Most a kanapéról jelentkezem, piros a huzata, sárga, kék és zöldeskék csíkokkal. Ilyen hely ez.
A parkban sikerült kicsit netezni, de mivel a töltőm kapacitása továbbra is kicsiny, így egy röpke családozós levélen, meg pár semmitmondó msn-ezésen kívül nem sok történt. Viszont nyitottam blogot, azt formázni meg mifenézni kell, és akkor ezt már el is olvashatjátok.
Kicsit még a tegnapról. Lemerültem, kimerültem, indultunk a lakás felé. Útközben nagy hurrázások közepette leszakadt az egyébként is végét járó sporttáska vállszíja. A csomag a földre zuhant, én meg már úgy voltam vele, hogy rohadjon meg, nem megyek vissza érte. Asszem nem szeretek telipakolva mászkálni. Az még hagyján, hogy a hátizsákom meg a táska is nehéz, de ott van még az erősítő és a keménytokos gitár. Könnyebb hobbi után kéne nézzek.
Sikerült megtalálni a lakást, a címét egyelőre nem tudom, de az biztos, hogy 28 a házszám, a lakás meg 2B. Találjatok meg, ha tudtok!
Gemma (Hemma) lakik egyelőre itt és a két új lakó a két magyar leány, én ugye majdan nekifogok a lakáskeresésnek (holnap kezdek ebbe bele a melókereséssel együtt), addig szívesenlátott vendég vagyok. A lakás meg a szobák semmi extrák (remélem ezt nem olvassák a lányok), de legalább olcsó. Van benne ágy meg kanapé a nagyszobában, és a fürdőszoba tényleg frankó. Viszont íróasztalfronton egyelőre hiányok léptek fel. Most akkor vagy a tulajt kell rávenni egy befektetésre, vagy a zsebbe kell nyúlni.
Úgy érzem, hogy ebben a városban állandóan büdös vagyok. Egyébként elég meleg van, még este is, napközben meg úgy igazán. Mindenhol megy a légkondi, kijövetelkor a meleg jól pofán tudja verni a gyanútlan személyeket. Én mondjuk szeretem a meleget, remélem végig ilyen lesz az idő, eső nem nagyon kell, csak maximum egy tengerpart vagy tó, de ebből olyan sokat nem találtunk eddig. Ezért is megyünk hamarost a Kanári-szigetekre. Meg Marokkóba, meg Portugáliába, meg Baszkföldre, meg Barcelonába, meg ide meg oda. Ez ilyen utazós-kevesetdolgozós időszak lesz nekem, a blog is eképpen fog alakulni a tervek szerint.
Gemmával nekem nem sikerült beszélnem, mert kisebb nyelvi akadályok léptek fel, őt a lányok beszámolói alapján fogjátok megismerni. Valami kis faluból jött, és a városból kint dolgozik, későn ér haza, és a lakás berendezése alapján nincs sok ideje az elkényelmesedésre, a konyha üres, a nappali üres, a fürdőszoba üres. Szomorú. A lakás egyébként egyelőre nem túl élettel teli, de a lányok tele vannak tervekkel a lakásújítást illetően.
Vissza rám. Olvasgattam, meg fáradtam tovább, aztán amikor végre fürdésre kerülhetett sor, a laptopomra ejtettem a könyvem. Kiesett a nyolcas. Megpróbáltam visszarakni, de nem sikerült. Baromi ideges lettem, aminek az lett az eredménye, hogy megsimogattam a billentyűzetet, hátha, aminek az lett a vége, hogy kijött a nulla és az o. A kerek betűk. Mondom, akkor jó.
Kicsit összeszedtem magam, és sikerült a nyolcast és a nullást visszarakni, de az a rohadt o csak nem akar a helyére kerülni. Fáradt voltam és alapvetően elegem lett az egészből, így átadtam magam a holnap markába.
Ja, közben a víz is elállt, bár büdös voltam, nem tudtam fürdeni, fogat is csak a bidéből csöpögő víz segítségével. Ilyen napunk volt.
Másnap se bírtam berakni az o-t. Nem akad be az alsó fele, így ha felül nyomom meg, vagy bárhol máshol, ami nem az alul, akkor arrébb mászik. Mondhatom, nem nagy öröm. Hogy ezt az örömöt megosszam veletek, ezentúl nem törlöm az ovisszaállítási plusz betűket.
Egyébként a jobbragomb, a delete és más gombok sem állnak a helyzet magaslatán, de ennek nem a tegnap este az oka, azok messze voltak a dühömtől. Vajon lehet betűket kapni laptophoz?
Nagyon vigyázva írok, nehogy kiessen a betű.
És máris elmúlt dél a történetben.
Ríltájm: megnézzük a tévét, hogy működik-e. A távirányítón ("semmi izgi nincs a tévében") még a fólia is rajta van, újnak tűnik a hely, vagy Gemma nem lelkesedik tévéért. Szerinte egyébként ugrál a kép, szerintünk meg szimplán nagy büdös feketeség megy az összes állomáson.
Toooovább, mindig csak tovább. (Hangyaháború, a háttértben a Barcelona játszik Krakkóval.)
Mindig megakadok.
Lementünk ellenni, meg venni meg enni, wifizni, hasonlók. Útközben bekopooooopoogtunk (lehet, hogy van net? van, akkor szünet) (most nincs net, de bízok) (próbálok netet csiholni, nem megy egyelőre), nade a lényeg az, hogy ("bejött az UFH, ez most jó nekünk") Judit bekopogott a szomszédságba, hogy heló megérkeztünk, vennénk internetet olcsóért (mert azok ugye vannak a levegőben, de kislakattal védik) (eddig European Mantra szólt, most Zakk Wylde), de o csak egy lány volt otthon, akinek az informatikus fickója talán megoldhatja gondunkat, de ők meg esznek jelenleg és nem hallják, hogy kopogunk. Volt még egy idősebb, hangosan ("kér valaki ilyen karikát?" én kértem, gyümölcslevet is) beszélő ember, de neki nincs netje. Azt hiszem kényelmes lesz itt az életem, mert mindenki hangosan beszél, én meg abban ugye született tehetség vagyok.
Sétáltunk, aztán éhesek lettünk, vagy már azok voltunk, és ezért költekezőset ettünk. A járókelők segítségével egy nagyon kellemes helyet találtunk, valami El Lagar nevűt. A lényeg, hogy ott tízért kaptunk kenyeret meg előételt, főétel, italt, és sütit. Én vegyes paellát, foghagymás nyulat, fagyit meg baracklevet ettem. Jól is laktam meg finom is volt, ooooooo összességében jól befektetett pénz volt, egészen a parkig jutottunk, ahol a kígyó a farkába harap, mert ott volt net, és ott kezdődött a mai beszámoló.
Heverés, netezés, aztán boltolás, hazajövés, írás, netnekmegörülés, a netelmenésneknemörülés, újabb írás, a vége ott oo fut el. Ilyen nap volt a mai. Holnap meló és lakáskeresés, sínre kerülés, öröm és vigalom, disznóvágás, sok esemény, és a blog megcsinálása következhet.
A parkban sikerült kicsit netezni, de mivel a töltőm kapacitása továbbra is kicsiny, így egy röpke családozós levélen, meg pár semmitmondó msn-ezésen kívül nem sok történt. Viszont nyitottam blogot, azt formázni meg mifenézni kell, és akkor ezt már el is olvashatjátok.
Kicsit még a tegnapról. Lemerültem, kimerültem, indultunk a lakás felé. Útközben nagy hurrázások közepette leszakadt az egyébként is végét járó sporttáska vállszíja. A csomag a földre zuhant, én meg már úgy voltam vele, hogy rohadjon meg, nem megyek vissza érte. Asszem nem szeretek telipakolva mászkálni. Az még hagyján, hogy a hátizsákom meg a táska is nehéz, de ott van még az erősítő és a keménytokos gitár. Könnyebb hobbi után kéne nézzek.
Sikerült megtalálni a lakást, a címét egyelőre nem tudom, de az biztos, hogy 28 a házszám, a lakás meg 2B. Találjatok meg, ha tudtok!
Gemma (Hemma) lakik egyelőre itt és a két új lakó a két magyar leány, én ugye majdan nekifogok a lakáskeresésnek (holnap kezdek ebbe bele a melókereséssel együtt), addig szívesenlátott vendég vagyok. A lakás meg a szobák semmi extrák (remélem ezt nem olvassák a lányok), de legalább olcsó. Van benne ágy meg kanapé a nagyszobában, és a fürdőszoba tényleg frankó. Viszont íróasztalfronton egyelőre hiányok léptek fel. Most akkor vagy a tulajt kell rávenni egy befektetésre, vagy a zsebbe kell nyúlni.
Úgy érzem, hogy ebben a városban állandóan büdös vagyok. Egyébként elég meleg van, még este is, napközben meg úgy igazán. Mindenhol megy a légkondi, kijövetelkor a meleg jól pofán tudja verni a gyanútlan személyeket. Én mondjuk szeretem a meleget, remélem végig ilyen lesz az idő, eső nem nagyon kell, csak maximum egy tengerpart vagy tó, de ebből olyan sokat nem találtunk eddig. Ezért is megyünk hamarost a Kanári-szigetekre. Meg Marokkóba, meg Portugáliába, meg Baszkföldre, meg Barcelonába, meg ide meg oda. Ez ilyen utazós-kevesetdolgozós időszak lesz nekem, a blog is eképpen fog alakulni a tervek szerint.
Gemmával nekem nem sikerült beszélnem, mert kisebb nyelvi akadályok léptek fel, őt a lányok beszámolói alapján fogjátok megismerni. Valami kis faluból jött, és a városból kint dolgozik, későn ér haza, és a lakás berendezése alapján nincs sok ideje az elkényelmesedésre, a konyha üres, a nappali üres, a fürdőszoba üres. Szomorú. A lakás egyébként egyelőre nem túl élettel teli, de a lányok tele vannak tervekkel a lakásújítást illetően.
Vissza rám. Olvasgattam, meg fáradtam tovább, aztán amikor végre fürdésre kerülhetett sor, a laptopomra ejtettem a könyvem. Kiesett a nyolcas. Megpróbáltam visszarakni, de nem sikerült. Baromi ideges lettem, aminek az lett az eredménye, hogy megsimogattam a billentyűzetet, hátha, aminek az lett a vége, hogy kijött a nulla és az o. A kerek betűk. Mondom, akkor jó.
Kicsit összeszedtem magam, és sikerült a nyolcast és a nullást visszarakni, de az a rohadt o csak nem akar a helyére kerülni. Fáradt voltam és alapvetően elegem lett az egészből, így átadtam magam a holnap markába.
Ja, közben a víz is elállt, bár büdös voltam, nem tudtam fürdeni, fogat is csak a bidéből csöpögő víz segítségével. Ilyen napunk volt.
Másnap se bírtam berakni az o-t. Nem akad be az alsó fele, így ha felül nyomom meg, vagy bárhol máshol, ami nem az alul, akkor arrébb mászik. Mondhatom, nem nagy öröm. Hogy ezt az örömöt megosszam veletek, ezentúl nem törlöm az ovisszaállítási plusz betűket.
Egyébként a jobbragomb, a delete és más gombok sem állnak a helyzet magaslatán, de ennek nem a tegnap este az oka, azok messze voltak a dühömtől. Vajon lehet betűket kapni laptophoz?
Nagyon vigyázva írok, nehogy kiessen a betű.
És máris elmúlt dél a történetben.
Ríltájm: megnézzük a tévét, hogy működik-e. A távirányítón ("semmi izgi nincs a tévében") még a fólia is rajta van, újnak tűnik a hely, vagy Gemma nem lelkesedik tévéért. Szerinte egyébként ugrál a kép, szerintünk meg szimplán nagy büdös feketeség megy az összes állomáson.
Toooovább, mindig csak tovább. (Hangyaháború, a háttértben a Barcelona játszik Krakkóval.)
Mindig megakadok.
Lementünk ellenni, meg venni meg enni, wifizni, hasonlók. Útközben bekopooooopoogtunk (lehet, hogy van net? van, akkor szünet) (most nincs net, de bízok) (próbálok netet csiholni, nem megy egyelőre), nade a lényeg az, hogy ("bejött az UFH, ez most jó nekünk") Judit bekopogott a szomszédságba, hogy heló megérkeztünk, vennénk internetet olcsóért (mert azok ugye vannak a levegőben, de kislakattal védik) (eddig European Mantra szólt, most Zakk Wylde), de o csak egy lány volt otthon, akinek az informatikus fickója talán megoldhatja gondunkat, de ők meg esznek jelenleg és nem hallják, hogy kopogunk. Volt még egy idősebb, hangosan ("kér valaki ilyen karikát?" én kértem, gyümölcslevet is) beszélő ember, de neki nincs netje. Azt hiszem kényelmes lesz itt az életem, mert mindenki hangosan beszél, én meg abban ugye született tehetség vagyok.
Sétáltunk, aztán éhesek lettünk, vagy már azok voltunk, és ezért költekezőset ettünk. A járókelők segítségével egy nagyon kellemes helyet találtunk, valami El Lagar nevűt. A lényeg, hogy ott tízért kaptunk kenyeret meg előételt, főétel, italt, és sütit. Én vegyes paellát, foghagymás nyulat, fagyit meg baracklevet ettem. Jól is laktam meg finom is volt, ooooooo összességében jól befektetett pénz volt, egészen a parkig jutottunk, ahol a kígyó a farkába harap, mert ott volt net, és ott kezdődött a mai beszámoló.
Heverés, netezés, aztán boltolás, hazajövés, írás, netnekmegörülés, a netelmenésneknemörülés, újabb írás, a vége ott oo fut el. Ilyen nap volt a mai. Holnap meló és lakáskeresés, sínre kerülés, öröm és vigalom, disznóvágás, sok esemény, és a blog megcsinálása következhet.
Valami kimaradt. Az, hogy mennyire előrehaladok a nyelvi kézségeimmel. Ma megtanultam a számokat, a napokat, és lassan a színeket is tudom. A doktori disszertációmat spanyol nyelven is meg lehet majd hallgatni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése