Lak, OK

(Beatles Love, már a végefele)
Kiültem az erkélyre, törökülésben éppen hogy elférek, a nap süt, szombat van, megpihenünk, közben gyümölcslevet iszooom. A betűm meg még mindig kijár.
Testhelyzetet váltottam, a lábkinyújtás nem egy rossz dolog.ooo Szemben egy gázpalack, remélem már üres.
Így akartam kezdeni a bejegyzést: Nem ittam sangriát. Sebaj, majd következőkor jobban figyelek az efféle irodalmi játékosságokra.
Lássuk csak. Szóval nem ittam sangriát. Viszont tele vagyok pattanással. Nem valami jó csere. De a lényeg az, hogy ott hagytam abba, hogy Gemma bevitt minket a városba. A bár neve asszem az, hogy másik vagy kifordított vagy talán ezeknek a kombinációja.
Éjfélre értünk oda, a csaposon, Raúlon kívül a hely tök üres. Viszont Raúl nagyon megörül nekünk, főleg Gemmának, akinek úgy tűnik, hogy ez a törzshelye. A bár egyébként nagyon kellemes, a falon hírességek képei, ilyenek, hogy (amiket felismertünk) Ray Charles, James Brown, Sting, Little Richard, Lenny Krawitz. A zene is jó volt, a nyolcvanas évek slágerei, amiket Raúl kevert.
Furcsa este volt, mert nem vagyok ahhoz szokva, hogy az idő többségében csak nézelődjek, és próbáljak figyelni, miközben egy szót sem értek. Néha azért van, hogy sejtem, hogy miről szólhat a beszélgetés, de nagyrészt csak lesek. Közben ittam egy baracklevet. És nem beszéltem.
Közben bejöttek Gemma munkatársai, akik a két műszak között ittak egyet. Gemma egy javítóintézetben konyhai alkalmazott (hogy pontosan mi, azt a nyelvi akadályok miatt egyelőre nehéz lenne kideríteni), és a srácok itt biztonsági őrök, este meg a metróban dolgoznak hasonló munkakörben. Éjféltől valameddig. Akkor éppen egy óra volt, de nem látszoott, hogy összeroooooopannának a munkamániától.
Oooiooooooolyan rég kezdtem meg ezt a szót, hogy már nem emlékszem, hogy mi akart lenni, Közben bejöttem az erkélyről. Mindjárt indulunk be a városba, szétnézni, egészen hajnalig. Holnap meg parkos nap lesz.
Oooo (rohadt billentyű) olyan sok extra nem történt, hazataxiztunk (nincs éjszakai asszem), alvás, reggel felkelés, és kezdésnek elmentünk még egy lakást megnézni az olyan térre, aminek a nevében benne van a Jesus, a Santa Maria meg a Beáta is. Ide jött ki elénk Bernardo, aki fejszerkezetével inkább hasonlít egy mexikói heroindílerre, mint háziúrra, de mégiscsak egy kedves fiatalember, és az első spanyol, aki beszél angolul.
A lakás maga a tér mögött van, egy belső udvarról nyílik, ahol a helyi kisebbségek csemetéi zajonganak, fociznak. Folyton mindenki arról magyarázott, hogy nem szabad kinyítni az ajtót senkinek, akit nem ismersz, meg vannak álgázóraleolvasók, meg satöbbi. Ez itt a gettó, na. Mondjuk nem tűnik annak, szerintem ez csak ilyen parázás.
A lakás egy félpince, ezért mikor beléptünk, egyből kellemes hűvös fogadott minket. Hét szoba van benne, de jelenleg egy német lány (kiköltözik hétfőn, szóval ő annyira nem érdekes), egy amcsi lány, egy francia-belga srác és egy spanyol fiú lakik ott. Utóbbi a többiek elmondása alapján fantom, sose lehet látni. (jaizé, Esbjörn Svensson Trio - Viaticum) Három szobát mutatott Bernardo (ő nem lakik itt), ebből csak egy volt érdekes, az, amelyik háromszázat kóstál mindennel együtt (a másik kettő háromhetvenöt, ezek ugye kiesnek). A szoba kicsi, egy ágy (szerencsére azért nem a legkisebb fajta), egy szekrényke, egy kis asztal tévével és székkel, egy éjjeliszekrény és egy hatalmas tükör található benne. Ablak nincs. Semmi extra, de van net, van két nagy fürdőszoba és egy tök nagy konyha. A nappali is nagyon kellemes.
Az is nagyon jó, hogy a lakók beszélnek angolul, meg mivel többen vannak, van lehetőség szocializációra. Ablak annyira nem is kell, ha napot akarok, akkor kimegyek a házból, a szobában úgyis csak aludni, gitározni meg netezni akarok, és ezekhez a hűvös nem is rossz.
A hely az amcsi lány (Meg) szerint is jó, bár Bernardo a kelleténél többet jelenik meg. Egyébként Bernardo nagyon rendes, a német csaj pont akkor érkezett meg a családjával, és Bernardo odaadta neki az egyik szabad szoba kulcsát, hogy lakjanak ott a hétvégén a szülők. Kedves gesztus, főleg, hogy a lány lelép.
Rövid tanakodás után abban maradtunk Judittal, hogy ez a hely tökéletes lesz, nem érdemes még több lakást megnézni, mert ha jön is jobb, sose lehetsz biztos benne, hogy nincs-e még annál is jobb. És a fő, hogy legyen hol aludni, megaztán csak négy hónapról van szó.
Alá is írtunk mindenféle papírokat, hogy takarítani kell meg ez meg az, a szokásos.
A lakásnézés és az aláírás között voltunk még egy órácskát egy botanikus kertben, de sajnos itt inkább zöld növények voltaoooooooook, mint virágok, bár a kaktuszos rész szép volt.
A lakásban még megpróbáltunk netet csiholni, ami valamiért nem ment. Nem wireless van, hanem kábeles, és ezt nem tudtuk megcsinálni, még a belga srác segítségével sem, aki pedig informatikus. Aztán én végül valamit átvariáltam a beállításoknál, amire még emlékeztem, hogy Írooországban is valami hasonló probléma volt (érdeklődők kedvéért: az internet protokolnál automatikusnak választottam a IP cím és a DNS szerver cím megszerzését). Hurrá.
A környéken találtunk egy piacot, itt fogok majd darált husit venni. Meg van olcsó bolt is. Ott meg veszek minden mást.
Este ettünk egy mélyfagyasztott pizzát, aminek a rákent majonéztől eltekintve nem volt íze. Mindenközben a lányok partizánakciót indítottak a net megszerzésére, és sikerült is szerezni, a mecénásunk a netkalóz Alfronzo, aki még pénzt se kér a netért. Kedves tőle.
A netnek mindannyian megörültünk, gyorsan meg is csináltam a blogomat, ami, mint kiderült, egy kalap szar, nehéz kommentelni, nekem meg az nem tetszik, ahogy tagolta a szöveget. Így vissza is tértem a korábbi szolgáltatóhoz, de ezt ti már tudhassátok, mert valahogy csak el kellett jutni erre a címre.
Este/éjszaka sétálni mentünk a városba. Csak úgy mászkáltunk az utcákon-tereken, közben láttuk a valamilyen híresneves múzeumot, meg majdnem bementünk a nagy parkba, de azt éjfélkor bezárják, és egy macskát állítanak őrnek a kapujába, aki bárkivel farkasszemet néz.
Elfogyott az ihlet, ezért ideöntöm csak, hogy sok a szökőkút meg az utcák még éjjeli egykor-kettőkor is tele vannak emberrel. Blamegbla, vége lett a napnak, most meg már öt óra van, és lassan tényleg séta lesz.