Szétküldés és buli

Emerson, Lake and Palmer - Trilogy.
Minden (bejegyzés) kezdet nehéz. Múltkor se ment, most se megy.
Ma ilyen levélszétküldős nap volt, aminek az oroszlánrészét Judit végezte, én maximum szóbeli támogatást tudtam az egész folyamat során nyújtani. Ami nem sok, dehát ennyi telik tőlem.
Foglamam sincs, hogy mit írtam. De abban biztos vagyok, hogy továbbra is tartom magam ahhoz, hogy nem fogok minden nap írni mindaddig, míg nem érzem, hogy érdemes lenne. Ez azt jelenti, hogy ha nincs mondanivalóm, akkor inkább nem írok, nem szeretnék semmitmondó bejegyzésekkel teleszemetelni a netet. És egyelőre ott vagyunk, hogy azonkívül, hogy spanyolul tanulok, gitározom, eszem, sőt, alszom is, olyan sok beszámolásra alkalmas nem történik. De azért elmondom, hogy mi van.
Szóval (tök el vagyook veszve a napokkal, vissza kellett nézzem, hogy mi a fene volt, és mikor, egyáltalán, mikor tettem fel az előzőt, és a válasz, hogy kedden éjjel, de akkor viszont mi történt a többi napon? kutatni kell a fejemben), szóval szerdán olyan volt, hogy bevásároltam az új helyre (mertugye ott csak kedden aludtam először, de erről, ahogy nézem, még nem is írtam, szóval mindjárt ezt is pótolom), vettem ezt meg azt, nem olyan érdekes, kajákat. Aztán egy nagyon nagyon gitároztam (végre), jó volt bedugni magamat, és oo bár halkan, de azért halhatóan játszani. Nagyon élveztem. Még mindig nagyon szeretek gitározni. Többet kéne, az biztos.
Délután vettem kontaktlencse folyadékot, amit csak azért említek meg, mert azt hittem, hogy olcsóbb lesz, de majdnem tizennyolc euró volt, és ez az otthoninál is jóval drágább.
Aztán vettem egy térképet, meg sétáltunk a városban. A városban való sétálásról nem tudok írni, mert nem vagyok ilyen tájleíró típus, az építészetről semmit sem tudok, de nem is érdekel. Azt azért meg tudom állapítani, hogy Madrid egy jó város, sok az ember az utcákon, sokan kiülnek a kávézókba, ami szerintem egy nagyon kellemes és kedves szokás, Budapesten is csinálhatnák az emberek, ahelyett, hogy a tévére bambulnak. Akkor talán nem lennénk ilyen hülye nemzet.
Csütörtök, ami tegnap. Naigen. Hát, megnéztük spanyolul a Harry Potter negyedik részét, a Tűz serlegét. Minden egyes szónak megörültem, annyira, hogy hangosan megismételtem őket. Nem volt sok ilyen.
Egyébként meg olvastam meg spanyolul tanultam továbbra is. Jelenleg ott tartunk, hogy most fog az ötös lecke következni, amiben egyelőre nem tudom, hogy mi található, de az eddigi négy a melléknevek és főnevek egyeztetéséről, a három létigéről és a birtokos névmásokról szólt. Sok szót kéne tudjak már, párat már tudok is. Újra rá kell jöjjek, hogy a nyelvtanulás nem egy könnyű dolog, a szavakat meg kell tanulni, a szabályokat sokat kell gyakorolni, itt még gyorsan is beszélnek, és már az elmélet utáni feladatokat sem tudom mindig megcsinálni, mert tele vannak ismeretlen szavakkal, meg volt, hogy múltidőben volt egy mondat, és azt meg végképp nem tanultam. De bízom bennem, és biztos vagyok abban is, hogy nemsokára (de legkésőbb, amikor hazamegyek), már valamennyire beszélgetésbe is tudok majd elegyedni a helyiekkel, és az alapvető dolgokat el tudom intézni egyedül.
A mai nap fő hőstette az volt, hogy Judittal megfogalmaztunk egy levelet, hogy ez és ez vagyok, és állást keresek, mint segédkertész vagy bármi más, és ezt szétküldtük az itteni kertészettel foglalkozó vállalkozásoknak, amiket az aranyoldalakban találtunk. Szerintem olyan harminc helyre ment el a jelenkezésem. Holnap meg holnapután más helyekre, például építkező cégek lesznek terítéken, és remélhetőleg hamarosan egypáran vissza is jeleznek, feltehetően valami remek ajánlattal.
Most nemsokára megyünk be a városba, hogy buli vagy nemtudom, holnap pedig kiruccanunk Toledoba, ha az égiek is ezt akarják. Ugyanis elképzelhető, hogy eső lesz, legalábbis az időjósok szerint, én viszont leszavaznám ezt a dolgot. Szeretnék kicsit utazni. Meg látni.
Ja, befejeztem a könyvemet, Én, Claudius, jó volt, olvassátok ti is. És küldjétek a folytatást.
Izébizé, már nagyon indulásra áll a dolog, én meg csak itt irogatok. Félelmetes sebességgel.
Azt már említettem, hogy pénteken kivettem egy szobát. Egészen keddig vissza se mentem, mert olyan kedves vendégszeretetben volt a lányoknál részem, hogy ezt a két háztömbnyi távolságoot nem sikerült megtenni. De kedden már ott is aludtam, szerdán meg be is vásároltam.
Kérdés volt az ablak hiánya. Alapvetően egyrészt hiányzik, mert jó lenne, ha lenne természetes fény a szobámban, de jó levegő jön azért be. És kellemes hűvös van állandóan, ami azért nem rossz. Alapvetően a szoba nagyon jó, szépen kipakoltam, és elrendezkedtem, jól elleszek ott. Majd vasárnap veszek pár posztert és egy szőnyeget a bolhapiacon, és akkor teljes lesz az otthonosság és a kényelem. Már most is nagyrészt az, főleg, hogy bedugtam az erősítőt a falba, és ennél nem kell sokkal több, csak az internet, és az ugye meg van.
A lakásba hétfőn két új ember érkezett, (buliba el, folyt köv.)
(újra itt, Charlie Byrd)
Eltelt majdnem egy nap a folytatásig, de a lendület az nem tört meg.
Ooott tartottam, hogy két új tag költözött be a már meglévők mellé, mindketten erasmusos diákok, egy német és egy magyar srác. A német srác, Andreas kedves gyerek, ő is gitározik, a magyar srác Zoltán, ő neki annyira nem örülök, mert szeretném a magyar nyelv használatát minimalizálni. Akkor már inkább angolul beszélek. Meg műegyetemistát láttam már eleget, nem hiszem, hogy akkora újdonságot képes hozni az életembe.
Egyébként ez az erasmus vicces dolog, látszik, hogy remekül meg van szervezve az európai diákok kirándulása. Andreas német filológia - történelem szakos (rohadt kényelmetlen ez a szék, nyomja a hátamat, asszem nem sokat fogok itt ücsörgni, vagy lopok egy széket máshonnan), és egy adminisztrációs hiba folytán a következő évet némettanulással töltheti el Spanyoolországban. Zoltánnak meg nincsenek meg a papírjai, mikor bement az egyetemre, hogy feliratkozzon, kiderült, hogy nem érkezett meg, vagy elveszett a jelentkezése. Mondhatom, egyikük sem örül annyira.
A napokban rádöbbentem, hogy egészségtelenül étkezem, és rájöttem, hogy itt lenne az ideje, hogy valami módon megőrizzem testem egészségét a későbbiekre is. Egyelőre nem tudom, hogy miként is kéne belefongni, főleg, hogy a hűtőbe nézve, az egészséges ételeket a tej, a tojás, a tészta és a tonhal jelenti. Az átállás szép lassú lesz, zöldséget meg gyümölcsöt fogok enni, nem lesz Nutella meg sültkrumpli meg pizza, se majonéz. Najó, lesz, de azért azt szeretném, hogy az ételre költött pénz fele normális cuccokra menjen el. Ez valszeg nem a legolcsóbb kajákat jelenti majd, dehát egy testem van, meg kéne őrizni azt öregkoromra is. Ennek jegyében (kimentem befizetni a havi lakbért) ettem már salátát Juditnál, meg most nem ilyen előrecsomagolt ócska kenyeret vettem, hanem bagettet.
Tegnap a buli, ha lehet így nevezni, sok megfigyelésre adott lehetőséget. Mivel beszélgetni nem tudok az új emberekkel, így marad továbbra is az ácsorgás és a nézelődés. Megint ugyanarra a helyre mentünk Gemmával, ahol múltkor voltunk, ám most jóval többen voltak, nagyrészt Gemma ismerősei. Az italozási szokásokról annyit, hogy a legtöbben vagy töményet isznak kólával vagy sört. A sör itt háromdecis üvegben érkezik, és mindenhol ugyanazt lehet kapni, a Melou nevűt. Töményet itt csak kísérővel isznak, aki magában issza, az alkoholistának számít. Ez azért van, mert a spanyolok nem bírják az alkoholt. Gondolom páran pórul is járnak egy keletebbre vagy északabbra megrendezett házibuliban. Ja, én megittam az este alatt egy egész üveg sört, amiért háromésfelet kellett kicsengetni. Ezentúl nem iszom, az biztos.
Arra jöttem rá, hogy olyan érzés egy spanyol buliba belecsöppenni, mintha egy ház felső emeletéről figyelnéd az eseményeket. Mindenkinél simán magasabb vagy egy fejjel, ezért csak lenézel rájuk, és nem érted, hogy az alsó szinten pontosan mi is történhet.
A spanyol férfiakra az jellemző, hogy az ellenkező nem tagjait jól megnézik, és ki is beszélik egyből. És itt nem az otthon megszokottra gondolok, hanem sokkal látványosabban, kábé oda is mutatnak. Például nézelődtem tegnap, amikoris a közelben álló idősebb csávóra ránéztem, aki valamit nagyon lesett. Odanéztem, hát a fiatal csajokat vizslatta. Visszanéztem az emberre, aki rámnézett, és valamit mondott spanyolul, nem értettem, de sejtettem, hogy a lányokról lehet szó, és valami elismerés bújkál a hangjában. Odaszóltam, hogy nem beszélni spanyol, erre félig angolul közölte, amit már eddig is gyanítottam, hogy ugye a lányok. Vicces volt.
Egyébként maga az egész este kábé uncsi volt, nem történt semmi, az emberek egymással beszélgettek, meg ittak. Ez valahogy nem tud lekötni. Főleg, hogy nem értem. Azért jó sokáig maradtunk, de végül azt beszéltük meg, hogy ilyenbe többet sose. Koncert kéne vagy valami aktívabb esti program. Ami lesz is a következő héten, két ingyenes fesztivál is lesz, egy jazzesebb és egy spanyol nemtommilyen zenés. Csütörtökön kezdődnek, már várom mindkettőt.
Az este végére leesett az eső, kisebb kavarodás is volt, hogy vajon hogyan lehetne hazajutni. Senki sem tudta ugyanis, hogy merre van az éjszakai busz megállója. Végül nem is kellett, mert Gemma egy barátja egyébként is erre jött kocsival, és hazadobott minket.
A rossz idő miatt Toledo elmaradt, holnapra vagy keddre maradt. Kedden munkaszüneti nap van ugyanis, a november kilencet pótoljuk be most. Az ugyanis hétvégére esik, és a munkaszüneti napot meg kell tartani, október sem jó, így szeptemberre átkerült. Jófajta ország ez.
A közlekedés furcsaságai következnek. Itt se lehet parkolni.
Najó, nem erre gondoltam, hanem, hogy Magyarországgal ellentétben (és, mint Írországban), itt is mindenhol körforgalom van, a sok nagy tér miatt. Ám a forgalom nem úgy megy, hogy be a körforgalomba, és simán ki, ha végeztél, hanem a körforgalmak közepén is lámpák vannak. Szóval úgy van, hogy bemész a tér közepére, és ha pont arra zöld van, amerre menni szeretnél, akkor semmi extra, de ha pl balra mész, akkor ott nagy valószínűség szerint piros lesz. És megállsz a körforgalom közepén. Innen is mennek az autók, onnan is mennek, közben valahonnan melléd áll egy másik kocsi, majd mehetsz. Nagyon fura.
Ennyi volt mára, megyek futni, aztán gitár, este meg spanyoltanulás. Sziasztok.