />Még annyit, hogy a jégeső minden autó tetején nyomot hagyott, durva.<br />Jaés, felhívás, haesetleg valaki erre várt volna: Ha akartok, gyertek, látogassatok meg, szállást is nyújtok sok szeretettel, kisebb csoportoknak is!</span></div>gyhttp://www.blogger.com/profile/17275946120575707273noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-7014595513198814625.post-59159596959254581922008-09-08T00:40:00.000+02:002008-09-08T00:41:31.834+02:00nemecsek, tapas, tortilla<div align="justify"><br /><span style="font-family:trebuchet ms;">Ma ilyen kultúrális és interaktív bejegyzés lesz, a főszepelő, pedig mindannyiunk kedvence, Nemecsek Ernő, akarom mondani, nemecsek ernő. A sztorit valószínűleg mindenki ismeri, aki nem tudott jó kifogást találni az általános iskola idejére, így a magyarórán is részt kellett vennie. Szóval a sorsdráma adott, ám így utólag, a magyartanár/nő figyelmének bűvköréből kikerülve kérdések merülnek fel, például bennem, az egészet illetően. Most akkor ez a Nemecsek egy hősi figura, a kis(s)ember eszményképe a nemességről, a bátorságról és a lojalitásról. Vagy, egy elképesztően nagy pöcs.<br />Én ugye az utóbbira szavazok, és mindjárt kifejtem, hogy miért, de a kedves olvasó ezen a ponton magához ragadhatja az utókor és a többi nagymegmondó figyelmét, és hozzászólás formájában esztétai magasságokba repülhet. Erre azért is lehet szükség, mert Németh G. Béla halálával űr tátong itt. (Ennek a csávónak a nevét sose sikerült leírjam az Osztovits-féle, egyébként kalap szar órák alatt, mindig tök mást hittem, pl, hogy Németgé Béla, meg ilyenek, de ez messzire visz, és nem hiszem, hogy van még olyan szerencsétlen olvasó, akinek ez a barom elvette a kedvét mindentől, ami kapcsolódott az irodalomhoz, nade, fazekasmisi, becsuk)<br />Natehát. Nemecsek egy hatalmas barom. Namost arról nem beszélnék itt, hogy szerintem az egész könyv baromság, kezdve azzal, hogy einstand, ami ugye szimpla lopás, és (itt szünet következik be, tortilla a menü, házi készítés by Judit és kicsit én is) (még nem eszek, írok addig) a pálutcaifiúk kis hülyék mind, hogy hagyják, hogy a nagydarab és aluliskolázott Pásztor elvigye a cuccot. Nem ismerem a törvényt, de ez tuti lopás. Érthetetlen, hogy nem kiáltanak rendőrért, vagy nem kérnek segítséget valakitől, aki elkísérné ezt a kedves fiatalembert a javítóintézetbe vagy vissza a mezőre, a juhai mellé.<br />Nemecsek viszont mind közül a leghülyébb. Egyfelől, mit akar katonásdit játszani, ha kábé öt kiló, maradna otthon, és olvasna vagy programozna. De nem, ő ugrál, és azt hiszi, hogy kapitány lehet. Amihez ugye az kéne, hogy a többiek meghaljanak korábban (még ehhez is pancser, és jól meghal előbb) vagy az ovisokkal játszana.<br />Az végképp érthetetlen, hogy amikor elkapják a vörösingesek (a helyi suttyók), és bekényszerítik a vízbe, ez a bátor hős belemegy, önként. Szaladna el vagy veretné magát össze. Vagy mondja meg, hogy az egészségügyi állapota jelenleg nem teszi alkalmassá az éjszakai fürdőzést, és alkudná át a dolgot húsz fekvőtámaszra.<br />A dolog megkoronázása az, hogy mikor kisbetűvel írják a nevét, összeoomlik. A bűnténye ugye ismert, a többi hülyével ellentétben nem tárgyal a gittrágás múltjáról, jelenéről, jövőjéről. Az se világos, hogy mi a tuti abban, hogy az ablakot eszik, de ezt simán elnézzük nekik egy ócska regényben, hozott anyagból dolgoznak, a szavakat a szájukba adta az író, nem maguktól ilyenek.<br />Ez a kisbetűs dolog kábé annyira durva büntetés, mint ha az embert eltiltják a Barátok Közt nézésétől.<br />Hősi halált is hal, ez a végszó. És mi végre? Azért, mert egy barom. Egy üres telekért. Amit a végén beépítenek. Érdemes volt, Darwin díjra esélyes sztori.<br />Azt nem értem, hogy vajon ki volt az az idióta, aki ezt is a kötelezők közé emelte. Mert a tanulság maximum az, hogy hülye, aki erőszakszervezet közelébe megy, meg talán az embernek idejében fel kell ismernie a korlátait és lehetőségeit, és akkor talán nem akar majd minden vézna kölyök Fekete László lenni.<br />Na, ennyit erről, anno is iszonyatos felidegelt ez a szar, és, hogy ilyennek akarják szennyezni az agyam, bár később megszoktam, hogy a gyerekekkel direkt akarják megutáltatni az olvasást örökre, hogy többen nézzenek tévét, ami reklámbevétel. Mocskos egy világ ez.<br />És akkor visszakanyarodunk rám. (eddig George Benson - Good King Bad, most Jamie Cullum - Catching Tales)<br />Ma a nappal együtt keltünk, már délelőtt az utcákat róttuk. Ugyanis ma volt a bolhapiac, amit mi valami ócskapiacnak és remek használtcikkek aranybányájának álmodtuk meg, ahol ezt meg azt veszünk, de legfőleg szőnyeget és pósztert, a lakáscsinosításhoz. Ehelyett egy Blaha Lujza téri zsibvásárral vetekedő akármit találtunk, ahol semmi használt dolog nem volt, ehelyett van szamurájkard, csavarhúzó meg hatalmas tömeg. Én két pólóval szálltam ki a buliból, egy Pink Floyd-ossal (már régóta szeretnék ilyet) a Division Bell album boroooooool9l9öo borítójával (közben eszembe jutott, hogy én olyan prizmásat szeretnék igazán, szóval olyat is kell vegyek) és egy olyatt, amin bocik flamencot játszanak. Azóta rájöttem, hogy volt még egy, amit következőkor tutira megveszek, azóta is azo9oon röhögök. Egy dobogó van rajta, és hogy robot dance contest. A felső két fokon két csávó robottáncot lejt, míg a harmadik fokon egy robot ül szomorúan. Erről majd kép is lesz.<br />Pólóból feltöltöttem magam, jöhetett a fiesta, amit Nóri spanyol barátja, Alfredo prezentált nekünk egy bár képében. Itt egynyolcvan a kispohár sör, viszont ehhez jár tapas is. A tapas fedőt, tapasztót jelent, és valami király elrendelte még régen, hogy minden piához kaját is kell adni, hogy csökkentsék az alkoholizmust. Nagyon remek szokás ez, bár nem mindenhol tartják meg. Így az első kör semekkora sör mellé járt sültkrumpli meg sonkás, sajtos vagy húsosszalonnás kenyérkatonácskák. A második körhöz meg egy tál paella és megint szendvicsek. A harmadik körig nem jutottunk el.<br />Tutibuli ez, kevesebb, mint egy ezresért ittunk egy sört meg teleettük magunkat, mégpedig Madrid szívében. Judit szerint ez még semmi, hamarosan lenézünk Granadába, a tapas hazájába, ahol mégnagyoobb ilyen jellegű örömök várnak minket.<br />Persze erre a helyre is visszatérünk még, sokkal jobban megéri, mint vendéglőbe menni. Egyébként a hely tele volt, míg a mellette lévő, kaját nem adóban meg lézengtek az emberek.<br />Este ezt a tortilla nevű dolgot készítettük, ami úgy megy, hogy feldarabolod a krumplit (négy-öt darab) vékony szeletekre (ne felejtsd el meghámozni!), és addig főzöd olajban, míg puhák nem lesznek. Közben még rádobálod a zöld paprikát is, főjjön az is. Mikor kész, a krumplit kiveszed, és három felvert tojással összekevered őket. Az olajtól megszabadulunk, és a serpenyőbe visszatesszük a cuccot, fordítunk egyet rajta, és már kész is van.<br />Nagyon finom lett, és kiütött. Megettem a felét, mert nem éreztem, hogy tele lennék, most meg teljesen el vagyok telve.<br />Gemma azt tanácsolta, hogy máskor lehet még beletenni tonhalat, hagymát, spárgát, vagy bármit. Asszem ilyen kaját még sokat csinálunk, mert egyszerű és finom.<br />Kedden Toledo, remélem holnap meg munkát kapok. Ilyenek vannak.</span></div>gyhttp://www.blogger.com/profile/17275946120575707273noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-7014595513198814625.post-29293516818584637202008-09-07T02:31:00.001+02:002008-09-07T02:33:38.849+02:00Szétküldés és buli<div align="justify"><br /><span style="font-family:trebuchet ms;">Emerson, Lake and Palmer - Trilogy.<br />Minden (bejegyzés) kezdet nehéz. Múltkor se ment, most se megy.<br />Ma ilyen levélszétküldős nap volt, aminek az oroszlánrészét Judit végezte, én maximum szóbeli támogatást tudtam az egész folyamat során nyújtani. Ami nem sok, dehát ennyi telik tőlem.<br />Foglamam sincs, hogy mit írtam. De abban biztos vagyok, hogy továbbra is tartom magam ahhoz, hogy nem fogok minden nap írni mindaddig, míg nem érzem, hogy érdemes lenne. Ez azt jelenti, hogy ha nincs mondanivalóm, akkor inkább nem írok, nem szeretnék semmitmondó bejegyzésekkel teleszemetelni a netet. És egyelőre ott vagyunk, hogy azonkívül, hogy spanyolul tanulok, gitározom, eszem, sőt, alszom is, olyan sok beszámolásra alkalmas nem történik. De azért elmondom, hogy mi van.<br />Szóval (tök el vagyook veszve a napokkal, vissza kellett nézzem, hogy mi a fene volt, és mikor, egyáltalán, mikor tettem fel az előzőt, és a válasz, hogy kedden éjjel, de akkor viszont mi történt a többi napon? kutatni kell a fejemben), szóval szerdán olyan volt, hogy bevásároltam az új helyre (mertugye ott csak kedden aludtam először, de erről, ahogy nézem, még nem is írtam, szóval mindjárt ezt is pótolom), vettem ezt meg azt, nem olyan érdekes, kajákat. Aztán egy nagyon nagyon gitároztam (végre), jó volt bedugni magamat, és oo bár halkan, de azért halhatóan játszani. Nagyon élveztem. Még mindig nagyon szeretek gitározni. Többet kéne, az biztos.<br />Délután vettem kontaktlencse folyadékot, amit csak azért említek meg, mert azt hittem, hogy olcsóbb lesz, de majdnem tizennyolc euró volt, és ez az otthoninál is jóval drágább.<br />Aztán vettem egy térképet, meg sétáltunk a városban. A városban való sétálásról nem tudok írni, mert nem vagyok ilyen tájleíró típus, az építészetről semmit sem tudok, de nem is érdekel. Azt azért meg tudom állapítani, hogy Madrid egy jó város, sok az ember az utcákon, sokan kiülnek a kávézókba, ami szerintem egy nagyon kellemes és kedves szokás, Budapesten is csinálhatnák az emberek, ahelyett, hogy a tévére bambulnak. Akkor talán nem lennénk ilyen hülye nemzet.<br />Csütörtök, ami tegnap. Naigen. Hát, megnéztük spanyolul a Harry Potter negyedik részét, a Tűz serlegét. Minden egyes szónak megörültem, annyira, hogy hangosan megismételtem őket. Nem volt sok ilyen.<br />Egyébként meg olvastam meg spanyolul tanultam továbbra is. Jelenleg ott tartunk, hogy most fog az ötös lecke következni, amiben egyelőre nem tudom, hogy mi található, de az eddigi négy a melléknevek és főnevek egyeztetéséről, a három létigéről és a birtokos névmásokról szólt. Sok szót kéne tudjak már, párat már tudok is. Újra rá kell jöjjek, hogy a nyelvtanulás nem egy könnyű dolog, a szavakat meg kell tanulni, a szabályokat sokat kell gyakorolni, itt még gyorsan is beszélnek, és már az elmélet utáni feladatokat sem tudom mindig megcsinálni, mert tele vannak ismeretlen szavakkal, meg volt, hogy múltidőben volt egy mondat, és azt meg végképp nem tanultam. De bízom bennem, és biztos vagyok abban is, hogy nemsokára (de legkésőbb, amikor hazamegyek), már valamennyire beszélgetésbe is tudok majd elegyedni a helyiekkel, és az alapvető dolgokat el tudom intézni egyedül.<br />A mai nap fő hőstette az volt, hogy Judittal megfogalmaztunk egy levelet, hogy ez és ez vagyok, és állást keresek, mint segédkertész vagy bármi más, és ezt szétküldtük az itteni kertészettel foglalkozó vállalkozásoknak, amiket az aranyoldalakban találtunk. Szerintem olyan harminc helyre ment el a jelenkezésem. Holnap meg holnapután más helyekre, például építkező cégek lesznek terítéken, és remélhetőleg hamarosan egypáran vissza is jeleznek, feltehetően valami remek ajánlattal.<br />Most nemsokára megyünk be a városba, hogy buli vagy nemtudom, holnap pedig kiruccanunk Toledoba, ha az égiek is ezt akarják. Ugyanis elképzelhető, hogy eső lesz, legalábbis az időjósok szerint, én viszont leszavaznám ezt a dolgot. Szeretnék kicsit utazni. Meg látni.<br />Ja, befejeztem a könyvemet, Én, Claudius, jó volt, olvassátok ti is. És küldjétek a folytatást.<br />Izébizé, már nagyon indulásra áll a dolog, én meg csak itt irogatok. Félelmetes sebességgel.<br />Azt már említettem, hogy pénteken kivettem egy szobát. Egészen keddig vissza se mentem, mert olyan kedves vendégszeretetben volt a lányoknál részem, hogy ezt a két háztömbnyi távolságoot nem sikerült megtenni. De kedden már ott is aludtam, szerdán meg be is vásároltam.<br />Kérdés volt az ablak hiánya. Alapvetően egyrészt hiányzik, mert jó lenne, ha lenne természetes fény a szobámban, de jó levegő jön azért be. És kellemes hűvös van állandóan, ami azért nem rossz. Alapvetően a szoba nagyon jó, szépen kipakoltam, és elrendezkedtem, jól elleszek ott. Majd vasárnap veszek pár posztert és egy szőnyeget a bolhapiacon, és akkor teljes lesz az otthonosság és a kényelem. Már most is nagyrészt az, főleg, hogy bedugtam az erősítőt a falba, és ennél nem kell sokkal több, csak az internet, és az ugye meg van.<br />A lakásba hétfőn két új ember érkezett, (buliba el, folyt köv.)<br />(újra itt, Charlie Byrd)<br />Eltelt majdnem egy nap a folytatásig, de a lendület az nem tört meg.<br />Ooott tartottam, hogy két új tag költözött be a már meglévők mellé, mindketten erasmusos diákok, egy német és egy magyar srác. A német srác, Andreas kedves gyerek, ő is gitározik, a magyar srác Zoltán, ő neki annyira nem örülök, mert szeretném a magyar nyelv használatát minimalizálni. Akkor már inkább angolul beszélek. Meg műegyetemistát láttam már eleget, nem hiszem, hogy akkora újdonságot képes hozni az életembe.<br />Egyébként ez az erasmus vicces dolog, látszik, hogy remekül meg van szervezve az európai diákok kirándulása. Andreas német filológia - történelem szakos (rohadt kényelmetlen ez a szék, nyomja a hátamat, asszem nem sokat fogok itt ücsörgni, vagy lopok egy széket máshonnan), és egy adminisztrációs hiba folytán a következő évet némettanulással töltheti el Spanyoolországban. Zoltánnak meg nincsenek meg a papírjai, mikor bement az egyetemre, hogy feliratkozzon, kiderült, hogy nem érkezett meg, vagy elveszett a jelentkezése. Mondhatom, egyikük sem örül annyira.<br />A napokban rádöbbentem, hogy egészségtelenül étkezem, és rájöttem, hogy itt lenne az ideje, hogy valami módon megőrizzem testem egészségét a későbbiekre is. Egyelőre nem tudom, hogy miként is kéne belefongni, főleg, hogy a hűtőbe nézve, az egészséges ételeket a tej, a tojás, a tészta és a tonhal jelenti. Az átállás szép lassú lesz, zöldséget meg gyümölcsöt fogok enni, nem lesz Nutella meg sültkrumpli meg pizza, se majonéz. Najó, lesz, de azért azt szeretném, hogy az ételre költött pénz fele normális cuccokra menjen el. Ez valszeg nem a legolcsóbb kajákat jelenti majd, dehát egy testem van, meg kéne őrizni azt öregkoromra is. Ennek jegyében (kimentem befizetni a havi lakbért) ettem már salátát Juditnál, meg most nem ilyen előrecsomagolt ócska kenyeret vettem, hanem bagettet.<br />Tegnap a buli, ha lehet így nevezni, sok megfigyelésre adott lehetőséget. Mivel beszélgetni nem tudok az új emberekkel, így marad továbbra is az ácsorgás és a nézelődés. Megint ugyanarra a helyre mentünk Gemmával, ahol múltkor voltunk, ám most jóval többen voltak, nagyrészt Gemma ismerősei. Az italozási szokásokról annyit, hogy a legtöbben vagy töményet isznak kólával vagy sört. A sör itt háromdecis üvegben érkezik, és mindenhol ugyanazt lehet kapni, a Melou nevűt. Töményet itt csak kísérővel isznak, aki magában issza, az alkoholistának számít. Ez azért van, mert a spanyolok nem bírják az alkoholt. Gondolom páran pórul is járnak egy keletebbre vagy északabbra megrendezett házibuliban. Ja, én megittam az este alatt egy egész üveg sört, amiért háromésfelet kellett kicsengetni. Ezentúl nem iszom, az biztos.<br />Arra jöttem rá, hogy olyan érzés egy spanyol buliba belecsöppenni, mintha egy ház felső emeletéről figyelnéd az eseményeket. Mindenkinél simán magasabb vagy egy fejjel, ezért csak lenézel rájuk, és nem érted, hogy az alsó szinten pontosan mi is történhet.<br />A spanyol férfiakra az jellemző, hogy az ellenkező nem tagjait jól megnézik, és ki is beszélik egyből. És itt nem az otthon megszokottra gondolok, hanem sokkal látványosabban, kábé oda is mutatnak. Például nézelődtem tegnap, amikoris a közelben álló idősebb csávóra ránéztem, aki valamit nagyon lesett. Odanéztem, hát a fiatal csajokat vizslatta. Visszanéztem az emberre, aki rámnézett, és valamit mondott spanyolul, nem értettem, de sejtettem, hogy a lányokról lehet szó, és valami elismerés bújkál a hangjában. Odaszóltam, hogy nem beszélni spanyol, erre félig angolul közölte, amit már eddig is gyanítottam, hogy ugye a lányok. Vicces volt.<br />Egyébként maga az egész este kábé uncsi volt, nem történt semmi, az emberek egymással beszélgettek, meg ittak. Ez valahogy nem tud lekötni. Főleg, hogy nem értem. Azért jó sokáig maradtunk, de végül azt beszéltük meg, hogy ilyenbe többet sose. Koncert kéne vagy valami aktívabb esti program. Ami lesz is a következő héten, két ingyenes fesztivál is lesz, egy jazzesebb és egy spanyol nemtommilyen zenés. Csütörtökön kezdődnek, már várom mindkettőt.<br />Az este végére leesett az eső, kisebb kavarodás is volt, hogy vajon hogyan lehetne hazajutni. Senki sem tudta ugyanis, hogy merre van az éjszakai busz megállója. Végül nem is kellett, mert Gemma egy barátja egyébként is erre jött kocsival, és hazadobott minket.<br />A rossz idő miatt Toledo elmaradt, holnapra vagy keddre maradt. Kedden munkaszüneti nap van ugyanis, a november kilencet pótoljuk be most. Az ugyanis hétvégére esik, és a munkaszüneti napot meg kell tartani, október sem jó, így szeptemberre átkerült. Jófajta ország ez.<br />A közlekedés furcsaságai következnek. Itt se lehet parkolni.<br />Najó, nem erre gondoltam, hanem, hogy Magyarországgal ellentétben (és, mint Írországban), itt is mindenhol körforgalom van, a sok nagy tér miatt. Ám a forgalom nem úgy megy, hogy be a körforgalomba, és simán ki, ha végeztél, hanem a körforgalmak közepén is lámpák vannak. Szóval úgy van, hogy bemész a tér közepére, és ha pont arra zöld van, amerre menni szeretnél, akkor semmi extra, de ha pl balra mész, akkor ott nagy valószínűség szerint piros lesz. És megállsz a körforgalom közepén. Innen is mennek az autók, onnan is mennek, közben valahonnan melléd áll egy másik kocsi, majd mehetsz. Nagyon fura.<br />Ennyi volt mára, megyek futni, aztán gitár, este meg spanyoltanulás. Sziasztok.</span></div>gyhttp://www.blogger.com/profile/17275946120575707273noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-7014595513198814625.post-29305785289587705822008-09-03T01:49:00.001+02:002008-09-03T01:54:46.130+02:00Éhesen<div align="justify"><span style="font-family:trebuchet ms;">Írok, mert felbuzdultam azon, hogy öt megjegyzés érkezett az elõzõ írásomhoz, igaz, hogy ezek nagyrésze újabb bejegyzést akar, de akkor is. A népnek meg kell adni a cirkuszt. Kenyerem nekem sincs.<br />Találtam egy tök jó számot. Frank Gambale - No-Neck Louie, ez szól most. Aztán meg Jamie Cullum lesz.<br />Teljesen átálltam itt arra, hogy a nap délután kezdõdik, és rohadt késõn fekszem le. Ez nem is baj, csak van egy olyan fura érzésem, hogy elszalad a nap nagyon hamar. Ami nem is lenne baj, ha lenne munkám, de néha kicsit azt érzem, hogy talán, ha pénzt keresnék, az sokat segítene a lelki állapotomon. Amivel ugyan semmi gond, nagyonis jól érzem magam, itt szeretnék lenni, csak jó lenne tudni, hogy van-e az elképzeléseimnek megfelelõ munka nekem, aki ugye nem tud egyelõre spanyolul.<br />Mindig csak ezt hajtogatom. Pedig a mostani nemtudásom már sokkal jobb, mint az egy héttel ezelõtti. Kicsit akkor dicsekszem. És az idõrendet felrúgom.<br />Azt már ugye mondtam, hogy megtanultam a számokat és a napok neveit, meg kicsit a színeket is. Tegnap tanulgattunk egy kis nyelvtant, mégpedig az állandó tulajdonságok létigéit. Ezek egy részét azóta elfelejtettem, de valszeg hamarosan rögzülni fog. Megaztán úgy érzem, hogy a kiejtés, a hanghordozás egyre jobban megy, szerintem olvasni már elég jól tudok, mégha nem is értem, hogy mirõl szól.<br />Vettünk tegnap este egy spanyol nyelvkönyvet, ilyen egynyelvû fajtát. Az elsõ leckén már túl is vagyok, ma jön a ketteske. Ebbõl alapszinten már meg fogok tanulni, és ha ehhez hozzájön a mindennapi nyelvhasználat, meg, hogy hallom, hogy körülöttem beszélnek, a boltozás, a kifejezések tanulása, akkor olöooooktóberre teljesebb tagja leszek a madridi közösségnek.<br />Ja, és az is van, hogy Judit éppen most néz nekem/nekünk (Nórinak is) ingyenes nyelvtanfolyamot, ami elméletileg van a menekültek/bevándorlók számára. Ha mi nem is vagyunk azok, de majd bekéredzkedünk. Jó lenne, ha több frontról tudnám támadni az agyamat, hogy befogadja a nyelvet, mert az azért sokkal kényelmesebb, ha képes vagyok megértetni magam.<br />Kis idõjárásjelentés. Minden buszmegállóban van egy kijelzõ, ami mutatja, hogy hány az óra és, hogy mennyi a fok, plusz még van térkép is, ami nagy segítség a városban kódorgáshoz térkép híjján, de most nem is ez a fontos. Hanem. Hanem, hogy meg lehet nézni, hogy milyen idõ van éppen akkor. És én olyat még nem láttam, hogy húsz fok alá ment volna a hõmérséklet, pedig már éjjel háromkor is voltunk kint. Nappal meg van vagy harminc-harmincöt fok. Ami nagyon kellemes, remélem télen is hasonló idõ lesz.<br />Ugye senkit sem zavar, ha eszem, míg írok nektek? Köszi, kedves tõletek.<br />Nem valami jó ez a pizza, ha drágább lett volna, még azt is merném mondani, hogy szar. Máskor ilyet nem veszek, hanem valami finomabbat, és gondolom drágábbat.<br />Hamár gasztronómia. Akkor. Mondom. Szombaton ettünk dupla kebabot, ami kicsit nagyobb a simánál, úgy, hogy a szádba már nehezen tudod beféreszteni. (Judit felhívta a számot, ahol ennek a híres-neves egyetemnek kéne lennie, ahol a nyelvtanfolyam van. Hát, ott a titkárnéni errõl semmit nem tudott, de kedvesen ajánlotta, hogy az interneten keressük meg az infót. Ahol ugye nem találtuk meg, és ezért telefonáltunk. Najó, a többesszám itt durva túlzás, én az egész folyamat alatt végig a kanapén ültem, és vagy írtam vagy ettem. Ilyen segítõkész és hasznos ifjú vagyok én.) (Megvolt a vacsi, újból két kézzel vagyok az íráson rajta, bár bevallom, egy kézzel is ügyes voltam, láthatjátok tik is. Szümtükkel.)<br />Szóval a kebab nem volt rossz, de az otthonihoz fel sem ér. Kevesebb íz, kevesebb tartalom. Azért jóllakatott, de azért mégicsak más a hazai fajta.<br />Volt még egy kint étkezés, tegnap este benéztünk egy még szombaton kinézett helyre. Ez a város bevándorlós részében van, ahol négerek, indiakiak, és mindenféle színes emberek mászkálnak.<br />Van itt egy kajás utca, ahol méterenként van egy indiai kajálda, és minden kajáldához jár egy indiai ember, akinek az a feladata, hogy kedves mosollyal beinvitáljon mindenkit az étterembe. Minket még szombaton az invitált meg majdnem, hogy ki van írva, hogy hat euró egy menü és nyolc a szabad büfé. (Újabb zárójel. Az van itt bizonyos helyeken, hogy a fogyasztás helyszínétõl függ a megevett étel ára. Ha a pultnál eszed, ott a legolcsóbb, ha asztalhoz ülsz bent, az a középárfolyam, és ha kint, a teraszon (ami konkrétan az utca, de talán így hangzatosabb), akkor azért kell a legtöbbet kicsengetni. És ez akár ötven százalékos felár is lehet.)<br />Tegnap tényleg elcsábultunk erre az indiai helyre, mert egyikünk sincsen otthon az indiai kaják frontján, ideje kicsit oszlatni a ködbõl.ooo (Szerintetek létezik olyan, hogy fekete-afrikai gyorsétterem? Vagyakár gasztronómia? Mert, ha van, oda elnéznék. Arab kaját is tolnék. Sõt, tolni is fogok Marokkóban.) Leültünk a helyre, odajött a pincér, és nagy nehezen mindenki megértette, hogy mit akarhat a másik fél. Mi menüt akartunk, de nem értettük, hogy õ mit magyaráz. Õ értette, hogy mit magyaráz, de azt nem, hogy mi mit nem értünk. Nagy nehezen kivilágosodott, hogy a menü az négy tányér (hogy mi, az akkor még nem derült ki), a szabad büfé meg tizenkettõ. Mi a menüt kértük, bár felmerült bennem, hogy talán a büfé jobban megérné. Már az elején elárulom, hogy a menüvel is jóllaktam.<br />Bementünk a helyre, ahol megmutogatta a csávó, hogy mibõl is lehet választani. Asszem ez egy jó ötlet, mert már az elejétõl fogva állandó kommunikácóis zavar volt a rendszerben. Úgy ment a dolog, hogy ki volt téve tizenkét lefedett edény, ezekbõl úgy kell választani, hogy az elsõ kettõbõl egyet (leves volt, meg hagymás akármi), aztán háromból egyet (kétféle rizs meg kenyértészta), aztán oooo négybõl egy (csirkehúsos izé, csicseriborsós akármi, édes zöldséges cucc és spenót). Volt még két süti, de ezt mi akkor totál elfelejtettük.<br />Ez ugye tizenegy, de ez csak most tûnik fel nekem, ott kábé csak arra voltam képes koncentrálni, hogy a tök ismeretlen eredetû dolgok közül találomra rábökjek egyre. Az se segített, hogy a csávó nem tud spanyolul rendesen, én meg semennyire. Végül a hagymás dolgot választottam elsõre. Ez hagyma meg talán krumpli kisütve olajban. Finom volt, és hoztak hozzá (ja, vége a Jamie Cullumnak, rágurulunk a Hold sötét oldalára, ooo közben az o betû állandóan legurul, tanulság, egyenesen tartsd a laptopot, a puskaport meg szárazon) (Vajon az agyam át fog állni egy idõ után az o betûs szavak totális mellõzésére, hogy ezt a problémát kikerüljem? Egyelõre még dolgozom a hogy szócska helyettesítõjén.) egy elõször ketchup-nek hitt szósz, ami igazából narancssárga volt, és azonosítatlan ízé volt. Én a savanyúra gyanakodtam kicsit, de ennél mélyebbre nem jutottam. Viszont így is megállapítottam, hogy finom, érdemes vele a hagymás izét jól beborítani.<br />Ma olvastam Miki Poznan-i beszámolóit, és rá kell jöjjek, hogy elég sokat írunk az étkezésrõl. Én még például az elsõ fogásnál tartok csak.<br />(Gondooooooolk9llll9loo, gondolkodom, hogy ne inkább Kaláka legyen-e a Pink Floyd helyett. Nem.)<br />A rizs szar volt. Mindkét fajtát kipróbáltam, egyik se volt jó. Kemény volt, ízetlen is, pedig valami színes izék is voltak benne. A kínaiak ennél sokkal jobban ügyesebbek rizs ügyben.<br />A csirkés dolog az jó volt, a zöldségesnek meg nagyon finom volt az öntete (az édes). Egyébként az öntetekkel és a hússal nem volt rossz a rizs, de. De.<br />Aztán választottunk sütit, volt fehér és "a másik". A fehér az édesebb a fickó szerint. Két másikat és egy fehéret kértünk. A fehér az finom tejberizs, a másik meg karamellás nemtommi. Jók voltak ezek is. Összességében az egész kajálás jó volt, és alapvetõen annyira nem is drága, fõleg, ha azt hozzáveszem, hogy a kebab négyötven volt.ooo<br />Témák szerint csoportosítok.<br />Legyen a telefonos téma, az rövid. Tegnap végre találtunk egy nyitva lévõ Vodafone-os üzletet, ahol nem beszéltek angolul, de legalább kedves volt a kiszolgáló lány, és értette is a dolgát. Elmondta, hogy milyen tarifák vannak (sokkal rosszabbak, mint otthon vagy Írországban), én azt választottam, hogy minden perc minden hálózatba harmincöt cent, és hat után meg hétvégén csak az elsõ percet kell kifizetni. Olyan volt még, hogy egy perc bármikor bárhová huszonnyolc. Vettem egy telefont is az egész mellé, huszonkilenc euróért, amibõl huszonnégy lebeszélhetõ (alapból a sim kártya huszonnégy euró és tizennyolc ebbõl lebeszélhetõ). A telefon meg valami Vodafone 226, amit a Sagem gyárt. Kicsi, és mindazt lehet vele csinálni, amire kitalálták. Telefonoozni és sms-ezni. Sõt, ébresztõ is van benne.<br />Nincs is nagyon más, szót lehet ejteni a munkakeresés mikéntjérõl is. Elõre ideírom, hogy ez egy nagyon vicces ország, ha valamit el akarsz intézni.<br />Szóval úgy kezdõdik a sztori, hogy menjünk a Randstadba. Odamentünk, ott egy nem kedves srác magyarázott valamit (persze nem beszélt angolul), aminek az volt az értelme, hogy menjünk el egy másik irodába, ahol a külföldiekkel foglalkoznak, meg náluk egyébként sincs kerti meló, csak adminisztratívtól fölfelé. (Hazajött Gemma, és csak én vagyok itt, vicces, hogy nem tudok vele továbbra sem beszélni.) Elmentük a másik helyre, és oda már vittünk angol és spanyol nyelvû önéletrajzot is. Ja, közben az elsõ irodában, míg ácsorogtunk (csak odaálltunk, hogy megkérdezzük, hogy mi is a téma), egy dolgozó odajött, és leültetett minket, hogy kényelmesen legyünk, hozott még egy széket, és megkérdezte, hogy iszunk-e valamit.<br />A második helyen egy kedves sráccal beszéltünk (ugyancsak spanyolul). Lassan megtapasztalom, hogy milyen lehet, ha hülyének nézik az embert állandó jelleggel, és közben valahol nem hülye, csak a verbális készségei sérültek meg. Beszélgetnek az ügyében mások, mindenfélérõl folyik a szó, amibõl csak egy-két dolog tûnik ismerõsnek, te meg csak ácsorogsz kukán, és szorongatod az önéletrajzod, amire láthatólag nem lesz szükség.<br />Nem akarok egyébként panaszkodni, nagyon hálás vagyok Juditnak, hogy így segít, csak egy tehetetlen gyereknek érzem magam sokszor. Képtelen vagyok itt bármit is elintézni, amihez a jelbeszéd vagy a látottak nem elegendõek. Tehát bevásárolni tudok, de elvontabb dolgokat már nem tudnék venni, ha nincs kint a polcon. Szállást, munkát nem tudok keresni, mert egyfelõl senki sem beszél nyelveket, másfelõl a neten is össze-vissza vannak a dolgok. Kicsit mintha kolonc lennék.<br />Egyébként, sõt, ezzel együtt is nagyon jól érzem magam, nem is szeretnék máshol lenni, csak néha (mindig) rossz, ha nincs a kezemben az irányítás. (átnyergelünk a beígért Pelikánra) Ezért is cél, hogy minél gyorsabban eljuttassam a nyelvi tudásom egy élhetõ minimumra.<br />Na, tehát, a második helyen is az derült ki, hogy nincs semmi meló, mert olyannal nem foglalkoznak, de egyfelõl fel lehet menni az építõipari és hasonló cégek honlapjaira, másfelõl meg a munkaügyi központban lehet kérni ilyeneket. Ennek oka, hogy pl a szezonális munkát nem lehet közvetíteni, vagy az ember keres munkást, vagy az országos munkaközpont küld embereket. Szóval ez is zsákutca.<br />Ma voltunk újra a munkaügyi központban, ahol ugye már jártunk pénteken (nemtom, hogy akkor miért nem mondták, hogy mi a szitu), és ott újra résztvettem egy nemértem beszélgetésben, amibõl az derült ki, hogy nincsen idénymunka a környéken, és más se nagyon van most, keressünk magunknak a neten. Hurrá, szóval újra meg is érkeztünk ide.<br />Tehát egyelõre ez van. Azt már tudom, hogy valami kertészféle szeretnék lenni, mert az a természetben dolgozik, és talán angolul sem kell tudni, de igazából az építkezés is megfelelne. Csak legyen valami. De addig nyelvtanulós-vakációs-utazós-kulturális ismerkedõs idõeltöltés van.<br />Lehet, hogy még akartam valamirõl írni, de nem jut eszembe, hogy az mi volt, ezért zárom soraim. Egy ponttal.<br />Még egy hír, kiegészítésül, merthát engem ez is érdekel. Szóval az van, hogy feloszlik a Jamie-Robi zenekar. Nagyon sajnálom, mindig hatalmas élmény volt elmenni a koncertekre, talán a kedvenc magyar zenekarom volt, egy csomó koncerten voltam, és nem gondoltam volna július közepén, hogy számomra az volt az utolsó koncert. Nektek még van pár lehetõségetek a novemberi zárásig, éljetek velük. És hallgassátok sokat a cd-ket!</span></div>gyhttp://www.blogger.com/profile/17275946120575707273noreply@blogger.com16tag:blogger.com,1999:blog-7014595513198814625.post-14286645678197235582008-09-01T02:24:00.000+02:002008-09-01T02:25:24.930+02:00Telihassal<div align="justify"><br /><span style="font-family:trebuchet ms;">Tele a hasam.<br />És üres a fejem.<br />Gondolkodom.<br />Arról, hogy mit írjak.<br />Persze a válasz akár egyértelműnek tűnhet.<br />Magamról?<br />Bossa nova.<br />Csettintek az ujjammal.<br />Közben munkát is kell keresni. A keresést nehezíti, hogy a honlapook spanyolul vannak továbbra is. Úgy sejtem, hogy a megváltást ez ügyben a holnapi nap jelenti majd, amikor is magamra öltöm kedvenc Jimi Hendrixes pólóm, és elmegyünk az állásközvetítőbe. Drukkolok magamnak.<br />Clair de Lune és Rhapsody in Blue.<br />Ettem egy háromszögletű kakaós kalácsot.<br />Na, mostmár tényleg mondatokat írok, egybefüggőeket, történetszerűt. De előtte még azt elárulom, hogy a hely, ahol lakom az Glorieta de San Victor 1, Madrid 28045. És a Legazpi és a Delicias metrómegállók között van a nagy tér mögött (délnyugatra).<br />Most ennél többet nem tudok elmondani, szünet.<br />Szünet vége. Most nincs zene, mert csöndre vágyom. Este van már, csillagok az égen, Varga Julcsa ésatöbbi, ésatöbbi.<br />Visszanéztem, hogy mi volt legutóbb. Az volt, hogy neki (elfelejtettem, újra megnyitom), szóval elmentünk tegnap sétálni. Szép nagy utat bejártunk, végre fotók is készültek, nemsokára ezek is megtekinthetőek lesznek. Láttunk templomot, királyi palotát, tibetes szimpátiatüntetést meg egyiptomi ajándékoszlopokat. Mire az oszlopokhoz értünk, már este vooooooooolt, nem voltak kivilágítva, nem sokat láttunk. Cserébe viszont láttunk egy csomó denevért, amik mindenfelé köröztek, és a vároosi legendák (és a Spektrum szerint) az emberek hajába beleszállnak, meg beleesznek a fejbőrükbe meg mittoménmi. Hülyeségek, na.<br />Aztán róttuk még az utcákat, láttuk Madrid címerállatát, a medvét, amint eszi az epret a fáról. Persze csak szobor formájában. Meg végigmentünk a bevándorlónegyeden, és láttunk egy indiai vendéglőt, ahol hat euró a menü és a szabad büfé meg nyolc. Asszem oda el fogunk nézni legalább egyszer.<br />Jó késő lett, mire hazaértünk. Elismerem, nem valami érdekfeszítően írok a városnézésről, bocsi.<br />Ami a mából érdekes lehet, hogy végre főztem, mégpedig tésztát. Mekkora meglepetés. A tésztát majonézzel, kukoricával, tonhallal, és opcionális olivabogyóval tálaltam. Nagyon finom lett. Örülök, hogy újra elkezdetem főzni, feltéve, ha ezt lehet annak nevezni. Rántottát meg fasírtot is fogok készíteni. Konyhaművészet ezerrel.<br />A lányok állandóan olyat esznek, hogy kenyér paradicsommal, lágy sajttal (asszem brie), olivabogyóval és szalámival. Ebből a középső hármat nem szeretem, de a mindent megkóstolás jegyében megízleltem ezt is, és csodák csodájára, nem is volt rossz. Annyira nem, hogy ettem még egy falatooloooooooooot (ez a ******* ***** ********* egyre jobban idegesít). Alapvetően csak a paradicsom nagyon szar, nem sikerült kibékülnöm az ízével.<br />Ma a Retiro parkba mentünk esti sétára, ahol hallhattuk a dobosokat. Hangulatos volt az egész, egy Hősök teréhez hasonló karéj egyik oldalában játszottak a dobosok, körülöttük egy csoport ember, kicsit arrébb egy tó, meg oroszlánok szobrai, pár csillag az égen, és harminc méterrel arrébb, négy rendőr figyeli a műsort. Akik tizenegykor ooo ragadták magukhoz a főszerepet, odajöttek zseblámbpával, meg a kocsik reflektorával, hogy lehet hazamenni, zár a park és a buli, kihül a vacsora, téssek menni. Mentünk.<br />Jöttünk.</span></div>gyhttp://www.blogger.com/profile/17275946120575707273noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-7014595513198814625.post-62598125367922346482008-08-30T17:37:00.000+02:002008-08-30T17:38:22.283+02:00Lak, OK<div align="justify"><br /><span style="font-family:trebuchet ms;">(Beatles Love, már a végefele)<br />Kiültem az erkélyre, törökülésben éppen hogy elférek, a nap süt, szombat van, megpihenünk, közben gyümölcslevet iszooom. A betűm meg még mindig kijár.<br />Testhelyzetet váltottam, a lábkinyújtás nem egy rossz dolog.ooo Szemben egy gázpalack, remélem már üres.<br />Így akartam kezdeni a bejegyzést: Nem ittam sangriát. Sebaj, majd következőkor jobban figyelek az efféle irodalmi játékosságokra.<br />Lássuk csak. Szóval nem ittam sangriát. Viszont tele vagyok pattanással. Nem valami jó csere. De a lényeg az, hogy ott hagytam abba, hogy Gemma bevitt minket a városba. A bár neve asszem az, hogy másik vagy kifordított vagy talán ezeknek a kombinációja.<br />Éjfélre értünk oda, a csaposon, Raúlon kívül a hely tök üres. Viszont Raúl nagyon megörül nekünk, főleg Gemmának, akinek úgy tűnik, hogy ez a törzshelye. A bár egyébként nagyon kellemes, a falon hírességek képei, ilyenek, hogy (amiket felismertünk) Ray Charles, James Brown, Sting, Little Richard, Lenny Krawitz. A zene is jó volt, a nyolcvanas évek slágerei, amiket Raúl kevert.<br />Furcsa este volt, mert nem vagyok ahhoz szokva, hogy az idő többségében csak nézelődjek, és próbáljak figyelni, miközben egy szót sem értek. Néha azért van, hogy sejtem, hogy miről szólhat a beszélgetés, de nagyrészt csak lesek. Közben ittam egy baracklevet. És nem beszéltem.<br />Közben bejöttek Gemma munkatársai, akik a két műszak között ittak egyet. Gemma egy javítóintézetben konyhai alkalmazott (hogy pontosan mi, azt a nyelvi akadályok miatt egyelőre nehéz lenne kideríteni), és a srácok itt biztonsági őrök, este meg a metróban dolgoznak hasonló munkakörben. Éjféltől valameddig. Akkor éppen egy óra volt, de nem látszoott, hogy összeroooooopannának a munkamániától.<br />Oooiooooooolyan rég kezdtem meg ezt a szót, hogy már nem emlékszem, hogy mi akart lenni, Közben bejöttem az erkélyről. Mindjárt indulunk be a városba, szétnézni, egészen hajnalig. Holnap meg parkos nap lesz.<br />Oooo (rohadt billentyű) olyan sok extra nem történt, hazataxiztunk (nincs éjszakai asszem), alvás, reggel felkelés, és kezdésnek elmentünk még egy lakást megnézni az olyan térre, aminek a nevében benne van a Jesus, a Santa Maria meg a Beáta is. Ide jött ki elénk Bernardo, aki fejszerkezetével inkább hasonlít egy mexikói heroindílerre, mint háziúrra, de mégiscsak egy kedves fiatalember, és az első spanyol, aki beszél angolul.<br />A lakás maga a tér mögött van, egy belső udvarról nyílik, ahol a helyi kisebbségek csemetéi zajonganak, fociznak. Folyton mindenki arról magyarázott, hogy nem szabad kinyítni az ajtót senkinek, akit nem ismersz, meg vannak álgázóraleolvasók, meg satöbbi. Ez itt a gettó, na. Mondjuk nem tűnik annak, szerintem ez csak ilyen parázás.<br />A lakás egy félpince, ezért mikor beléptünk, egyből kellemes hűvös fogadott minket. Hét szoba van benne, de jelenleg egy német lány (kiköltözik hétfőn, szóval ő annyira nem érdekes), egy amcsi lány, egy francia-belga srác és egy spanyol fiú lakik ott. Utóbbi a többiek elmondása alapján fantom, sose lehet látni. (jaizé, Esbjörn Svensson Trio - Viaticum) Három szobát mutatott Bernardo (ő nem lakik itt), ebből csak egy volt érdekes, az, amelyik háromszázat kóstál mindennel együtt (a másik kettő háromhetvenöt, ezek ugye kiesnek). A szoba kicsi, egy ágy (szerencsére azért nem a legkisebb fajta), egy szekrényke, egy kis asztal tévével és székkel, egy éjjeliszekrény és egy hatalmas tükör található benne. Ablak nincs. Semmi extra, de van net, van két nagy fürdőszoba és egy tök nagy konyha. A nappali is nagyon kellemes.<br />Az is nagyon jó, hogy a lakók beszélnek angolul, meg mivel többen vannak, van lehetőség szocializációra. Ablak annyira nem is kell, ha napot akarok, akkor kimegyek a házból, a szobában úgyis csak aludni, gitározni meg netezni akarok, és ezekhez a hűvös nem is rossz.<br />A hely az amcsi lány (Meg) szerint is jó, bár Bernardo a kelleténél többet jelenik meg. Egyébként Bernardo nagyon rendes, a német csaj pont akkor érkezett meg a családjával, és Bernardo odaadta neki az egyik szabad szoba kulcsát, hogy lakjanak ott a hétvégén a szülők. Kedves gesztus, főleg, hogy a lány lelép.<br />Rövid tanakodás után abban maradtunk Judittal, hogy ez a hely tökéletes lesz, nem érdemes még több lakást megnézni, mert ha jön is jobb, sose lehetsz biztos benne, hogy nincs-e még annál is jobb. És a fő, hogy legyen hol aludni, megaztán csak négy hónapról van szó.<br />Alá is írtunk mindenféle papírokat, hogy takarítani kell meg ez meg az, a szokásos.<br />A lakásnézés és az aláírás között voltunk még egy órácskát egy botanikus kertben, de sajnos itt inkább zöld növények voltaoooooooook, mint virágok, bár a kaktuszos rész szép volt.<br />A lakásban még megpróbáltunk netet csiholni, ami valamiért nem ment. Nem wireless van, hanem kábeles, és ezt nem tudtuk megcsinálni, még a belga srác segítségével sem, aki pedig informatikus. Aztán én végül valamit átvariáltam a beállításoknál, amire még emlékeztem, hogy Írooországban is valami hasonló probléma volt (érdeklődők kedvéért: az internet protokolnál automatikusnak választottam a IP cím és a DNS szerver cím megszerzését). Hurrá.<br />A környéken találtunk egy piacot, itt fogok majd darált husit venni. Meg van olcsó bolt is. Ott meg veszek minden mást.<br />Este ettünk egy mélyfagyasztott pizzát, aminek a rákent majonéztől eltekintve nem volt íze. Mindenközben a lányok partizánakciót indítottak a net megszerzésére, és sikerült is szerezni, a mecénásunk a netkalóz Alfronzo, aki még pénzt se kér a netért. Kedves tőle.<br />A netnek mindannyian megörültünk, gyorsan meg is csináltam a blogomat, ami, mint kiderült, egy kalap szar, nehéz kommentelni, nekem meg az nem tetszik, ahogy tagolta a szöveget. Így vissza is tértem a korábbi szolgáltatóhoz, de ezt ti már tudhassátok, mert valahogy csak el kellett jutni erre a címre.<br />Este/éjszaka sétálni mentünk a városba. Csak úgy mászkáltunk az utcákon-tereken, közben láttuk a valamilyen híresneves múzeumot, meg majdnem bementünk a nagy parkba, de azt éjfélkor bezárják, és egy macskát állítanak őrnek a kapujába, aki bárkivel farkasszemet néz.<br />Elfogyott az ihlet, ezért ideöntöm csak, hogy sok a szökőkút meg az utcák még éjjeli egykor-kettőkor is tele vannak emberrel. Blamegbla, vége lett a napnak, most meg már öt óra van, és lassan tényleg séta lesz.</span></div>gyhttp://www.blogger.com/profile/17275946120575707273noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-7014595513198814625.post-20325514854699948952008-08-30T15:48:00.000+02:002008-08-30T15:49:09.513+02:00Beindulunk<div align="justify"><span style="font-family:trebuchet ms;">Este lett és reggel, és este. A harmadik nap.<br />Fénysebességgel haladunk a letelepedés felé, egyelőre semmim sincs, de előrelépések történnek minden ügyekben. Például egyesek már most olvashatják a blog eddig elkészült írásait, ugyanis még reggel (itt a reggel sose olyankor van, mint otthon, hanem inkább már délután) szétküldtem az írásokat sokatok postafiókjába.<br />Még mindig hibádzik az o. Senki sem javasolt semmit, szóval egyelőre így dübörgünk tova. Közben az emerzonlékendpálmer képekről mesél. És rájöttem, hogy mi az a büdös, amit érzek. Naná, hogy a lábamooo. A szandál és a meleg együtt remek módon száll rá az orromra. Főleg, ha ülök, mert akkor közel a fejem az alsóbb részeimhez.</span></div><div align="justify"><span style="font-family:trebuchet ms;"><br />Intermezzo, megmostam a lábam.<br />Vajon van itt oolyan hardcore olvasó, aki a fülével is követi az eseményeimet, azaz azt hallgatja olvasás közben, amit én íráskor?<br />Szóval kicsit neteztünk Gemmánál, aztán mikor rájöttünk, hogy a randstad (munkaközvetítő) messze van, ezért inkább csak a szemben lévő munkaügyi központba mentünk le, ahol először egy nő, majd egy angolul tudó fickó foglalkozott velem/velünk. Behazudtunk két szezonnyi szüretet, és bevallottuk, hogy nem tudok spanyolul.<br />És akkor (dobpergés) odaadták a munkavállalási engedélyemet. Ami egy szelet papír háromba hajtva, rajta, hogy Don György Simon. Ez három hónapig érvényes, utána egy pecsétet kell (Judit rámszólt, hogy a gyümölcsleves dobozt össze kell hajtani, afenébe, igaza van) (mégegyzárójel, szóvalhogy itt nincs olyan, hogy őszibaracklé, csak őszi-szőlő kombó, 55-45%-os arányokban, képzeljétek, finom) kérvényezni, és akkor újra legális vagyok. Kaptunk még egy webes címet, ahol munkát lehet halászni. Mondtam, hogy fizikait és kintit, megpersze félmunkaszerűt akarok, ezt is bevitte az ember a gépébe.<br />Ilyenek történnek itt.<br />Megpihentem gondolatban, addig mentek.<br />Izé. Mizé. Mégiscsak izé.<br />Fúúú. Levegőt kifúj. Nagyon nehéz újra pályára állni.<br />Szóvalszóval, felkerekedtünk hármacskán és elmentünk metróval kettőt, és ott volt a Hipercor (a h-t továbbra sem ejtjük a szó elején, sőt, sehol se!). Ez ilyen jónagy bolt, aztán kiderült, hogy a jónagy bolton kívül más is van, ahol vettünk meg vettünk, tök lényegtelen, kakaót is persze ("voila! megkóstolod?" nem, mert van benne paradicsoom meg... megkóstoltam, jó volt), aztán lementünk simkártyát szerválni. Először csak Judit próbálkooozott be, neki Vodafone kell, mert ahhoz van kompatibilis telója.<br />Kiválasztottuk a legjobb tarifacsomagot, aláírta a papírt, hogy igen, ő vodás akar lenni, meg ilyenek. Az ember felhívta a Vodafone-t (itt ez így megy, nyolcan kellenek egy sim aktiváláshoz), ahol közölték vele, hogy az általunk kinézett csomag megszűnt, sőt az összes másik is, amik az általunk nézett katalógusban van. Akkor spanyol nyelven következett egy beszélgetés, amit ugye nem értettem, a végeredmény ("csináltál egy ilyet" ami meg egy kifelé fordított tenyér, azaz magyarázok nektek, az van), hogy egy tök másik tarifa, meg sok idő elment, sietés.<br />Merthogy jön a lányok szállásadója, de ez nem velem történik, erről nem írok, ooiooo rejtőzködésben vagyok, másfél órát, addig végigolvastam az Orwell-es könyvet, kicsit tanultam volna spanyolooooul, de nekem inkább egy nyelvkönyv kéne, nem egy szókönyv. (jaigen, Intergalactic Megahelo by Boom Boom) (rohadt sok a kérdés, vajon hogyan rendszerezzem a zenéimet, nehéz kérdés, mert annyiféle szisztéma van) Aztán visszatértem ide, és nekiszaladtunk lakást nézni. Eseménydús nap ez.<br />Az első helyen még nem volt ott az ember, a második helyre mentünk. Az kb tíz percre van innen. Namost ez ilyen izgis féle szitu, mertugye én továbbra sem beszélek spanyolul, így Judit telefonoz, meg az elején beszél valamit, amiben közli, hogy nekem kell a szoba, és én nem beszélek csak angolul. Eközben én kedvesen mosolygok. (Judit száma 610613698, hívjátok bátran)<br />Itt egy ausztrál meg egy galíciai fiú lakik, és egy olasz lány, de ő kiköltözik, a történetben a továbbiakban nem szerepel. A szoba és a lakás szép meg otthonos, az ausztrál fijú tud angolul és dobol is, a spanyol gyerek mintha értené az angolt, de az ausztrál fülébe súgdosott a felém kommunikálás helyett. Volt itt valami furcsaság. Nemtom. Azért nem rossz, holnap értesítenek.<br />A másik helyen egy nagyon rendes ecuadori fickó fogadott minket, végig mosolygott, a ház előtt várt minket, telefonált, ilyesmi. Kedvesnek tűnt. A szoba meg a lakás nem nagy szám, de kellemes, és olcsó. Leírom ezt a szót megint. Olcsó. Szeretjük az ilyet. Kettőötven mindennel. Itt a felesége meg egy paraguay-i lány lakik, róluk egyelőre semmit sem tudunk.<br />Net ügyben annyit, hogy az első helyen wifi, a másikon meg majd babos kapcsolat lesz szeptembertől. A második tűnik egyelőre a jobbnak, lehet spanyolul tanulni, meg egyébként is a szobámban szeretek ücsörögni és pengetni a gitárom. A pénz meg utazásra kell.<br />Naigen, újra itt a szobában.Jeges vizet iszom. Gemma bevisz minket este a tutiba, valami találkozó lesz, oda megyünk mi is, szocializálódunk. Talán iszom egy sangriát.</span></div>gyhttp://www.blogger.com/profile/17275946120575707273noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-7014595513198814625.post-49919880263025187792008-08-30T15:46:00.000+02:002008-08-30T15:48:11.217+02:00A kanapén<div align="justify"><span style="font-family:trebuchet ms;">Most a kanapéról jelentkezem, piros a huzata, sárga, kék és zöldeskék csíkokkal. Ilyen hely ez.<br />A parkban sikerült kicsit netezni, de mivel a töltőm kapacitása továbbra is kicsiny, így egy röpke családozós levélen, meg pár semmitmondó msn-ezésen kívül nem sok történt. Viszont nyitottam blogot, azt formázni meg mifenézni kell, és akkor ezt már el is olvashatjátok.<br />Kicsit még a tegnapról. Lemerültem, kimerültem, indultunk a lakás felé. Útközben nagy hurrázások közepette leszakadt az egyébként is végét járó sporttáska vállszíja. A csomag a földre zuhant, én meg már úgy voltam vele, hogy rohadjon meg, nem megyek vissza érte. Asszem nem szeretek telipakolva mászkálni. Az még hagyján, hogy a hátizsákom meg a táska is nehéz, de ott van még az erősítő és a keménytokos gitár. Könnyebb hobbi után kéne nézzek.<br />Sikerült megtalálni a lakást, a címét egyelőre nem tudom, de az biztos, hogy 28 a házszám, a lakás meg 2B. Találjatok meg, ha tudtok!<br />Gemma (Hemma) lakik egyelőre itt és a két új lakó a két magyar leány, én ugye majdan nekifogok a lakáskeresésnek (holnap kezdek ebbe bele a melókereséssel együtt), addig szívesenlátott vendég vagyok. A lakás meg a szobák semmi extrák (remélem ezt nem olvassák a lányok), de legalább olcsó. Van benne ágy meg kanapé a nagyszobában, és a fürdőszoba tényleg frankó. Viszont íróasztalfronton egyelőre hiányok léptek fel. Most akkor vagy a tulajt kell rávenni egy befektetésre, vagy a zsebbe kell nyúlni.<br />Úgy érzem, hogy ebben a városban állandóan büdös vagyok. Egyébként elég meleg van, még este is, napközben meg úgy igazán. Mindenhol megy a légkondi, kijövetelkor a meleg jól pofán tudja verni a gyanútlan személyeket. Én mondjuk szeretem a meleget, remélem végig ilyen lesz az idő, eső nem nagyon kell, csak maximum egy tengerpart vagy tó, de ebből olyan sokat nem találtunk eddig. Ezért is megyünk hamarost a Kanári-szigetekre. Meg Marokkóba, meg Portugáliába, meg Baszkföldre, meg Barcelonába, meg ide meg oda. Ez ilyen utazós-kevesetdolgozós időszak lesz nekem, a blog is eképpen fog alakulni a tervek szerint.<br />Gemmával nekem nem sikerült beszélnem, mert kisebb nyelvi akadályok léptek fel, őt a lányok beszámolói alapján fogjátok megismerni. Valami kis faluból jött, és a városból kint dolgozik, későn ér haza, és a lakás berendezése alapján nincs sok ideje az elkényelmesedésre, a konyha üres, a nappali üres, a fürdőszoba üres. Szomorú. A lakás egyébként egyelőre nem túl élettel teli, de a lányok tele vannak tervekkel a lakásújítást illetően.<br />Vissza rám. Olvasgattam, meg fáradtam tovább, aztán amikor végre fürdésre kerülhetett sor, a laptopomra ejtettem a könyvem. Kiesett a nyolcas. Megpróbáltam visszarakni, de nem sikerült. Baromi ideges lettem, aminek az lett az eredménye, hogy megsimogattam a billentyűzetet, hátha, aminek az lett a vége, hogy kijött a nulla és az o. A kerek betűk. Mondom, akkor jó.<br />Kicsit összeszedtem magam, és sikerült a nyolcast és a nullást visszarakni, de az a rohadt o csak nem akar a helyére kerülni. Fáradt voltam és alapvetően elegem lett az egészből, így átadtam magam a holnap markába.<br />Ja, közben a víz is elállt, bár büdös voltam, nem tudtam fürdeni, fogat is csak a bidéből csöpögő víz segítségével. Ilyen napunk volt.<br />Másnap se bírtam berakni az o-t. Nem akad be az alsó fele, így ha felül nyomom meg, vagy bárhol máshol, ami nem az alul, akkor arrébb mászik. Mondhatom, nem nagy öröm. Hogy ezt az örömöt megosszam veletek, ezentúl nem törlöm az ovisszaállítási plusz betűket.<br />Egyébként a jobbragomb, a delete és más gombok sem állnak a helyzet magaslatán, de ennek nem a tegnap este az oka, azok messze voltak a dühömtől. Vajon lehet betűket kapni laptophoz?<br />Nagyon vigyázva írok, nehogy kiessen a betű.<br />És máris elmúlt dél a történetben.<br />Ríltájm: megnézzük a tévét, hogy működik-e. A távirányítón ("semmi izgi nincs a tévében") még a fólia is rajta van, újnak tűnik a hely, vagy Gemma nem lelkesedik tévéért. Szerinte egyébként ugrál a kép, szerintünk meg szimplán nagy büdös feketeség megy az összes állomáson.<br />Toooovább, mindig csak tovább. (Hangyaháború, a háttértben a Barcelona játszik Krakkóval.)<br />Mindig megakadok.<br />Lementünk ellenni, meg venni meg enni, wifizni, hasonlók. Útközben bekopooooopoogtunk (lehet, hogy van net? van, akkor szünet) (most nincs net, de bízok) (próbálok netet csiholni, nem megy egyelőre), nade a lényeg az, hogy ("bejött az UFH, ez most jó nekünk") Judit bekopogott a szomszédságba, hogy heló megérkeztünk, vennénk internetet olcsóért (mert azok ugye vannak a levegőben, de kislakattal védik) (eddig European Mantra szólt, most Zakk Wylde), de o csak egy lány volt otthon, akinek az informatikus fickója talán megoldhatja gondunkat, de ők meg esznek jelenleg és nem hallják, hogy kopogunk. Volt még egy idősebb, hangosan ("kér valaki ilyen karikát?" én kértem, gyümölcslevet is) beszélő ember, de neki nincs netje. Azt hiszem kényelmes lesz itt az életem, mert mindenki hangosan beszél, én meg abban ugye született tehetség vagyok.<br />Sétáltunk, aztán éhesek lettünk, vagy már azok voltunk, és ezért költekezőset ettünk. A járókelők segítségével egy nagyon kellemes helyet találtunk, valami El Lagar nevűt. A lényeg, hogy ott tízért kaptunk kenyeret meg előételt, főétel, italt, és sütit. Én vegyes paellát, foghagymás nyulat, fagyit meg baracklevet ettem. Jól is laktam meg finom is volt, ooooooo összességében jól befektetett pénz volt, egészen a parkig jutottunk, ahol a kígyó a farkába harap, mert ott volt net, és ott kezdődött a mai beszámoló.<br />Heverés, netezés, aztán boltolás, hazajövés, írás, netnekmegörülés, a netelmenésneknemörülés, újabb írás, a vége ott oo fut el. Ilyen nap volt a mai. Holnap meló és lakáskeresés, sínre kerülés, öröm és vigalom, disznóvágás, sok esemény, és a blog megcsinálása következhet.</span></div><div align="justify"><span style="font-family:trebuchet ms;"><br />Valami kimaradt. Az, hogy mennyire előrehaladok a nyelvi kézségeimmel. Ma megtanultam a számokat, a napokat, és lassan a színeket is tudom. A doktori disszertációmat spanyol nyelven is meg lehet majd hallgatni.</span></div>gyhttp://www.blogger.com/profile/17275946120575707273noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7014595513198814625.post-8082174739954594622008-08-30T15:35:00.000+02:002008-08-30T15:45:19.826+02:00Kezdhetjük<div align="justify"><span style="font-family:trebuchet ms;">Ez vajon már Madrid? Elméletileg nem.<br />Lejöttünk valami mély, sötét alagútba, ami tele van buszokkal. Ha most ez Madrid, akkor alaposan félrenéztük az idõt. Egy órával. Ami azt jelenti, hogy egyelõre ennyit tudtam írni. Pedig nagyon rákészültem az írásra.<br />Még mindig sötét van. Akkor szálljunk le.</span></div><div align="justify"><br /><span style="font-family:trebuchet ms;">Mostmár biztos, hogy Madridban vagyunk. Elvonszoltuk magunkat a parkba, és késznyerpihenõbe tesszük magunkat. A lányok, ketten vannak, akár itt be is mutathatom õket, úgy, hogy Judit és Nóri, szóval a lányok szállásadója egy kommunikációs félreértés miatt nem nagyon várt minket, csak tízre lesz otthon, addig mi parkolunk. Most negyed nyolc van, csak hogy el tudjátok helyezni a dolgot.<br />Talán még itt az elején valami rövid bevezetésféle lehetne, hogy akkor most ez mi ez, meg úgy egyáltalán miért éppen Madrid. Be nem fogom mutatni magam, mert akkor kapnék a pofámba a nagyérdemû olvasógárdától, hogy miért lopom az idejüket már ismert ócskaságokkal, és miért nem írok végre arról, hogy finom-e a helyi sangria (egyelõre nem tudom) és hogy szépek-e a spanyol fiúk/lányok (biztos vagyok benne, hogy mi hárman vagyunk Madrid legvonzóbb lakói).<br />Nem lesz bevezetés. Hanem egybõl lecsóbacsapás.<br />Szar a laptop aksija, lehet, hogy kéne szerezzek egy újat, vagy valami áramfejlesztõt. Már most 63%-on vagyunk, és még semmi sem történt. Vajon át lehet tenni a laptopot áramspórolós üzemmódba, vagy ezt csak kikapcsolás útján lehet elérni? Megannyi kérdés már most. És még csak Office-om sincs, vacak WordPad-be írok.<br />Tizenöt perc alvás után a család kigurított a reptérre, ahol szerencsével felkaptunk az ötórás gépre, és még a gitár is velünk utazhatott a fedélzeten, pedig féltem, hogy elveszik tõlem, megfogdossák, máshova teszik, semmi jót nem csinálnak vele. Talán két és fél óra múlva értünk Gironába (ejtsd: Zsirona), ami Barcelonától van kábé nyolcvan kilométerre. Fogtunk egy buszt, és már ott is voltunk. És az ottnál rájöttünk (azaz ezt már korábban is sejtettük), hogy rohadt sok a csomag, és a városnézés negyven kilóval a hátadon talán nem is akkora mulatság. Ezért beraktuk a cuccos egy részét egy öteurós megõrzõbe, és sétáltunk egy igazán tartalmasat, valami diadalívhez, aztán a boltba, majd fel a buszra. Mindezt negyvenöt perc alatt.<br />Barcelona nekem egyelõre csalódás volt, bár az igaz, hogy nem láttunk belõle sokat, de valahogy teljesen máshogy képzeltem el. Vagy nem képzeltem el sehogy, de ha elképzeltem volna, akkor tuti nem ezt álmodtam meg. Koszos volt, meg semmi extra. Ezt a véleményt két utca végigjárása után alkottam, szóval nemsokára újra oda kell ruccani, és szétnézni.<br />Azt képzeljétek el, hogy itt verebek vannak és nem galambok. Meg egy csoport öregnéni, mozgássérültek, félmetelen biciklista (férfi), kutyások, szobor, fû, napsütés és árnyék. Ez tehát Madrid nekem, meg a metróhálózat.<br />A boltban vettünk kilencven centért gyülölcslevelet, negyvenötért limonádért, najó, ilyenek mostmár nem lesznek. Csak a nosztalgiázás végett írtam.<br />A Barcelona-Madrid buszút hét és fél óra, egy negyveötperces szünettel. Szerencsére a busz majdnem üres volt, így jutott hely bõven nyakat és testet nem kímélõ alvási kísérletekre, blog majdnem írásra, olvasásra, parttalan vitákra. Ha nem is repült, de eltelt.<br />Éppen nyelvetcsettintetõs ínyencségeket ("sok a légy, miért van itt sok légy? ezt is írd bele!") akartam monitorra vetni, amikor az alagút és a megérkezés kettévágta ezen próbálkozásokat. Pedig igazán filozofikus és mélyenszántó hangulatban voltam. Most inkább fûbenücsörgés van. Bár a napra vettem jegyet, az árnyékba kerültem.<br />Végetért a Division Bell album, újat nézünk helyette. Ötlet? Valaki? Hát, akkor majd én. Addig szünet. Mentem.<br />José González a befutó In Our Nature albumával. Judtnak csak az adójog marad.<br />A buszpályaudvaron kiderült, hogy a lakás helyett a parkba tessék menni, ami egy remek túra a sok csomaggal, le a lépcsõn, éééés, fel a lépcsõn.<br />Tényleg sok a légy.<br />33%-nál vagyunk.<br />Ez a park valami nagy park, elméletileg mindenféle van benne, mi abból egyelõre nem sokat láttunk. Van balra valami szobor, lovasszobor, de mivel arról süt a nap, nem sokat nézem. Szemben meg egy mellszobor, háttal.<br />Judit szerint a spanyolok kicsik, így végre faraghatok a kisebbségi komplexusomból. A metrón simán be tudom vágni a fejem a kapaszkodóba.<br />Itt a mese vége.<br />Itt a mese kezdete, az elsõ felvonás karácsonyig tart, aztán kicserélik a szereplõk egy részét és a helyszínt. Addig nagyrészt belõlem, Juditból és Nóriból lehet gazdálkodni, meg Madridból és a látogatókból.<br />Közlekedés iránt érdeklõdõ olvasóimnak okulására megmondom, hogy itt van vagy tízplusz metróvonal, és egy jeggyel szinte bárhova el lehet menni, nem kell minden egyes alkalommal lyukasztgatni. Ja, és a jegy hetven cent, ha egy tizes pakkban veszed.<br />Érdekesség olyan sok még nem történt, a leplet sem rántottuk le semmirõl. Viszont szép a táj, jó lesz sokat utazgatni. ("hol van a dinári hegység?", nem tudom) Ahogy nézem itt egy jó darabig világos lesz.<br />Az autópálya mellett több helyen hatalmas kartonbikák szegélyezik az utat, azok a fajták, amik pólókon meg spanyol tárgyakon lehet látni, nekem tetszenek.<br />A spanyol nyelvtudásom egyelõre erõsen a nullához konvergál, de már így is tudtam jegyet kérni a buszra. Úgy, hogy: dosz bijetesz á Bárfelóna, por fávor, szoloidá. Na, ezt sem sikerült egyedül leírjam, volt két hibám. Ja, a f betû az valahol az ef, az esz és a beszédhiba közötti metszetben található.<br />Bepittyent ez a rohadt. Nem szeretem az ilyet, nem lehet nyugodtan írni, mindjárt kirántják alólam az áramot. Nyolc óra van, eddig tartottam. Féljetek, még jövök...</span></div>gyhttp://www.blogger.com/profile/17275946120575707273noreply@blogger.com2