Beindulunk

Este lett és reggel, és este. A harmadik nap.
Fénysebességgel haladunk a letelepedés felé, egyelőre semmim sincs, de előrelépések történnek minden ügyekben. Például egyesek már most olvashatják a blog eddig elkészült írásait, ugyanis még reggel (itt a reggel sose olyankor van, mint otthon, hanem inkább már délután) szétküldtem az írásokat sokatok postafiókjába.
Még mindig hibádzik az o. Senki sem javasolt semmit, szóval egyelőre így dübörgünk tova. Közben az emerzonlékendpálmer képekről mesél. És rájöttem, hogy mi az a büdös, amit érzek. Naná, hogy a lábamooo. A szandál és a meleg együtt remek módon száll rá az orromra. Főleg, ha ülök, mert akkor közel a fejem az alsóbb részeimhez.

Intermezzo, megmostam a lábam.
Vajon van itt oolyan hardcore olvasó, aki a fülével is követi az eseményeimet, azaz azt hallgatja olvasás közben, amit én íráskor?
Szóval kicsit neteztünk Gemmánál, aztán mikor rájöttünk, hogy a randstad (munkaközvetítő) messze van, ezért inkább csak a szemben lévő munkaügyi központba mentünk le, ahol először egy nő, majd egy angolul tudó fickó foglalkozott velem/velünk. Behazudtunk két szezonnyi szüretet, és bevallottuk, hogy nem tudok spanyolul.
És akkor (dobpergés) odaadták a munkavállalási engedélyemet. Ami egy szelet papír háromba hajtva, rajta, hogy Don György Simon. Ez három hónapig érvényes, utána egy pecsétet kell (Judit rámszólt, hogy a gyümölcsleves dobozt össze kell hajtani, afenébe, igaza van) (mégegyzárójel, szóvalhogy itt nincs olyan, hogy őszibaracklé, csak őszi-szőlő kombó, 55-45%-os arányokban, képzeljétek, finom) kérvényezni, és akkor újra legális vagyok. Kaptunk még egy webes címet, ahol munkát lehet halászni. Mondtam, hogy fizikait és kintit, megpersze félmunkaszerűt akarok, ezt is bevitte az ember a gépébe.
Ilyenek történnek itt.
Megpihentem gondolatban, addig mentek.
Izé. Mizé. Mégiscsak izé.
Fúúú. Levegőt kifúj. Nagyon nehéz újra pályára állni.
Szóvalszóval, felkerekedtünk hármacskán és elmentünk metróval kettőt, és ott volt a Hipercor (a h-t továbbra sem ejtjük a szó elején, sőt, sehol se!). Ez ilyen jónagy bolt, aztán kiderült, hogy a jónagy bolton kívül más is van, ahol vettünk meg vettünk, tök lényegtelen, kakaót is persze ("voila! megkóstolod?" nem, mert van benne paradicsoom meg... megkóstoltam, jó volt), aztán lementünk simkártyát szerválni. Először csak Judit próbálkooozott be, neki Vodafone kell, mert ahhoz van kompatibilis telója.
Kiválasztottuk a legjobb tarifacsomagot, aláírta a papírt, hogy igen, ő vodás akar lenni, meg ilyenek. Az ember felhívta a Vodafone-t (itt ez így megy, nyolcan kellenek egy sim aktiváláshoz), ahol közölték vele, hogy az általunk kinézett csomag megszűnt, sőt az összes másik is, amik az általunk nézett katalógusban van. Akkor spanyol nyelven következett egy beszélgetés, amit ugye nem értettem, a végeredmény ("csináltál egy ilyet" ami meg egy kifelé fordított tenyér, azaz magyarázok nektek, az van), hogy egy tök másik tarifa, meg sok idő elment, sietés.
Merthogy jön a lányok szállásadója, de ez nem velem történik, erről nem írok, ooiooo rejtőzködésben vagyok, másfél órát, addig végigolvastam az Orwell-es könyvet, kicsit tanultam volna spanyolooooul, de nekem inkább egy nyelvkönyv kéne, nem egy szókönyv. (jaigen, Intergalactic Megahelo by Boom Boom) (rohadt sok a kérdés, vajon hogyan rendszerezzem a zenéimet, nehéz kérdés, mert annyiféle szisztéma van) Aztán visszatértem ide, és nekiszaladtunk lakást nézni. Eseménydús nap ez.
Az első helyen még nem volt ott az ember, a második helyre mentünk. Az kb tíz percre van innen. Namost ez ilyen izgis féle szitu, mertugye én továbbra sem beszélek spanyolul, így Judit telefonoz, meg az elején beszél valamit, amiben közli, hogy nekem kell a szoba, és én nem beszélek csak angolul. Eközben én kedvesen mosolygok. (Judit száma 610613698, hívjátok bátran)
Itt egy ausztrál meg egy galíciai fiú lakik, és egy olasz lány, de ő kiköltözik, a történetben a továbbiakban nem szerepel. A szoba és a lakás szép meg otthonos, az ausztrál fijú tud angolul és dobol is, a spanyol gyerek mintha értené az angolt, de az ausztrál fülébe súgdosott a felém kommunikálás helyett. Volt itt valami furcsaság. Nemtom. Azért nem rossz, holnap értesítenek.
A másik helyen egy nagyon rendes ecuadori fickó fogadott minket, végig mosolygott, a ház előtt várt minket, telefonált, ilyesmi. Kedvesnek tűnt. A szoba meg a lakás nem nagy szám, de kellemes, és olcsó. Leírom ezt a szót megint. Olcsó. Szeretjük az ilyet. Kettőötven mindennel. Itt a felesége meg egy paraguay-i lány lakik, róluk egyelőre semmit sem tudunk.
Net ügyben annyit, hogy az első helyen wifi, a másikon meg majd babos kapcsolat lesz szeptembertől. A második tűnik egyelőre a jobbnak, lehet spanyolul tanulni, meg egyébként is a szobámban szeretek ücsörögni és pengetni a gitárom. A pénz meg utazásra kell.
Naigen, újra itt a szobában.Jeges vizet iszom. Gemma bevisz minket este a tutiba, valami találkozó lesz, oda megyünk mi is, szocializálódunk. Talán iszom egy sangriát.