Telihassal

Tele a hasam.
És üres a fejem.
Gondolkodom.
Arról, hogy mit írjak.
Persze a válasz akár egyértelműnek tűnhet.
Magamról?
Bossa nova.
Csettintek az ujjammal.
Közben munkát is kell keresni. A keresést nehezíti, hogy a honlapook spanyolul vannak továbbra is. Úgy sejtem, hogy a megváltást ez ügyben a holnapi nap jelenti majd, amikor is magamra öltöm kedvenc Jimi Hendrixes pólóm, és elmegyünk az állásközvetítőbe. Drukkolok magamnak.
Clair de Lune és Rhapsody in Blue.
Ettem egy háromszögletű kakaós kalácsot.
Na, mostmár tényleg mondatokat írok, egybefüggőeket, történetszerűt. De előtte még azt elárulom, hogy a hely, ahol lakom az Glorieta de San Victor 1, Madrid 28045. És a Legazpi és a Delicias metrómegállók között van a nagy tér mögött (délnyugatra).
Most ennél többet nem tudok elmondani, szünet.
Szünet vége. Most nincs zene, mert csöndre vágyom. Este van már, csillagok az égen, Varga Julcsa ésatöbbi, ésatöbbi.
Visszanéztem, hogy mi volt legutóbb. Az volt, hogy neki (elfelejtettem, újra megnyitom), szóval elmentünk tegnap sétálni. Szép nagy utat bejártunk, végre fotók is készültek, nemsokára ezek is megtekinthetőek lesznek. Láttunk templomot, királyi palotát, tibetes szimpátiatüntetést meg egyiptomi ajándékoszlopokat. Mire az oszlopokhoz értünk, már este vooooooooolt, nem voltak kivilágítva, nem sokat láttunk. Cserébe viszont láttunk egy csomó denevért, amik mindenfelé köröztek, és a vároosi legendák (és a Spektrum szerint) az emberek hajába beleszállnak, meg beleesznek a fejbőrükbe meg mittoménmi. Hülyeségek, na.
Aztán róttuk még az utcákat, láttuk Madrid címerállatát, a medvét, amint eszi az epret a fáról. Persze csak szobor formájában. Meg végigmentünk a bevándorlónegyeden, és láttunk egy indiai vendéglőt, ahol hat euró a menü és a szabad büfé meg nyolc. Asszem oda el fogunk nézni legalább egyszer.
Jó késő lett, mire hazaértünk. Elismerem, nem valami érdekfeszítően írok a városnézésről, bocsi.
Ami a mából érdekes lehet, hogy végre főztem, mégpedig tésztát. Mekkora meglepetés. A tésztát majonézzel, kukoricával, tonhallal, és opcionális olivabogyóval tálaltam. Nagyon finom lett. Örülök, hogy újra elkezdetem főzni, feltéve, ha ezt lehet annak nevezni. Rántottát meg fasírtot is fogok készíteni. Konyhaművészet ezerrel.
A lányok állandóan olyat esznek, hogy kenyér paradicsommal, lágy sajttal (asszem brie), olivabogyóval és szalámival. Ebből a középső hármat nem szeretem, de a mindent megkóstolás jegyében megízleltem ezt is, és csodák csodájára, nem is volt rossz. Annyira nem, hogy ettem még egy falatooloooooooooot (ez a ******* ***** ********* egyre jobban idegesít). Alapvetően csak a paradicsom nagyon szar, nem sikerült kibékülnöm az ízével.
Ma a Retiro parkba mentünk esti sétára, ahol hallhattuk a dobosokat. Hangulatos volt az egész, egy Hősök teréhez hasonló karéj egyik oldalában játszottak a dobosok, körülöttük egy csoport ember, kicsit arrébb egy tó, meg oroszlánok szobrai, pár csillag az égen, és harminc méterrel arrébb, négy rendőr figyeli a műsort. Akik tizenegykor ooo ragadták magukhoz a főszerepet, odajöttek zseblámbpával, meg a kocsik reflektorával, hogy lehet hazamenni, zár a park és a buli, kihül a vacsora, téssek menni. Mentünk.
Jöttünk.