Apró csodák, Toledo

Medeski, Scofield, Martin & Wood.
Kicseréltem a székemet, az életminőségem fényéveket ugrott. Nagyon jó kényelmes székben ülni. A széket egyébként kintről loptam, a német lány is támogatta a projektet. Szuper.
Közben képfeltöltés megy ezerrel, eredetileg a blogra mentek volna a fotók, de úgy nem lett volna csinos, meg nagyon letolná a szöveget, így újra egy képfeltöltő helyre mennek a fotók, ott lehet megnézni. A link pediglen ez: http://www.flickr.com/photos/gyurma
Újra sok események vannak, de még egyre visszatérnék a múltból. Asszem vasárnap volt a futónap, negyven percig ment, iszonyatosan elfáradtam, a végén már csak vonszoltam magam, aztán még két napig fájt a combom. A futóhely is elég ócska volt, de azóta találtunk egy nagyon kellemetes helyet, erről még később.
Közben nézem, nagyon feljavult a flickrt, nem csak húsz megát enged egy hónapban, hanem százat, és be lehet önteni a képeket, nem kell egyenként kijelölgetni őket. Öröm ez nekem. Remélem, nektek is.
Hétfőn volt olyan, hogy már nem is emlékszem, hoooopoogy mi. Izé. Nem jut eszembe. Az biztos, hogy voltunk bevásárolni, de volt vajon más is? Nem tudom. Vegyük úgy, hogy nem.
Elmentünk hárman bevásárolni. Izgi, mi?
Én mosócuccost és borotvát szerettem volna venni, végül mindenmásegyebet is vettem, de lett hajvágógép is. És itt az első csoda, lezajlott az első spanyol beszélgetésem. Álltam a hajvágógépek előtt, és a két legoooolcsóbbat hasonlítottam össze, mikor odajött egy eladó, és megkérdezte, hoogy segíthet-e. Mondom angolul, nem beszélek spanyolul. Erre mondja spanyolul, nem beszél spanyolul. Elszomorodott az arca. Azért próbált segíteni, és mondta, hogy ez a legjobb, és valami nagyon drágát mutat. Mondom, nekem olyan kell, ami "no caro", nem drága. Aztán az is eszembejutott, hogy "barato", olcsó. És mutatom a kettő olcsót. Mondta erre, hogy az, amit mutatott, az a legjobb, de a kettő olcsó közül ez és ez a jó. Azt vettem meg. Aranyos ember volt ő.
Aztán a borotva mégsem olyan jó. Nem aksis, hanem kábeles, és én pont olyat nem akartam. A másik aksis lett volna. Holnap visszaviszem, hogy ez nem frankó.
Kedden kissé megkésve, de nekivágtunk Toledoba.
Ja, még hétfőn gyalog mentünk a boltba, ami két metrómegállóra van, és útközben felfedeztünk egy parkot, ami alkalmas futásra, meg bármikori döglésre, mert közel is van, meg szép is, van benne fa meg fű meg víz meg műgejzír. Jó hely. A park neve az, hogy Parque Tierno Galváno, lehet kigugliöszözni.
Szóval Toledoba pár kisebb csúszás miatt, mintpéldául elalvás, foglalt fürdőszoba, otthonhagyott útikönyv, satöbbi, meg, mert a busz se akkor indul, amikor kéne, szóval egykor gördültünk ki, de így is elég volt az idő, hogy jól szétnézzünk, bár igaz, hogy belső teret nem néztünk semmiből, így templomot és múzeumot nem láttunk, aminek a kirándulás résztvevőinek egy része annyira nem örült, de majd bepótol, a másik fele meg nem is akart ilyenek közelébe menni.
Sétálgattunk meg sétálgattunk ebben a kellemes városkában, ahonnét egyébként Don Quijote is nekivágott a maga elmebeteg túrájának. Keskeny-girbegurba utcácskák, össze-vissza szintkülönbségek, és egy nyári zápor várt minket itt. Meg szép látkép, és egy elhagyatott valamilyen épület a folyó partján. Én rövid túrára indultam, Judit meg kulturális körutat tervezett be.
Nagyon szép volt a táj, a nap gyönyörűen sütött (ilyen nap volt ez, először felhőtakaró, majd esőcske, végül verőfényes napsütés és hőség), fel is másztam a legmagasabbnak tűnő dombra, majd egy még nagyobbra, hogy letekintsek Toledora, és, hogy kielégítsem kirándulási vágyamat. Tetszik ez a táj, és rájöttem, hogy én igazából minél többet szeretnék kirándulni, a lábamat nem akarom fölöslegesen ember által emelt helyekre betenni, szívesen sétálok a városban, de kint a természetben a legjobb.
Tettem egy félkört a város körül (ha nagyon érdekel, hogy merre, akkor elmondom, az óvárosból keleti hídon jöttünk ki, és dél felől kerültem az úton, és nyugatról jöttem vissza), meg csináltam egy csomó képet, hadd lássátok, hogy merre jártam. Ja, ez a másik apró csoda, hogy kirándultam. És ez az a két dolgoooooool9og, amiért érdemes itt lenni, hogy találkozzak és beszéljek emberekkel, és hogy sokat lássak a tájból. Igyekezni fogok mindkét fronton.
A tizes busszal jöttünk vissza, és pont időben, mert kábé éjfélkor esni kezdett, ami jégesővé fajult, az utcákat háromcentis jégdarabok borították be, és a levelek egy részét leverte a fákról, az előttünk levő kis placcon minden tiszta zöld volt a levéltől. Előtte meg fehér a jégtől. Asszem, ilyen se sokszor lesz.
Ma elmentünk Alcalá de Henaresbe, ahol a nyelvsuli van, és feliratkoztunk a papírra. Kicsit gond, hogy nem vagyunk bevándorlók, de nagy valószínűséggel így is lesz hely. Ez majd persze csak a hónap végén derül ki, addig is fejlesztem magam, hogy ne a legkezdőbb csoportban legyek.
Az út ide egyébként fél óra, és a jegy oda-vissza négy euró alatt van, ami időben és pénzben is simán megéri.
Más most nem nagyon van, többek között munka sem, de az csak lesz, addig nyelvtanuló időszakban vagyok. Egyébként már tudok teljes mondatokat mondani, ha nem is bármiről, de meg tudom kérdezni, hogy ez meg ez merre van, és hasonlók. (a zárás már a La Femme D'Argent-re történt)
Még annyit, hogy a jégeső minden autó tetején nyomot hagyott, durva.
Jaés, felhívás, haesetleg valaki erre várt volna: Ha akartok, gyertek, látogassatok meg, szállást is nyújtok sok szeretettel, kisebb csoportoknak is!