nemecsek, tapas, tortilla

Ma ilyen kultúrális és interaktív bejegyzés lesz, a főszepelő, pedig mindannyiunk kedvence, Nemecsek Ernő, akarom mondani, nemecsek ernő. A sztorit valószínűleg mindenki ismeri, aki nem tudott jó kifogást találni az általános iskola idejére, így a magyarórán is részt kellett vennie. Szóval a sorsdráma adott, ám így utólag, a magyartanár/nő figyelmének bűvköréből kikerülve kérdések merülnek fel, például bennem, az egészet illetően. Most akkor ez a Nemecsek egy hősi figura, a kis(s)ember eszményképe a nemességről, a bátorságról és a lojalitásról. Vagy, egy elképesztően nagy pöcs.
Én ugye az utóbbira szavazok, és mindjárt kifejtem, hogy miért, de a kedves olvasó ezen a ponton magához ragadhatja az utókor és a többi nagymegmondó figyelmét, és hozzászólás formájában esztétai magasságokba repülhet. Erre azért is lehet szükség, mert Németh G. Béla halálával űr tátong itt. (Ennek a csávónak a nevét sose sikerült leírjam az Osztovits-féle, egyébként kalap szar órák alatt, mindig tök mást hittem, pl, hogy Németgé Béla, meg ilyenek, de ez messzire visz, és nem hiszem, hogy van még olyan szerencsétlen olvasó, akinek ez a barom elvette a kedvét mindentől, ami kapcsolódott az irodalomhoz, nade, fazekasmisi, becsuk)
Natehát. Nemecsek egy hatalmas barom. Namost arról nem beszélnék itt, hogy szerintem az egész könyv baromság, kezdve azzal, hogy einstand, ami ugye szimpla lopás, és (itt szünet következik be, tortilla a menü, házi készítés by Judit és kicsit én is) (még nem eszek, írok addig) a pálutcaifiúk kis hülyék mind, hogy hagyják, hogy a nagydarab és aluliskolázott Pásztor elvigye a cuccot. Nem ismerem a törvényt, de ez tuti lopás. Érthetetlen, hogy nem kiáltanak rendőrért, vagy nem kérnek segítséget valakitől, aki elkísérné ezt a kedves fiatalembert a javítóintézetbe vagy vissza a mezőre, a juhai mellé.
Nemecsek viszont mind közül a leghülyébb. Egyfelől, mit akar katonásdit játszani, ha kábé öt kiló, maradna otthon, és olvasna vagy programozna. De nem, ő ugrál, és azt hiszi, hogy kapitány lehet. Amihez ugye az kéne, hogy a többiek meghaljanak korábban (még ehhez is pancser, és jól meghal előbb) vagy az ovisokkal játszana.
Az végképp érthetetlen, hogy amikor elkapják a vörösingesek (a helyi suttyók), és bekényszerítik a vízbe, ez a bátor hős belemegy, önként. Szaladna el vagy veretné magát össze. Vagy mondja meg, hogy az egészségügyi állapota jelenleg nem teszi alkalmassá az éjszakai fürdőzést, és alkudná át a dolgot húsz fekvőtámaszra.
A dolog megkoronázása az, hogy mikor kisbetűvel írják a nevét, összeoomlik. A bűnténye ugye ismert, a többi hülyével ellentétben nem tárgyal a gittrágás múltjáról, jelenéről, jövőjéről. Az se világos, hogy mi a tuti abban, hogy az ablakot eszik, de ezt simán elnézzük nekik egy ócska regényben, hozott anyagból dolgoznak, a szavakat a szájukba adta az író, nem maguktól ilyenek.
Ez a kisbetűs dolog kábé annyira durva büntetés, mint ha az embert eltiltják a Barátok Közt nézésétől.
Hősi halált is hal, ez a végszó. És mi végre? Azért, mert egy barom. Egy üres telekért. Amit a végén beépítenek. Érdemes volt, Darwin díjra esélyes sztori.
Azt nem értem, hogy vajon ki volt az az idióta, aki ezt is a kötelezők közé emelte. Mert a tanulság maximum az, hogy hülye, aki erőszakszervezet közelébe megy, meg talán az embernek idejében fel kell ismernie a korlátait és lehetőségeit, és akkor talán nem akar majd minden vézna kölyök Fekete László lenni.
Na, ennyit erről, anno is iszonyatos felidegelt ez a szar, és, hogy ilyennek akarják szennyezni az agyam, bár később megszoktam, hogy a gyerekekkel direkt akarják megutáltatni az olvasást örökre, hogy többen nézzenek tévét, ami reklámbevétel. Mocskos egy világ ez.
És akkor visszakanyarodunk rám. (eddig George Benson - Good King Bad, most Jamie Cullum - Catching Tales)
Ma a nappal együtt keltünk, már délelőtt az utcákat róttuk. Ugyanis ma volt a bolhapiac, amit mi valami ócskapiacnak és remek használtcikkek aranybányájának álmodtuk meg, ahol ezt meg azt veszünk, de legfőleg szőnyeget és pósztert, a lakáscsinosításhoz. Ehelyett egy Blaha Lujza téri zsibvásárral vetekedő akármit találtunk, ahol semmi használt dolog nem volt, ehelyett van szamurájkard, csavarhúzó meg hatalmas tömeg. Én két pólóval szálltam ki a buliból, egy Pink Floyd-ossal (már régóta szeretnék ilyet) a Division Bell album boroooooool9l9öo borítójával (közben eszembe jutott, hogy én olyan prizmásat szeretnék igazán, szóval olyat is kell vegyek) és egy olyatt, amin bocik flamencot játszanak. Azóta rájöttem, hogy volt még egy, amit következőkor tutira megveszek, azóta is azo9oon röhögök. Egy dobogó van rajta, és hogy robot dance contest. A felső két fokon két csávó robottáncot lejt, míg a harmadik fokon egy robot ül szomorúan. Erről majd kép is lesz.
Pólóból feltöltöttem magam, jöhetett a fiesta, amit Nóri spanyol barátja, Alfredo prezentált nekünk egy bár képében. Itt egynyolcvan a kispohár sör, viszont ehhez jár tapas is. A tapas fedőt, tapasztót jelent, és valami király elrendelte még régen, hogy minden piához kaját is kell adni, hogy csökkentsék az alkoholizmust. Nagyon remek szokás ez, bár nem mindenhol tartják meg. Így az első kör semekkora sör mellé járt sültkrumpli meg sonkás, sajtos vagy húsosszalonnás kenyérkatonácskák. A második körhöz meg egy tál paella és megint szendvicsek. A harmadik körig nem jutottunk el.
Tutibuli ez, kevesebb, mint egy ezresért ittunk egy sört meg teleettük magunkat, mégpedig Madrid szívében. Judit szerint ez még semmi, hamarosan lenézünk Granadába, a tapas hazájába, ahol mégnagyoobb ilyen jellegű örömök várnak minket.
Persze erre a helyre is visszatérünk még, sokkal jobban megéri, mint vendéglőbe menni. Egyébként a hely tele volt, míg a mellette lévő, kaját nem adóban meg lézengtek az emberek.
Este ezt a tortilla nevű dolgot készítettük, ami úgy megy, hogy feldarabolod a krumplit (négy-öt darab) vékony szeletekre (ne felejtsd el meghámozni!), és addig főzöd olajban, míg puhák nem lesznek. Közben még rádobálod a zöld paprikát is, főjjön az is. Mikor kész, a krumplit kiveszed, és három felvert tojással összekevered őket. Az olajtól megszabadulunk, és a serpenyőbe visszatesszük a cuccot, fordítunk egyet rajta, és már kész is van.
Nagyon finom lett, és kiütött. Megettem a felét, mert nem éreztem, hogy tele lennék, most meg teljesen el vagyok telve.
Gemma azt tanácsolta, hogy máskor lehet még beletenni tonhalat, hagymát, spárgát, vagy bármit. Asszem ilyen kaját még sokat csinálunk, mert egyszerű és finom.
Kedden Toledo, remélem holnap meg munkát kapok. Ilyenek vannak.