Megkezdett gondolatok

Kitöröltem az előző mondatot, mert nem tetszett. Írói cenzúra van.
Közben Judit zenéit hallgatom, ezekről nem sokat tudok, szóval egyelőre nem ajánlom őket, majd csak, ha beleszerettem valamelyikbe.
Valami frappáns indítás kéne ide. Vagy csak simán az előzők folytatása.
Péntek volt, szombat lett. A hétvége.
Sokféle terv keringett a fejekben, de ezek közül is az első volt a spanyolóra, amiről már beszámoltam, aztán szünet, végül meg elmentünk az Atocha vasútállomásra nézelődni.
Még csütörtökön, ahogy jöttem haza az óra után, bementem a pályaudvarra, hogy megnézzem a madridi terroristatámadás áldozatainak emlékművét. Nem találtam. Ehelyett viszont rácsodálkozhattam, hogy milyen is a modern vasútállomás. Jó.
Képzeljétek el a Keletit vagy a Nyugatit, szórjátok ki a csöveseket és a hajléktalanokat, meg úgy általában a rosszarcokat, menjen vele a szemét, a mocsok, a kosz, a lepukkantság, szóval gyakorlatilag ezen helyek esszenciája. A végén meg pakolj a közepébe egy trópusi kertet. Hát ilyen. Hatalmas pálmák, zöld, sűrű növényzet, és a csúcspont, a teknősbékák hada.
Van egy rész, ahol van vagy negyven teknősbéka, különböző méretekben, de nagyrészt hasonló életszemlélettel, ami a csendes távolbameredésben merül ki. Eddig unalmas állatnak tartottam őket, mert a harmincszor tizenötös antikváriumban nem sok lehetősége van mutatványokra, hacsak az egy szem vízből kilógó elemen időeltöltést annak nem vesszük.
Ezek a srácok se voltak aktívabban, de a környezet szebb, és mivel többen vannak, mindig akad olyan, amelyik éppen túrázik, úszkál. Az érdekes az, hogy mennyire ügyetlenek, volt egy, amelyik fel próbált mászni egy úszónövényre, ez nem jött össze, és hátrabukfencezett, nagyon viccesen.
Szombaton is őket tekintettük meg, plusz érszrevettük, hogy halak is vannak a tóban. Nagyon jó hely, ha hideg lesz, akkor oda is lehet menni ücsörögni.
Egyébként továbbra sincs hideg, vasárnap éjjel melegem volt pulóverben. Tegnap is volt vagy húsz fok napközben, ma viszont esősre áll az idő, így nem tudok elmenni futni, marad az írás énnekem.
Még szombaton meg akartuk nézni az fentebb említett emlékművet, és úgy sejtettük, hogy nyitva lesz, de ugye itt a minden hazudik, nyolckor bezárt. Ezért inkább a környéket róttuk dvd-kölcsönző után kutatva. Ez nem valami egyszerű mutatvány, bár azt sejtem, hogy otthon se lenne sokkal könnyebb. A nyeremény a Fiúk nem sírnak című film, ami nagyon szép alkotás.
Másnap kulturálisan kezdtünk neki a napnak, elmentünk a Reina Sofíába, amiben többek között a Guernica is található, de mi egyelőre nem ezt néztük meg. A látogatáshoz egyébként nagy lökést adott, hogy vasárnap ingyenes.
Modern technikával készült alkotásokat láttunk, nagyon érdekesek voltak, fémfolyadékot emeltek mágnessel, olyan tükrök, amik köralakú részekből álltak, és valahogy számítógép segítségével mutatták az előtte álló embert, meg pörgő-forgó dolgok. A végén egy olyan is volt, hogy egy manus bambuszból vagy miből lényeket épít, amik a szél segítségével mennek, és túrják a homokot. Ez így elmondva elég homályos mind, meg nem is hiszem, hogy érthető lenne, de azt elárulom, hogy érdekes volt, és máskor is benézek a múzeumokba.
Tegnap hajnalig írtam a blogot, így, a megígérttel ellentétben sem mentem el a reggeli meghallgatásra, de nem is bánom, nem kell nekem még egy munkahely, semmi kedvem új főnökökkel megismerkedni. Ehelyett délre beszaladtam a gyerekes nyelvsuliba, hogy akkor lezsírozzam a mikénteket meg mindent, hogy akkor én ott vagyok tuttin.
Nem sok részlet derült ki, azt már tudom, hogy óránként tizenkettő üti a markom, és bár ez nem sok, de a lelki részt nem lehet megfizetni.
Szóval körbemutattak, hogy ez meg ez van, könyvek, meg még könyvek, elefántos, majmos, gyerekes, sokfélés, cd-k, játékok, minden. Nagyon jól fel van szerelve a suli, készülni sem kell annyira, mert minden ott van, meg van mondva, neked csak a szád kell kábé.
Egyből két órával nyitottam tegnap, az elsőn négy gyereket kaptam. Nagyon vicces volt az óra, a gyerekek nyolc és tíz év között vannak, sokat nevettünk, én néha kínomban, mert ha nem vigyáz az ember, akkor felzabálják a gyerekek, üvöltenek, röhögnek, spanyolul beszélnek. A fő felforgató elem egy kissrác, aki sajnos még csak nem is jó angolból, cserébe meg nem figyel. A lányok elképesztően aranyosak, segítenek, próbálkoznak, igyekeznek. Nagyon jó volt az óra, teljesen feltöltődtem.
Egyébként az volt a tananyag, hogy „Hello, my name is …, her name is …, his name is …, he’s … years old”, szóval nem magas szinten folyik a műsor, de én ezeket tegnap elmondtam vagy százszor, asszem én már megtanultam.
Utána volt még egy beszélgetés óra, ezen egy vegyészmérnöknővel kell beszélgetni. Kicsit fura volt a nő, nem is unott, de valahogy volt benne valami elmélázás. Mondta, hogy volt Londonban egy hetet, kérdeztem, hogy csak a városban volt, vagy szétnézett másfele is. Erre mondta, hogy nem, mert terhes. MI? És tényleg, megmutatta a hasát, a hatodik hónapban van. Én csak azért nem vettem észre, mert már ott volt, mikor megérkeztem, és gyerekszéken ült, ahonnan nem látszik ki rendesen.
Szóval egyelőre így állunk, a meló nagyon jó lesz, de még kell szerezni pár órát, hogy jól kijöjjek pénzügyileg.
Ha kicsit is figyelmesen olvastatok eddig, akkor sejthetitek, hogy nincsen laptopom, Péter ezt nagyon kedvesen megpróbálja orvosolni, fel is adott egy laptopot tegnap, ez ma meg is érkezett volna, de. De jött ma a telefon, hogy nem volt teljes a cím, majd holnap hozzák, mert minden kocsi már kiment. A kérdés felmerül bennem, (amellett, hogy a Fedexnek a jó édes útszélen álló anyját), hogy mi a szarért nem akkor hívtak fel, amikor még ott volt a kocsi. Hülyék, lusták vagy leszarják? Komolyan kíváncsi lennék. Ja, és a cím teljes volt, ezek szemétmocskosrohadékok. Már megint a DHL história. Valahogy ezekbe minden ilyen utazásnál belefutok.
A másik az internet. Az meg egy kalap szar, sokszor megszakad, lassú, nem lép be, szar, na. Szóltunk volta a főnökségnek, hogy ez így nem frankó, de Fredrick megmondta az igazságot, hogy még mindig ez a legjobb szolgáltató. Sajnálom a spanyolokat.
Szépirodalomra térnék itten ki, csakmert az is fontos ám. Mióta itt vagyok, letoltam a Claudiust, Illéstől a Puszták népét, és befejeztem Orwelltől a Hódolat Katalóniának-ot. Mindhármat ajánlom mindenkinek, szép könyvek. Jó a borítójuk. Ezzel szemben viszont ennek a nóbeldíjas embernek, a török Pamuknak a könyve, a Hó, egy szar, már bocs azoktól, akiknek tetszett, ők majd a saját blogjukon dícsérjék. Szóval az ember rosszul ír, vagy a fordítás rossz, de inkább az elsőre gyanakszom, de gondoltam hátha a sztori és a történet szociográfiai háttere, a török világ kárpótol. Nem. Sokat elolvastam, de eddig, ne tovább, mostmár Sarkadi Imre van terítéken, ő nagyon jól ír.
Kéne valami frappáns lezárás.
Uff.